Fontos könyv jelent meg a vörösterrorról, ezúttal a krisztinavárosi gyilkosságokat és atrocitásokat vizsgálja Bíró Aurél, a Budapest Főváros Levéltárának főlevéltárosa tollából. A könyvből az is kiderül, miért gyilkoltak meg egy apát és fiát a Lánchídnál, és ki volt Dénes Artúr, a zsidó ellenforradalmár, akit a Mandiner régi szerkesztőségének közvetlen közelében lőttek le.
Bár a centenárium kapcsán okkal várhatták a történészek és a laikusok egyaránt, hogy a téma jeles kutatói átfogó monográfiával jelentkeznek az 1919-es vörösterror kapcsán, úgy néz ki, a hazai történetírásnak egyelőre nélkülöznie kell a hasonló munkákat, hiszen eddig csak Hatos Pál jelentkezett ilyennel (vele készült beszélgetésünk itt olvasható). Bíró Aurél, a Budapest Főváros Levéltára (BFL) főlevéltárosa lépett a tettek mezejére, és korábbi, a vörös terrorcsapatok történetéről szóló könyve után újabb munkával jelentkezett.
Bíró új könyvének címe Proletárdiktatúra a Krisztinavárosban (alcíme Gyilkosság az úrnapi körmenetben). A könyv alcímének ellenére azonban mégis számos fontos vörösterror-akciót mutat be, egyáltalán nem csak a hírhedt krisztinavárosi körmenetre koncentrál. Természetesen persze az sem lett volna probléma, ha a körmenet kerül a fókuszba. Noha a vörösterror kapcsán az átlagolvasó nyilván Szamuely Tiborra asszociál, nem szabad elfelejteni, hogy a vörösterror másik „nagy neve" Cserny József, református bőrmunkás volt, aki 1919. június 22-én emberei élén
Ez kétségkívül a vörösterror egyik legmarkánsabb, még ha az áldozatok számát tekintve messze nem is legvéresebb atrocitásra volt.
A könyv azonban nem csak a körmeneti lövöldözésről szól, hanem a nem sokkal messzebb (a Lánchíd budai hídfőjénél) történt Hollán-gyilkosságokról is, melynek során még április 23-án vörösterroristák meggyilkolták id. Hollán Sándor nyugalmazott államtitkárt és fiát, ifj. Hollán Sándor államtitkár és MÁV-igazgatót. A gyilkosság motivációjaként a levéltári anyagok alapján a szerző egyértelműen az egyik gyilkos, Lázár Andor Endre személyes bosszúját jelöli meg. Emlékezetes, hogy a meggyilkolt Hollánok emléktábláját 1946-ban elpusztították, 2009-ben, újraállítását követően ellopták, s végül 2011 óta áll ismét helyén a tábla.
Külön érdekes utalni a könyv társadalmi viszonyokat érzékenyen ábrázoló jellegére. Nem mulasztja el megjegyezni a tettesek és áldozatok vallását, így azt is jelzi, ha egy kommunista zsidó volt. Külön érdekessége viszont a körmeneti lövöldözésnek, hogy az áldozat, Dénes (Deutsch) Artúr ügyvédjelölt maga is zsidó családba született, mint azt a könyv részletes személyes adatokkal bemutatja. (Mindez fontos, hiszen például Váry Albert gyűjtésében a vörösterror áldozatairól nem szerepel Dénes származása).
másnap, a kórházban halt meg. Érdekfeszítő, hogy Dénes közelében – egyes források szerint előtt – Wein Dezső, a később erősen antiszemita politikus állt, aki állítólag lebukott a golyó elől. Hasonlóan izgalmas, hogy Dénes megítélésében, későbbi emlékezetében olyannyira nem játszott szerepet származása, hogy az akkor éppen kollaboráns Pesti Hírlap a német megszállás alatt egy oldalon hirdette Sztójay Döme miniszterelnök beszédét („Zsidóknak itt többé helyük nem lesz!”) és Dénes Artúr felelevenített történetét („Az ellenforradalom legelső vértanúja”). Talán a fenti kavalkád, összetett társadalmi viszonyok között még néhány sorral megkísérelhetett volna rendet tenni a szerző, ám lehetséges, hogy ez már túlfeszítette volna a könyv kereteit.
Bíró Aurél ismét fontos és tudományos igényű, egyben olvasmányos és a köz érdeklődésére is számot tartó könyvvel járult hozzá a vörösterror történetének jobb megértéséhez, melyért a szerzőt elismerés, a szűkebb értelemben vett történész szakmát pedig sürgetés illeti: ilyen munkákból kellene még több és még több, hogy a nyegle gúnyolódás helyét végre a szakmai alapokon nyugvó feltárás és méltó emlékezés vehesse át.
Bíró Aurél: Proletárdiktatúra a Krisztinavárosban. Jókai Mór Városi Könyvtár, 2020.
Amikor a Partium fővárosa választhatott: megtört vörös brigantiként, vagy méltóságát megőrizve megy román rabságba. Dr. vitéz Jánossy Gyula és a nemzeti érzelmű polgárság, ha csak rövid időre is, de visszaadta a Körös menti település becsületét, és megmentette a várost a megszállók bosszújától.
A hírhedt jelenet kiváltó okáról egy, az elnöki párról szóló könyv rántja le a leplet.
A Bartók-örökségtől Afrikán át Amerikáig: Daniel Mamah regényében nemcsak a szülei csodálatos szerelméről mesél, hanem arról is, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a múlt század második felében egy magyar–afrikai házaspárnak. Interjúnk a Bartók-leszármazott pszichiáterrel.
Harminc év versei, ezt dünnyögtem félhangosan magam elé. Aztán arra gondoltam, hogy ez mit jelent. Győrffy Ákos írása.
Egy biztos, ahogyan a kő, és a magyarság, úgy a bocskai is megmarad.
A históriások szerint szerint egyetlen célja volt: „később tanulmányozni akarta”.
A digitalizáció a magyar hadsereg összehangolt működését tenné lehetővé, véli Szalay-Bobrovniczky Kristóf.
Ruszin-Szendi Romulusz megsértődött a fideszes képviselő egyik korábbi videóján.
