Alapjogokért Központ: Tuskék lábbal tiporják a jogállamiságot
Az elemző- és kutatóintézet csokorba szedte a Tusk-kormány jogellenes lépéseit.
Milyen lett az új uniós migrációs csomag? Mennyire elavultuk a nemzetközi menekültjogi szabályozások a modern kihívások tükrében? Mi szabályozza a klímamenekültek beáramlását, egyáltalán milyen jogok biztosítják a menekültügyi rendszerhez való hozzáférésüket? Szerdán a Migrációkutató Intézet és az Alapjogokért Központ közös rendezésű, „Menekültjogi egyezmények a koronavírus-járvány árnyékában” c. konferenciáján beszélgettek a meghívottak.
Menekültvédelem az évszázadokon át
Közös angol nyelvű konferenciát szervezett szerdán a Migrációkutató Intézet és az Alapjogokért Központ „Menekültjogi egyezmények a koronavírus-járványárnyékában” címen. A meghívott vendégek között volt José Luis Bazán spanyol nemzetközi jogász, Tóth Norbert nemzetközi jogász, a Migrációkutató Intézet vezető elemzője és Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója. A beszélgetés moderátora Janik Szabolcs, a Migrációkutató Intézet igazgatóhelyettese volt. Miután Janik megnyitotta a konferenciát, a beszélgetést Tóth Norbert indította, aki bemutatta a menekültjog keretének történetét. Mint ismertette, a nemzetközi jog sok forrásból eredhet, ám gyakorlati szempontból az egyik legfontosabb most a nemzetközi szokásjog, mely többek között a menekültjog szabályozásáért is felelős. Kiemelte, a menekülteket érintő jogok és kötelezettségek egészen az ókorig nyúlnak vissza. Mint említette, már a görög városállamok és az ókori Izrael is menedéket biztosított az üldözötteknek. A középkori Európában ez a keresztény egyház feladatává vált, amely évekig biztosított menedéket templomaiban és egyéb intézményeiben azoknak, akik rászorultak. „A legnagyobb változtatásokat ugyanakkor a 19. század hozta el” – emelte ki.
Ebben a században emelték be a menekültjogot a nemzetközi szokásjogba. „Kézenfekvő, de kétségkívül jó példa erre Magyarország” – jelentette ki Tóth. Mint beszámolt róla, az 1848-1849-es elbukott forradalom és szabadságharcot követően sok magyar politikus, katona és egyéb magas rangú személy vált menekültté, akik közül sokan az oszmán törökökhöz menekültek. Mint Alexis de Tocqueville francia politikai gondolkodó, történész és a szabadság, valamint a demokrácia eszméinek tudós szószólója emlékirataiban beszámol róla, az oszmán szultán többször is visszautasította a magyar menekültek kiszolgáltatását a Habsburgoknak, ugyanis szerinte joguk volt ahhoz, hogy elmeneküljenek a felelősségre vonás elől.
Ezt követően a 20. század tárgyalására került sor. Tóth Norbert szerint ebben az időszakban történt a legtöbb progresszív változtatás. Az I. világháborút követően jelentősen növekedett a nemzetközi menekültjog szerepe, ugyanis sokan menekülésre kényszerültek mind a bolsevik forradalom felfordulásai elől Oroszországból (főként az arisztokrácia), valamint Törökországból is (különösen az örmény és görög etnikumú személyek). Mint a szakértő beszámolt róla, ekkor kezdett Nyugat-Európa először foglalkozni mélyebben a menekültek kérdéskörével, így felállításra kerültek az első menekültjogi szervezetek, illetve jogi szinten is alátámasztották a hazájukból elvándorlásra kényszerülők jogait. Az igazi áttörést az 1930-as évek hozták, amikor is a Népszövetség (az ENSZ elődje) több tagországa is implementálta a megállapított jogokat. A legnagyobb áttörést a II. világháborút követő időszak hozta, amikor még több és effektív joggal bővítették ki a potenciális menekültek opcióit. 1951-ben végül sor került a menekültek helyzetére vonatkozó egyezmény elfogadására, melyet 1967-ben módosítottak egy jegyzőkönyvvel. A jegyzőkönyv kiterjesztette az egyezmény hatókörét és törölte a benne foglalt földrajzi és időbeli korlátokat. Az egyezményt jegyzőkönyvével együtt sok kritika érte azóta, emelte ki Tóth Norbert, ugyanis elavultnak minősült a korok kihívásaival, ugyanakkor továbbra is ez a menekültjog egyik legfontosabb dokumentuma, mely az Európai Unió döntéseinek alapját is adja.
