Habi Zhang politológus hallgató, az Imaginative Conservative és a Law and Liberty című lapok szerzője a kínai kulturális forradalom és korunk amerikai egyetemi világa között von párhuzamot.
A Law And Liberty blog szerzője Habi Zhang, a Purdue Egyetem politológus doktorandusza azzal kezdi írását, hogy szembe állítja a hagyományos kínai és amerikai nevelési szellemet. Mint írja, a kínai oktatás hosszú évtizedek óta hagyományosan az egyes emberek indoktrinálását és „állati engedelmességre” szoktatását végzi, míg ezzel szemben Amerika „a szabadság országa, ahol az embereket arra ösztönzik, hogy önállóan és kritikusan gondolkodjanak, és részt vegyenek az ötletek piacán”.
Ezzel a hagyományos szembenállással áll éles kontrasztban a kínai származású szerző személyes tapasztalata, melyet azután szerzett, hogy saját bevallása szerint 30-as évei közepén az Egyesült Államokba ment doktori programját elvégzni.
„Amikor a szabadság földjére tettem a lábam, meg kellett állapítanom, hogy a sokszínűség, az egyenlőség, a biztonságos terek, a figyelmeztetések, a mikroaggressziók és az előnyben részesített névmások jelszavai végigsöpörtek az amerikai campusokon. Először megdöbbentem, majd zavarba jöttem – nem erről az Amerikáról álmodtam. Az amerikai iskolák egyre inkább hasonlítanak a tekintélyelvű kínai iskolákhoz, amelyek célja, hogy az embereket az államot szolgáló eszközzé alakítsák. Ennél is megdöbbentőbbnek tartom, hogy a kínai kulturális forradalom amerikai replikációja elárasztja az egyetemeket, a médiát, az iskolákat, a technológiai szektort, Hollywoodot, a sportot és a kormányt – vagyis a társadalom minden részén jelen van. Kíváncsi vagyok: mennyi időbe telik, mire a forradalom behatol a háztartásokba, és az emberek egymás ellen fordulnak?” – írja a szerző.
A szerző 2015 és 2020 között tapasztalta azt, hogy a legtöbb egyetem átvette a nyolcvanas években Kimberly Crenshaw által javasolt interszekcionalizmus elmélet, mely a gyakorlatba ültetve a baloldalnak olyan „civil vallása lett, mely veszélyezteti a szabadság földjét”.
Ennek a beszédszabályozási képességnek a mögöttes igazolása a szerző által „álláspont-ismeretelmélet”-nek nevezett gondolat. Eszerint a csoportidentitás olyan egyedi bölcsességet ad tagjainak, amellyel más, kevésbé elnyomott csoportok nem rendelkeznek.
„Az álláspont-ismeretelmélet feltételezi, hogy a valóságot, amilyet ma ismerünk, fehér nyugati heteroszexuális férfiak alkották. Ezért minél elnyomottabb valaki, annál egyedibb perspektívákat vonhat le a fehér ember világának igazságtalanságai feltárásához. Az elnyomás tekintélyt generál, és a leginkább elnyomott személy válik a leghitelesebbé az „igazságtalanságok” meghatározásában és leküzdésében. Amikor az identitás ebben az értelemben elsődleges, akkor a racionális nézeteltérés elvi alapja eltűnik – soha nem lehet menekülni az elnyomás elől. Csak kegyelemért lehet könyörögni, mivel még a jóhiszemű másként gondolkodókat is emlékeztetni fogják arra, hogy az antirasszizmus ellen irányuló bármilyen bírálat maga is rasszista”
Habi Zhang szerint – aki a kulturális forradalom következményeit gyermekként személyesen is tapasztalta – komoly párhuzamokat vél felfedezni korunk eseményei és Mao utolsó nagy politikai–forradalmi akciója, a kulturális forradalom között, mely radikálisan alakította át Kína hagyományos társadalmi szerkezetét.
