Egyszerű: ha lazul a fegyelem, támad a vírus! – Csató Gábor a Mandinernek

Májusban azt mondta, a mentőszolgálat a legrosszabb forgatókönyvre is felkészült. Mi a legrosszabb forgatókönyv?

Ezeket a számokat tavasszal megbecsülni sem lehetett, most sem szeretném azt latolgatni, milyen számokkal tetőzik majd a járvány. Azt viszont elmondhatom, hogy már a nyáron kiépítettünk az Országos Mentőszolgálatnál olyan tartalékkapacitásokat, amiket sokkal súlyosabb terhelés esetén  be tudunk vetni. Most úgy tűnik,

A prioritási sorrendünkhöz pedig – a sürgősségi ellátás, tehát az életmentés elsősége, aztán a tesztelés és  a határellenőrzési feladatok segítése – minden körülmények között, a végsőkig ragaszkodunk.

Noha nőnek a számok, arányaiban kevesebb súlyos esetről szólnak a hírek. Mi lehet ennek az oka? Gyengébb vírustörzs érkezett, fiatalabbak a betegek, netán a gyakoribb teszteléssel előkerültek a tünetmentes fertőzöttek, és „felhígították” a statisztikát?

Több olvasata van ennek a mostani fázisnak. Az egyik mindenképpen az, hogy valóban jelentősen nőtt a tesztelések száma. A nagy számok törvénye alapján tehát több beteget is találunk – az ő arányuk egyébként a tesztelt személyek között 5-6 százalékos. A másik természetesen az, hogy a nyaralásból hazatért és külföldről behozott esetek is megjelentek – a maximum kéthetes lappangási idő éppen most ér véget –, és kezdenek felfutni. Emellett, most tényleg más korosztályt érint a járvány: az átlagéletkor a fertőzöttek között harminc körül van, tehát az érintett populáció is jóval egészségesebb, ezért kevesebben kerülnek közülük kórházba. Egyelőre ez egy jól kontrollált eseménysorozat, de magában hordozza azt a veszélyt, hogy

és ahogyan külföldön is láttuk, néhány hét alatt átadják a korosabbaknak a fertőzést, akiknél nagyobb rizikója van annak, hogy majd komoly kórházi kezelésre szorulnak, vagy esetükben még súlyosabb következményei lesznek a fertőzésnek. 

Dacára annak, hogy magasabbak az esetszámok, a fegyelem mégis lazul. Miért?

Tavasszal mi azt láttuk, hogy volt az emberekben egy egészséges félelem a vírustól, aztán mivel fegyelmezettségnek is köszönhetően viszonylag alacsony esetszámot ért el a megbetegedés,  ez a  szabálykövetés kezdett lanyhulni. A nyár végére, nyilván a jó idővel és a nyaralásokkal, sajnos elolvadt ez a magatartás. Ezzel együtt és ennek okán is elkezdett felfutni a járvány második szakasza.

Mi ezt próbáljuk hangsúlyozni az Országos Mentőszolgálatnál is. A nemrég megjelent videónkban Győrfi Pállal próbáljuk a tévhiteket eloszlatni, és jelezni, hogy a felelős és óvatos viselkedésre most is nagy szükség van. 

A gazdaság és az oktatás szempontjából viszont nem lehet megismételni a tavaszi lezárásokat. Mit lehet tenni?

Csak bízni lehet abban, hogy ha tavasszal egyszer sikerült már ilyen fegyelmezettnek lenni, akkor most is menni fog; hogy az embereknek van kellő tudása, belátása és bizalma az ellátórendszer és a szakemberek felé, és megteszik a társadalmilag szükséges lépéseket – hiszen hiába készítjük fel a mentőszolgálatot, a teljes egészségügyi rendszert és akár a teljes országot, ha az emberek nem követik a szabályokat, és nincs bennük felelősségérzet. Ha nem képesek egymástól megfelelő távolságot tartani, ha nem mosnak alaposan és rendszeresen kezet, és ha nem, vagy helytelenül hordják a maszkot, akkor bizony terjedni fog a vírus.

Olyanokról is hallani, akik simán elmennek szórakozni úgy, hogy sejtik magukról, hogy covidosok.

Ez nem csak felelőtlenség, hanem – ha hatósági karantén hatálya alatt áll az illető, és azt elhagyva másoknak kárt okoz egészségügyi értelemben – már büntetőjogi kategória is. Ha még nincs rajta a pecsét az illető papírján, de sejti magáról, hogy fertőzött, akkor éppúgy, ahogy egy normál vírusfertőzésnél vagy lázas állapotnál is elvárható, hogy az ember nem megy közösségbe, ugyanez a minimális elvárás: otthon maradok mindaddig, amíg nem derül ki, hogy mi ez a betegség. Ha kontakt vagyok, akkor viszont nem várom meg, hogy a kontaktkutatás eljusson hozzám, hanem proaktívan jelentkezek a háziorvosomnál. Mellettük még

amikor magukat egészségügyben járatosnak beállító, idézőjeles szakemberek bagatellizálják egy életveszélyes világjárvány hatásait – nos, ez legalább olyan súlyos dolog, mint tudott vagy sejtett koronavírus-fertőzöttként közösségbe menni, hiszen ugyanazokkal a következményekkel jár. Hozzáteszem: ha bárkiben kétely merül fel, hogy a vírus létezik, nézze csak meg a lélegeztetőgépre szorult betegeket – vannak köztük addig teljesen egészséges, sőt, életerős fiatal emberek is –; és ott vannak a laborleletek is, amik mutatják: sokszor azokat is nagyon meggyötörte a kór, akiknek tényleg semmi bajuk nem volt korábban. Tavasszal keveseket érintett a járvány, most szinte mindenkinek van fertőzött ismerőse, mégis sokan lazán kezelik az egészet.

Mit tehet az egyszeri állampolgár, hogy elkerülje a bajt?

Amit tavasszal:

Jön az ősz, eleve könnyebben megfázik az ember, aztán jön az influenza, ami még inkább hasonló tüneteket produkál az emberben, mint a covid, lesz nekünk elég bajunk koronavírus nélkül is. Ha nem sikerül megelőzni a bajt, ha az emberek továbbra is fegyelmezetlenek maradnak, akkor olyan következménnyel kell szembenézniük – a gazdaságiakat és munkaerőpiaciakat most nem is említve –, hogy emberek halhatnak meg csupán amiatt, mert túl sokan gondolták azt pár héttel korábban, hogy nekik nem kell felhúzniuk az orrukig a maszkot.