A bíboros még 1956. november 4-én menekült a követségre, mivel féltette személyes biztonságát. Mindszenty közel tizenöt évet töltött „menedékben” az amerikai követségen, a dokumentumok a bíboros jelenlétével, a vele való beszélgetésekkel, panaszaival és kéréseivel kapcsolatosak. Ezekben egészen személyes jellegű iratok is vannak, például orvosi jelentések betegségeiről, de fontos közügyek is felmerülnek az iratokban.
Az egyik legfontosabb kérdés a Szent Korona és a koronázási ékszerek ügye. Mindszenty 1962 tavaszán kijelentette, hogy úgy tekint magára, mint az utolsó törvényes magyar kormány „legitim utódja”, hercegprímásként pedig különösen fontosak számára az ékszerek. A bíboros folyamatosan jelezte aggályait azzal kapcsolatban, hogy a magyar koronázási palástot a megfelelő módon őrzik-e, nem károsodhat-e esetleg a szövet. Az iratokból világos, hogy a követség nem akart grandiózus ígéreteket tenni Mindszentynek, inkább kevesebbet mondtak el neki, nehogy később gond legyen belőle.
Az újsághírekre, miszerint a magyar államnak átadnák a koronázási ékszereket, Mindszenty azzal fenyegetőzött, hogy „ki fog sétálni” a követségről. Az eredeti angol szöveg szóhasználatából („loss”) egyértelmű, hogy a bíboros úgy vélte: ha a kommunistákhoz kerülnének az ékszerek, az a nemzet számát azoknak elvesztését jelentené.
Manapság, mikor megosztó közéleti vitákra ad okot az abortusz, érdemes kiemelni azon dokumentumot, melyben Mindszenty „a nemzetellenes politika példájaként utalt arra, hogy a [kommunista] rezsim bátorítja az abortuszt”.