Nem a politika dolga az igazság megállapítása, hanem a jogé
A szót ezt követően José Luis Bazán vette át, aki kifejezte sajnálatát, hogy a tervekkel ellentétben végül nem látogathatott el Budapest gyönyörű városába. A spanyol jogász véleménye szerint a menekültjogi kérdések politikai aláásását tapasztalhatjuk jelenleg világszerte. Mint kifejtette, a korábbi egyezményeket következetesen megsértik a nemzetközi politika szereplői, továbbá a különböző kormányzati döntések összezavarják és hamis látszatát keltik annak, hogy az emberi jogokat betartják. Bazán felhívta rá a figyelmet, hogy a politikán felüli „kutya kötelességünk” a legkiszolgáltatottabb emberek védelme. Meglátásai szerint minden országnak megvan a joga ahhoz, hogy növelje a jogok biztosítását, azonban csökkenteni a hozzáférést hozzájuk egyszerűen szembemegy az egyezményekkel. A spanyol szakember szerint az igazság megállapítása nem a politika dolga, hanem a jogé. „Hiába állítjuk, hogy mi vagyunk az örökösei a felvilágosodásnak és a francia forradalomnak, nem feltétlenül tartjuk magunkat az elveihez” – jelentette ki.
Bazán ezt követően a migráció témájára tért át, mely szerinte az egyik fő küzdőtere a mai politikai életnek. Sajnálatát fejezte ki, hogy köszönhetően a politikai küzdelemnek, a menekültjog terén pont ott nincsen reform, ahol igazán szükséges lenne. Kiemelte, hogy az a klímamenekültek kérdése jelenleg nem tartozik azok közé a menekültjogi témák közé, melyeket az ENSZ egyezményeibe foglalt. A szakember felhozta az óceániai Kiribati, a 33 korallszigetből álló nemzet esetét, ahol közel 1 millió négyzetkilométeren mindössze alig több, mint 100 ezer ember él. Bazán kiemelte, hogy a kiribati lakosok élete veszélyben van, ugyanis a globális felmelegedés miatt évente egyre magasabbra és magasabbra emelkedik a tengerszint, a lakható hely csökken, az ivóvíz forrásai pedig lassan elfogynak. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 2020 januárjában elutasította a kiribati emberek kérelmét, hogy igényelhessenek menekültstátuszt, ugyanis az elavult egyezmények nem ismerik el a „klíma miatti üldöztetés” fogalmát. A nemzetközi jogász felhívta a figyelmet az egyezmény ellentmondásaira is, ugyanis kiemelte, hogy a dokumentum szerint „minden embernek joga van a hosszú élethez”. Bazán feltette a kérdést: „Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága mi alapján döntheti el, hogy a kiribati emberek 25 évvel rövidebb életet élhessenek a környezet miatt, mint az olaszok vagy a japánok?”
További ellentmondásokra is felhívta a figyelmet a szakember, mellyel demonstrálhatta a dokumentumok elavultságát. Mint kiemelte, menekültstátuszra jelenleg jogosultak lennének a londoni Heathrow reptér mellett lakó britanniai lakosok is, ugyanis a jelentős zajszennyezés miatt a környéken élők várható élettartama jelentősen elmarad az európai átlagtól. Bazán szerint nem csak kibővítésre van szükség, hanem szigorúbb szabályozásra is. A jogász szerint nem az kell, hogy legyen a cél, hogy bárki megkapja a menekültjogot, hanem az, hogy aki tényleg jogosult rá, feltétlenül megkapja. A szakember ezt követően röviden kitért a szexuális orientáció miatti üldözés nemzetközi menekültjogi szabályozásaira is, mely szerinte köszönhetően a gender ideológiának átpolitizálttá vált. Bazán szerint egyre nehezebb megvédeni a szexuális orientációjuk miatt üldözött embereket, ugyanis a politika olyan mélyen átszőtte a témát, hogy már szinte lehetetlen megállapítani ki jogosult rá tényleg – kinek az élete van szó szerint veszélyben – és ki kevésbé. „El kell utasítanunk, hogy a menekültjogot politizálják bármilyen ideológia, akár a gender ideológia mentén is” – jelentette ki José Luis Bazán.
A nap végén Magyarország tárgyalhat Malival a migránsok visszafogadásáról
Az első panelt végül Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója zárta. A szakember kiemelte, hogy amikor felkérték a konferenciára, még csak az volt a feladata, hogy megjósolja az új uniós migrációs csomag tartalmát, azonban most már nyilvános az is (ugyanis az új uniós migrációs csomag 3 órával a konferencia kezdete előtt került kihirdetésre – a szerk.). Kovács szerint a közel 400 oldalas dokumentum végre reagál a 2015-ben kezdődött „új migrációs korra”, nem csak alkalmazkodik hozzá. Kovács szerint az Európai Unió sokáig csak ígérgette, hogy egyeztet a tagállamokkal a menekültek és migránsok témakörét illetően, azonban erre nem került sor, még úgy se, hogy sok tagállam, köztük Magyarország sem rejtette véka alá sosem álláspontját a témával kapcsolatban. „Magyarország sosem támogatta a migránsok központi elosztását vagy a feltétel nélküli befogadásukat, ugyanis legtöbbjük sosem felelt meg a menekültjogi elvárásoknak” – jelentette ki.
