Májusban azt mondta, a mentőszolgálat a legrosszabb forgatókönyvre is felkészült. Mi a legrosszabb forgatókönyv?
Ezeket a számokat tavasszal megbecsülni sem lehetett, most sem szeretném azt latolgatni, milyen számokkal tetőzik majd a járvány. Azt viszont elmondhatom, hogy már a nyáron kiépítettünk az Országos Mentőszolgálatnál olyan tartalékkapacitásokat, amiket sokkal súlyosabb terhelés esetén be tudunk vetni. Most úgy tűnik,
ezt hadrendbe is kell, hogy állítsuk.
A prioritási sorrendünkhöz pedig – a sürgősségi ellátás, tehát az életmentés elsősége, aztán a tesztelés és a határellenőrzési feladatok segítése – minden körülmények között, a végsőkig ragaszkodunk.
Noha nőnek a számok, arányaiban kevesebb súlyos esetről szólnak a hírek. Mi lehet ennek az oka? Gyengébb vírustörzs érkezett, fiatalabbak a betegek, netán a gyakoribb teszteléssel előkerültek a tünetmentes fertőzöttek, és „felhígították” a statisztikát?
Több olvasata van ennek a mostani fázisnak. Az egyik mindenképpen az, hogy valóban jelentősen nőtt a tesztelések száma. A nagy számok törvénye alapján tehát több beteget is találunk – az ő arányuk egyébként a tesztelt személyek között 5-6 százalékos. A másik természetesen az, hogy a nyaralásból hazatért és külföldről behozott esetek is megjelentek – a maximum kéthetes lappangási idő éppen most ér véget –, és kezdenek felfutni. Emellett, most tényleg más korosztályt érint a járvány: az átlagéletkor a fertőzöttek között harminc körül van, tehát az érintett populáció is jóval egészségesebb, ezért kevesebben kerülnek közülük kórházba. Egyelőre ez egy jól kontrollált eseménysorozat, de magában hordozza azt a veszélyt, hogy
ezek a fiatalok előbb-utóbb megfertőzhetnek idősebbeket is
és ahogyan külföldön is láttuk, néhány hét alatt átadják a korosabbaknak a fertőzést, akiknél nagyobb rizikója van annak, hogy majd komoly kórházi kezelésre szorulnak, vagy esetükben még súlyosabb következményei lesznek a fertőzésnek.
Dacára annak, hogy magasabbak az esetszámok, a fegyelem mégis lazul. Miért?
Tavasszal mi azt láttuk, hogy volt az emberekben egy egészséges félelem a vírustól, aztán mivel fegyelmezettségnek is köszönhetően viszonylag alacsony esetszámot ért el a megbetegedés, ez a szabálykövetés kezdett lanyhulni. A nyár végére, nyilván a jó idővel és a nyaralásokkal, sajnos elolvadt ez a magatartás. Ezzel együtt és ennek okán is elkezdett felfutni a járvány második szakasza.
Ezt most kevésbé kíséri az az óvatosság és fegyelmezettség, ami ilyenkor kívánatos lenne.
Mi ezt próbáljuk hangsúlyozni az Országos Mentőszolgálatnál is. A nemrég megjelent videónkban Győrfi Pállal próbáljuk a tévhiteket eloszlatni, és jelezni, hogy a felelős és óvatos viselkedésre most is nagy szükség van.
A gazdaság és az oktatás szempontjából viszont nem lehet megismételni a tavaszi lezárásokat. Mit lehet tenni?
Csak bízni lehet abban, hogy ha tavasszal egyszer sikerült már ilyen fegyelmezettnek lenni, akkor most is menni fog; hogy az embereknek van kellő tudása, belátása és bizalma az ellátórendszer és a szakemberek felé, és megteszik a társadalmilag szükséges lépéseket – hiszen hiába készítjük fel a mentőszolgálatot, a teljes egészségügyi rendszert és akár a teljes országot, ha az emberek nem követik a szabályokat, és nincs bennük felelősségérzet. Ha nem képesek egymástól megfelelő távolságot tartani, ha nem mosnak alaposan és rendszeresen kezet, és ha nem, vagy helytelenül hordják a maszkot, akkor bizony terjedni fog a vírus.
Olyanokról is hallani, akik simán elmennek szórakozni úgy, hogy sejtik magukról, hogy covidosok.
Ez nem csak felelőtlenség, hanem – ha hatósági karantén hatálya alatt áll az illető, és azt elhagyva másoknak kárt okoz egészségügyi értelemben – már büntetőjogi kategória is. Ha még nincs rajta a pecsét az illető papírján, de sejti magáról, hogy fertőzött, akkor éppúgy, ahogy egy normál vírusfertőzésnél vagy lázas állapotnál is elvárható, hogy az ember nem megy közösségbe, ugyanez a minimális elvárás: otthon maradok mindaddig, amíg nem derül ki, hogy mi ez a betegség. Ha kontakt vagyok, akkor viszont nem várom meg, hogy a kontaktkutatás eljusson hozzám, hanem proaktívan jelentkezek a háziorvosomnál. Mellettük még
óriási károkat okoznak az úgynevezett vírustagadók,
amikor magukat egészségügyben járatosnak beállító, idézőjeles szakemberek bagatellizálják egy életveszélyes világjárvány hatásait – nos, ez legalább olyan súlyos dolog, mint tudott vagy sejtett koronavírus-fertőzöttként közösségbe menni, hiszen ugyanazokkal a következményekkel jár. Hozzáteszem: ha bárkiben kétely merül fel, hogy a vírus létezik, nézze csak meg a lélegeztetőgépre szorult betegeket – vannak köztük addig teljesen egészséges, sőt, életerős fiatal emberek is –; és ott vannak a laborleletek is, amik mutatják: sokszor azokat is nagyon meggyötörte a kór, akiknek tényleg semmi bajuk nem volt korábban. Tavasszal keveseket érintett a járvány, most szinte mindenkinek van fertőzött ismerőse, mégis sokan lazán kezelik az egészet.
Mit tehet az egyszeri állampolgár, hogy elkerülje a bajt?
Amit tavasszal:
mossunk kezet rendszeresen és alaposan, hordjunk helyesen maszkot és tartsuk az előírt távolságot!
Jön az ősz, eleve könnyebben megfázik az ember, aztán jön az influenza, ami még inkább hasonló tüneteket produkál az emberben, mint a covid, lesz nekünk elég bajunk koronavírus nélkül is. Ha nem sikerül megelőzni a bajt, ha az emberek továbbra is fegyelmezetlenek maradnak, akkor olyan következménnyel kell szembenézniük – a gazdaságiakat és munkaerőpiaciakat most nem is említve –, hogy emberek halhatnak meg csupán amiatt, mert túl sokan gondolták azt pár héttel korábban, hogy nekik nem kell felhúzniuk az orrukig a maszkot.