„A baloldal találékonyan igényel magasabb erkölcsi alapokat az „izmusok” leple alatt, ezek pedig intuitív módon az ember természetes igazságérzetére és együttérzésére apellálnak. Kínában is ezt láttuk Mao 1950-es évekbeli földreformjában. Becslések szerint a „verjék meg a földesurakat és vegyék el a földjeiket”, parancsára 8 millió „földesurat” és családjaikat ölték meg. Ne feledjük, hogy ők nem voltak az európai feudalizmusból ismert földesurak osztályához hasonlóak. Többségük szabad paraszt volt, akik kis telkekkel rendelkeztek. A „kizsákmányoló osztályként” számon tartott és becsmérlő propagandával démonizált földtulajdonosokat és családjaikat viszont lelőtték, megfojtották, feldarabolták néhol élve eltemették. A szerencséseket tömeggyűléseken ölték meg, míg mások kényszermunkatáborokban pusztultak el, miután kimondhatatlan kínzásokat kellett elszenvedniük”
– emlékeztet a szerző, egyúttal idézve Philip Short megfigyelését, miszerint egy olyan embercsoport, mint a szabad parasztság megszűnésével, amely a Han korszak óta a vidéki Kína meghatározó társadalmi osztálya volt, alapvetően deformálták a társadalom hagyományos szerkezetét, végletesen lecsúsztatva és a városoknak szolgáltatva ki a kínai vidéket.
„Az amerikai baloldal folyamatosan újradefiniálja a közös nyelvet, hogy zavarossá tegye a gondolkodást ezáltal kicsikarja az állampolgárok erkölcsi elkötelezettségét. Az igazságosságot folyamatosan újracsomagolják „társadalmi igazságosságként”, „faji igazságosságként” vagy „reproduktív igazságosságként”, és a lista folytatódik. Amerika egyenlőség iránti hagyományos rajongása átalakul az áldozatiság finomabb, ha nem éppen totalitárius koncepciójává. Az áldozatok iránti méltányosság kártérítést igényel a múltban elkövetett jogtalanságok és a vélt „igazságtalanságok” miatt, és különös figyelmet fordít arra, hogy a társadalmi rendszerek hogyan terjesztik folyamatosan az elnyomást”
– írja Habi Zhang.
A szerző aggodalmát fejezi ki a külsőségek közti hasonlóságok, valamint az utóbbi hónapok erőszakba torkolló eseményei miatt. A vörös könyvet lóbáló fiatal, jórészt feltüzelt egyetemistákból álló vörös gárdisták ugyanolyan hevülettel támadtak neki a „Négy Réginek”: a régi szokásoknak, régi hagyományoknak, régi gondolatoknak, a régi kultúra képviselőinek, és romboltak szobrokat, égettek fel emlékhelyeket valamint bélyegeztek meg embereket. Emlékeztet arra, hogy a kulturális forradalomhoz kapcsolódó lincseléseknek, és egyéb véres epizódoknak majdnem egymillió ember esett áldozatául. Ennél is szörnyűbb volt azonban családok és generációk egymás ellen fordítása: a nagyszülők, szülők és gyermekek felhasználása az ideológia nevében.
„Szabadságért, nem pedig egyenlőségért jöttem Amerikába” – zárja sorait Habi Zhang.
„Inkább Tocqueville »egyenlőtlensége a szabadságban«, mint »egyenlőség a rabszolgaságban«, ami maga a demokratikus rémálom. Amit Tocqueville a 19. században még nem látnihatott előre az az, hogy mennyire megkeseredhet az egyenlőség íze. Az amerikaiaknak fel kell ismerniük az interszekcionalizmus veszélyeit. Ha nem vigyáznak, akkor ez a militáns ideológia tönkreteheti az amerikai szabadságot. Ha nem vigyáznak, akkor az amerikaiak is megtudják az igazságot, miszerint a hatalom, és nem a szabadság az, ami valóban ellenállhatatlan”
– zárja sorait a kínai származású politológus.
Amerika, Oroszország és Kína verseng Latin-Amerika megszerzéséért; könnyen lehet, hogy éppen ebben a posztkommunista országban robban ki a feszültség. Venezuela ütközőzónává vált.
Kína mérnöki állam, az USA jogászi társadalom, előbbi tudatosan, hosszú távra tervezi képességeit és kapacitásait, utóbbi egyre inkább elveszik a szabályozások körüli viták, jogi csatározások útvesztőiben – állítja Dan Wang gazdaságitechnológiai elemző.
Tömeges elvándorlás, összeomló államok, kínai aszfalt és nyugati bűntudat. Afrika egy magyar származású amerikai diplomata nézőpontjából.
Hét év után először ültek egy asztalhoz az EU és Kína parlamenti képviselői, de a diplomáciai közeledés helyett kínos szóváltások jellemezték az ülést.
A lehető leghamarabb találkoznak.
Bedurvult a hangnem Peking és Washington között.
A Békemeneten kétszer annyian vettek részt, mint a Tisza Nemzeti Menetén.
Magyar Péter maradt „a legnagyobb fényforrás”, tizennégy címlapanyagból három a Tiszát emelte, hat a kormányt nyomta le, egy pedig egyszerre teljesítette mindkét feladatot. Veczán Zoltán írása.
