Az én Öcsi bácsim

2020. december 08. 17:36

Mély vonzalmam Puskás Öcsi iránt elválaszthatatlanul összefonódik az apám iránt érzett szeretettel.

2020. december 08. 17:36
Joe Eszterhas

„Amikor az apám kezdett befutni, a Kispest Futball Club igazgatója lett, ebben a beosztásban találkozott a kivételesen tehetséges tinédzserrel, Puskás Öcsivel. Cimborák lettek. Apám nagyon szerette Puskást. Nemcsak a tehetsége miatt, hanem mert tele volt tűzzel, melegséggel és ádáz magyar futballszenvedéllyel.

Volt bennük valami közös, ami az első pillanatban összekötötte őket. Mindketten német (sváb) családból származtak. Amikor apám a harmincas éveiben járt, a Kreisz családnevet Eszterhásra magyarosította. Ugyanekkor változtatta meg Öcsi édesapja a Purczeld vezetéknevet Puskásra, hogy magyarosabban csengjen.

Az apám által választott névnek nem volt köze a híres magyar arisztokrata Esterházy családhoz. Azért választotta, mert nagyon tetszett neki a jelentése: »Csavargó, aki háztetőkön tölti az éjszakát«. (Volt idő, amikor más kontextusban ugyan, de megérdemelten viseltem a nevem.)

A Kispest FC csapata a világháború idején (balra az edző id. Puskás Ferenc, az álló sorban jobbról a harmadik ifj. Puskás Ferenc, bal oldalt a középső sorban Bozsik József

Puskás Öcsi – hűen a nevéhez – a futballtörténelem legnagyobb és leghíresebb »bombázója« volt.”

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 47 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Box Hill
2020. december 09. 11:03
A te k. felmenődet! Ezért a mondásodért: "Ha meglátsz egy magyart az utcán, menj oda, és vágd pofon! Ő tudni fogja, hogy miért kapta."
még fokozza
2020. december 09. 07:07
Puskás a leghíresebb sváb.
Ganajdics Ottó
2020. december 09. 07:02
Az én alapelvem, ha az utcán találkozol egy fidernyákkal, csak vágd pofán. Ne szólj semmit, úgy is tudni fogja, miért kapta.
flesh ripper
2020. december 09. 06:39
Újra és újra le kell szögezni: a tehetség nem jár karonfogva a jellemességgel. Ha csak az irodalomtörténelem nagyjait vesszük vizsgálat alá, a kezdetektől napjainkig, sok-sok (túl sok) remekműveket alkotó szaralakot fogunk találni. Ugyanez érvényes a mindenféle-fajta művészekre, tudósokra is. Ami azonban releváns és törvényszerű: pl. a színészeknél, a jó színészeknél a jellemhiba, szakmai előírás. (Van egy etalon színész-karakter, az +Ifjú Sheldon" című remek tv-sorozatban, akinek minden hitványságára, van egy mentő magyarázata: "Dehát, én színész vagyok!")
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!