Louise Glück: magyar gyökerekkel is bír az idei irodalmi Nobel-díjazott

Eltekintünk a szokásos életrajzi adatolástól (részletesen itt olvasható), a lényeg az, hogy az itthon csak a legvájtfülűbb irodalmárok által ismert amerikai költő a zsűri indoklása szerint leginkább azzal érdemelte ki az elismerést, hogy „az egyéni létezést univerzálissá emeli”.

Túl azon, hogy az efféle indoklást minimum közhelyesnek lehet nevezni – mert ezen az alapon igen sok költő megérdemelné az elismerést –, a magyar fordításban hozzáférhető költemények alapján azért az látszik, hogy tényleg jó költőről van szó.

Louise Glück apai nagyszülei magyar származásúak voltak, így az elismerés talán kicsit a miénk is (már amennyiben ez jelent valamit). Ízelítőül álljon itt egy verse abból a néhányból, amelyek eddig megjelentek magyar fordításban:

Elvesztett szeretet

A húgom egy egész életet töltött a földön.Megszületett és meghalt.

Közbensosem volt élénk, sosem mondott semmit.

Úgy csinált, mint a kisbabák,

sírt. De nem akarta, hogy megetessék.

Anyám mégis gondozta, próbálta megváltoztatnia

sorsot, majd a múltat.

Valami meg is változott: amikor a húgom meghalt,

anyám szíve olyan nagyon hideg, rideg lett,

mint egy apró vasmedál.

Aztán úgy tűnt, a húgom teste

mágnes. Éreztem, ahogy húzza

anyám szívét a földbe,

hogy növekedhessen

(Fordította: Branczeiz Anna, a vers eredetileg a Versumonline-on jelent meg.)