Lejárt a digitális szendergés ideje

Dobozi Gergely és Joób Kristóf írása a Mandiner hetilapban.

Mintha szabályozási hullám söpörne végig Európán a nagy internetes szolgáltatók működését érintően. 2020 decemberében Zbigniew Ziobro lengyel igazságügyi miniszter sajtótájékoztatón közölte, hogy országa a közösségi média rendszabályozását tervezi. Az Európai Bizottság – szintén december óta – csaknem hetente árul el részleteket a kidolgozás alatt álló, a tagállamok számára jövőbeni keretként szolgáló Digital Services Act (digitális szolgáltatásokról szóló rendelet) és a Digital Market Act (digitális piacról szóló rendelet) részleteiről. 2021. január elején a német parlament arról szavazott, hogy a versenyhatóságok a jogsérelmet megelőzően is felléphessenek a közösségi médiumok tevékenységével szemben. Január közepén pedig Varga Judit igazságügyi miniszter is előállt a kormányzat elképzeléseivel a közösségi média szabályozására vonatkozóan.

A szólásszabadság alapjog, az utóbbi évszázadok során intézmények egész sora épült köré, hogy megfelelő garanciákat nyújtson az egyénnek véleménye akadálytalan kifejtéséhez – legalábbis a fizikai világban. A 21. század új kihívásokkal szolgál, a közösségi média megjelenésével új frontok nyíltak az alapjogok érvényesüléséért vívott küzdelemben; 2021-ben pedig már arra eszmélhetünk, hogy mindazok, akik eddig a kevesebb államot kérték számon a jogalkotón, most az állami beavatkozást sürgetik a közösségi médiumok rendszabályozása érdekében.

Miért jó ez nekünk? – kérdezhetik a kétkedők, s a válasz Evelyn Beatrice Halltól érkezik: „Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de halálomig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.” E szavakkal fekteti le ugyanis az angol író a szólásszabadság tételmondatát, amelyet sokan – tévesen – a francia felvilágosodás vezéralakjának, Voltaire-nek tulajdonítanak. Az idézet sarkít, de hátterében az az erkölcsi feltevés áll, hogy minden vélemény számít, mert potenciá­lisan hozzásegítheti az emberiséget az objektív igazság megtalálásához.