Korszakos magyar manöken volt a nemrég elhunyt Patz Dóri

Fiatalon úszott és műugró volt, aztán 15 évesen varrni tanult egy szalonban, s ott fedezte fel az átlagnál magasabb, arisztokratikus megjelenésű és mosolygós lányt a divatszakma. 1957-ben Balatonfenyvesen rendezték a Balaton szépe viadalt, ahol Patz Dóri is elindult, ráadásul esélyesnek vélték, s nem csak azért, mert Rotschild Klára is ott volt a zsűriben.

A Hajdú-Bihari Napló a következőt írta a fiatal modellről:

Az újságíró nem volt ott a zsűriben, s hiába fogadta tombolva a publikum, végül lemaradt a dobogóról s nem ő vehette át Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrásztól az első díjat.

Patz Dóri villámgyorsan az egyik legtöbbet foglalkoztatott modell és manöken lett. Nem véletlen, hogy 1965-ben Egy maneken egy napja címmel kisfilmet is forgattak a mindennapjairól, sőt, ebben az esztendőben filmszerepet is kapott, a Gyerekbetegségek című alkotásban tűnt fel.

Nem mellékesen pedig bekerült Rotschild Klára modelljei közé. Nagy szó volt ez, hiszen

a jó üzleti érzékkel megáldott tulajdonos egy kis Párizst hozott a magyar fővárosba,  és mivel a kommunista párt vezetőinek feleségei is hozzá jártak, senki nem firtatta, hogyan lehet magánszalonja valakinek a szocialista világban.

Rotschild Klára híres szalonja. A kép 1981-ben készült. Fotó: Fortepan/Gábor Viktor

Rotschild nagyon érezte a divatot, a trendeket: nem véletlen, hogy már a 2. világháború előtt megnyitott szalonja volt Horthy István esküvőjének ruhafelelőse és I. Faruk, egyiptomi király is inkább Pesten vett esküvői ruhát, mint Párizsban. Az asszony a háború után is tovább vihette a szalonját, ahová Kádár János pártfőtitkár felesége is sokszor benézett. A tulajdonosnő egy alkalommal egy prémes bundát küldött Kádárnak, ám ő az anekdota szerint visszaküldte, azzal a megjegyzéssel: „nem vagyok filmszínész!”

annál, hogy modellként szerepeljen. Elvégezte a divattervező-iskolát és a Ruhaipari Tervezőnél helyezkedett el. 1968-ban a Tükör című újságban meg is indokolta, hogy miért szorítja háttérbe a modellkedést: „Nagyon fárasztó, nagyon unalmas és nincs perspektívája” – mondta meglepő nyíltsággal. Hatalmas energiákkal vetette bele magát a tervezésbe, és még egy manöken-iskolát is vezetett a Ruhaipari Tervező keretein belül.

Tervezőként is a legjobbak közé került, rengeteg gyermekruhát alkotott, a fiataloknak szóló Pajtás újságban pedig külön divattanácsadó-rovatot vitt. Mindamellett tisztában volt azzal is, a fiataloknak ruhát tervezni nem egyszerű. Amikor 1981-ben egy újság megkérdezte tőle, mi lesz az elkövetkezendő évek trendje a tiniknél, őszintén válaszolt: „Ki tudja? A tinik már ma is függetlenítik magukat a diktált divattól. Nem lehet kiszámítani egyetlen lépésüket sem!”

Patz Dóri munka közben. A felvétel 1959-ben készült. Fotó: Fortepan/Bauer Sándor

Aztán végképp felhagyott a modellkedéssel, s a két kislánya, Dorottya és Zsófia töltötte ki az életét, valamint a kis üzlete, a Dóri-butik. Majd nagyon sokáig nem lehetett hallani Patz Dóriról. Sokan még ma sem tudják, hogy tavaly októberben elhunyt: a család úgy döntött, szűk körben szeretne gyászolni.

Pataki Ági, a szintén híres modell nagyon jól ismerte Patz Dórit, hiszen kollégák voltak, de nem riválisok. Ő így emlékezett rá a Mandiner kérdésére: 

„Dóri, a mai, divatos szóhasználattal élve cool volt, hallatlanul könnyedén, lazán oldotta meg a munkát és a különböző élethelyzeteket, amúgy pedig egy mosolygós, természetes szépség volt. Mindketten úgynevezett Rotschhild-lányok voltunk, Rotschild Klárának dolgoztunk, aki a szocialista időkben egy kis kapitalista szigetet tudott kialakítani a divatbirodalmában. A temetése előtt nem sokkal értesültem Dóri haláláról, megrendített, de a búcsúztatáson sajnos a vírushelyzet miatt nem tudtam részt venni. Utoljára pont a Rotschild Klára-kiállításon találkoztunk a Nemzeti Múzeumban. Sajnálom, hogy elment, korszakos egyéniség volt.”