Az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója szerint az Európai Unió az új uniós migrációs csomagot bemutató sajtótájékoztatón úgy beszélt a migránsok beazonosításáról, mintha az egy „új meglátás” lenne, holott a schengeni egyezmény tisztán kimondta már 1985-ben. Kovács hozzátette az EU ráadásul azért ítélt el tagállamokat, köztük Magyarországot is, mert betartatta a szerződésbe foglalt kötelezettségeit. A szakértő szerint van az új migrációs csomagnak egy pozitív és egy negatív oldala is. Véleménye szerint pozitív változás, hogy az uniós szigorúbban fogja venni a határellenőrzés kérdését és nyíltan kimondja, hogy pontos beazonosítás nélkül senkit nem fog beengedni területére. Kovács szerint megállapítható, hogy a jelenlegi uniós vezetés szigorúbb, mint a korábbi, ugyanakkor továbbra is rengeteg vitatható döntést hoznak. Kovács itt áttért az új csomag negatívumaira is. Mint bemutatta, az új döntések értelmében ha egy tagállam nem tudja azonosítani a hozzá érkezőket, neki kell biztosítania (mind pénzügyileg, mind jogilag) a bevándorlók hazajuttatását, különben területükön kell, hogy maradjanak. „A nap végén Magyarországnak kell tárgyalnia Malival, Afganisztánnal és Szíriával, hogy hazajuttassa állampolgárait” – fogalmazott Kovács István. A szakember kijelentette, hogy az új uniós döntés egyértelműen összeegyeztethetetlen a szolidaritás alapelvével. Kovács kijelentette azt is, hogy véleménye szerint nem sok különbség van ezen és a régi, kvótás rendszer között, ami viszont egy „egyértelmű kudarc” volt. „A hazajuttatás az előző migrációs rendszer alapján mindössze 36%-os volt az összes migráns esetében, mely egy egyértelmű kudarc és a jövőben sem fog változni” – fejtette ki.
A szakember mondandója végén kiemelte, hogy a hazajuttatási rendszert kell megreformálni, mielőtt elkezdenénk hazaküldeni a beazonosíthatatlan migránsokat. „Tény, hogy sosem lesz olyan megállapodás, mely mindenben tökéletes, azonban a mai még nagyon messze áll tőle” – jelentette ki Kovács István. A szakértő szerint továbbra is a tagállamoknak kell bajlódnia a migránsokat érintő problémákkal, melybe gyakran teljes gazdaságok roppannak bele, mint pl. Görögországé.
Gyors és hatékony jogalkotás párbeszéd nélkül?
Janik Szabolcs, a rendezvény moderátora ezt követően megköszönte a szakértők előadását és teret adott a vendégek kérdéseinek. Az első kérdés a klímamenekültek menekültjogi státusza javulásának lehetőségéről érdeklődött. Tóth Norbert szerint ez a régi szerződés nem ismeri el a környezetet, mint üldöztetést kiváltó tényezőt. Véleménye szerint nem új nemzetközi szerződések alkotásával, hanem új szokásjogi szabályokkal kísérlik majd meg a klímamenekültek kérdésének internacionális kezelését. Bazán részben egyetértett Tóth-tal. Kiemelte, hogy azonnali nemzetközi jogi szabályok alkotása csak ellenállást szülne a menekültkérdéssel tradicionálisan szembe helyezkedő államokban, így a V4-ekben, Spanyolországban vagy Dániában, ugyanakkor hozzátette, hogy be kell látni: a tényleges menekültek mindig segítségre szorulnak, nekünk pedig gyorsan kell reagálnunk. Kovács a témát annyival egészítette ki, hogy a klímaváltozás, valamint a klímamenekültek problémája nem lehet politikai kérdés, ugyanakkor garantálnunk kell, hogy a politika, valamint az NGO-k ne „szállják meg a témát”, ugyanis több millió embert érint, akik nem vándorolhatnak el egytől egyig.
A vita etap végén még szóba került a nemzetközi normák magasabb szintre emelésének lehetősége vagy szükségessége. Tóth továbbra is kitartott amellett, hogy az állami gyakorlatok idővel nemzetközi szokásjogi szabályokká alakulhatnak át. Bazán ezzel szemben azt állította, hogy gyorsan és szigorúan kell lépni: egyszerre kell szabályozni és bővíteni. A sort Kovács zárta, aki szerint nem lehet semmilyen döntést meghozni „gyorsan és hatékonyan” anélkül, hogy ne folytatnának párbeszédet az államokkal. A kérdés szekció végén Janik Szabolcs mind a közönségnek, mind az előadóknak megköszönte a részvételt, majd lezárta a konferenciát.
Fotó: MTI/ EPA/ Sedat Suna