Tutajosként ismertük meg, ma színházigazgató – Seregi Zoltán a Mandinernek

Az édesapja, Seregi László legendás színházi rendező volt. Előnyt vagy hátrányt jelentett mindez a színészi és rendezői pályán?

Érdekes, az egyetemi éveim alatt lázadoztam az ellen a színházi felfogás ellen, amit ő képviselt, modern akartam lenni, de aztán rájöttem, hogy ez pusztán életkori sajátosság. Ma már pontosan látom, hogy apámnak igaza volt. Ő például mestere volt az operettnek, imádta, én viszont kezdő rendezőként nem tartottam sokra a műfajt. Pedig komoly érték, nem véletlen a magyar operett korábbi diadalmenete.

Hogyan kapta meg az 1967-ben bemutatott Tüskevárban Tutajos szerepét? Az édesapja szólt az érdekében?

Egyáltalán nem, fogalma sem volt róla, hogy film készül Fekete István csodás regényéből. Apám éppen a színházban rendezett, én meg kisgyerekként ott lábatlankodtam. Az asszisztense, Molnár Edit a készülő Tüskevárnál is segédkezett, ő mondta apámnak, hogy pont egy ilyen karakterű gyereket keresnek, mint én.

– mondta Edit, apám pedig nem ellenkezett. Így találkoztam a rendező Fejér Tamással egy hétfői napon, kedden pedig közölték velem, hogy enyém a szerep. A ráckevei Duna-ágnál forgattuk a legtöbb jelenetet, de volt, hogy elutaztunk a Zala folyó hídjához, ahol szintén felvétel volt.

A Tüskevár első epizódja

Kötelező a kérdés: hogyan bánt önnel Bánhidi László, aki ugyebár Matula bácsit alakította.

Bánhidi Laci bácsi nagy fazon volt. Emlékszem, az első forgatási napon magához intett és azt mondta a stábra mutatva: kisöreg, szólj, ha valami problémád van ezekkel. Nagyon rendes volt, partnerként kezelt, pedig ő akkor már ismert színész volt, én pedig csak egy kiskamasz.

A Bütyököt alakító Barabás Tiborral később is tartotta a kapcsolatot?

Nem voltunk nagy barátok, de később is tudtunk egymásról. A kilencvenes években még tudtam, mi van vele, de hosszú évek óta semmi hír nincs róla, teljesen eltűnt.

A Tüskevár bemutatója után hirtelenjében az egyik legismertebb gyerek lett az országban. Sok szerelmes levelet kapott?

Annyi levelet, ami talán nincs is, a premier utáni hónapokban három nagy zsáknyi érkezett. Özönlöttek a levelek,

A leveleket eltettem, bár nem mindegyikre válaszoltam. Akkoriban én nyolcadikos általános iskolás voltam, s úgy emlékszem, hogy az iskolában, az osztályban is nagy dologként élték meg, hogy oda járt Tutajos, én viszont nem éltem vissza ezzel a kivételezett helyzettel.  

Később a Pál utcai fiúk filmes változatában Bokát szinkronizálta. Fájt, hogy nem kapott szerepet a filmben?

Fájt, meg voltam sértve, mindaddig, míg meg nem tudtam, hogy miért nem lehettek a filmben magyar főszereplő gyerekek. Mint kiderült, Molnár Ferenc miután New Yorkban telepedett le, eladta a könyv filmes jogait. Az Amerikába emigrált magyar származású producer, Bohém Endre okos volt, tudta, hogy akkor lesz hiteles a film, ha Magyarországon forgatják, magyar rendezővel, így kereste meg Fábri Zoltánt. Mivel viszont az amerikai piacra szánta, ezért angol színinövendékek játszották a főbb szerepeket. Meg kell, hogy mondjam – és ez Fábri zsenialitását mutatja –, hogy az angol gyerekekkel is csodás hangulatú, hiteles filmet készített. Örültem volna, ha ott lehetek én is, de végül a szinkronszerepet is megtisztelőnek vettem.

Melyik szereplő lett volna szívesen?

Ezen nem gondolkoztam, de

Nem titok, hogy szeretné megfilmesíteni a Tüskevár folytatását, a Téli bereket. Hogy áll az előkészületekkel?

Be kell vallanom, egy adminisztratív, formai hiba miatt elutasították a pályázatunkat a Filmalapnál: ahogy lehet, pótoljuk a hiányosságot. Tévésorozatot álmodtam meg, Böszörményi Gyula írja a forgatókönyvet.

Mennyiben lenne más a filmes Téli berek, mint Fekete István története?

A szellemiséghez ragaszkodom, ám mivel filmről van szó, eseménydúsabbá kell tenni a történetet.

Ugye Tutajosként már nem szerepelhet a filmben, de árulja el, feltűnik benne, ha megvalósul?

Igen, a tervek szerint egy rövid jelenet erejéig egy mellékszereplő bőrébe bújok.

Azt lehet tudni, hogy ki alakítaná Matula bácsit?

Azt már eldöntöttem, ha elkészülhet a film,

A kilencvenes években volt egy nagyszabású tévésorozat, amelyt ön rendezett, ez pedig a Frici, a vállalkozó szellem volt. Feltűnt, hogy a hazai színjátszás színe-java szerepelt a filmben. Mi volt az oka?

Tudatos volt, részben azért, mert a rendszerváltás után sok színész nehéz helyzetbe került, számtalan munkahely szűnt meg, a bizonytalan egzisztenciákon szerettünk volna egy kicsit enyhíteni.

Milyen volt a közös munka a sorozatban Horváth Terivel, Turay Idával vagy éppen Sinkovits Imrével?

Nagy profik voltak ők, mindent tudtak a színjátszásról; és a rendezői instrukciókkal kapcsolatban sem ellenkeztek, hiszen tudták, így is úgy is kihozzák magukból a maximumot. Szerepelt a filmben Petrik Jóska is, aki ugyebár a Tüskevárban szinkronizálta Barabás Tibit. Csaknem harminc év után ismét összehozott minket a sors, hiszen tudni kell, a Tüskevár utószinkronnal készült.

Ha már színészet: ön is aláírta azt a petíciót, amelyben több mint hetven színházi ember állt ki a Színház- és Filmművészeti egyetem kormány által szorgalmazott modellváltása mellett. Miért érezte szükségét?

Mert sajnos azt tapasztalom, hogy hosszú ideje több olyan pedagógia módszer honosodott meg az egyetemen, amellyel nem tudok azonosulni.

Például?

Sokan

Ezzel nem tudok egyetérteni. Mellette pedig az is egy tendencia, hogy a végzős színészek, akik nem tudnak elhelyezkedni nagy pesti színháznál, elmennek az alternatív színházak világába. Hangsúlyozom, semmi bajom az alternatív színházakkal, ám sajnos sok esetben elnyelik a végzős színészeket.

Ahelyett, hogy a vidéki társulatokat választanák?

Pontosan így érzem. Tudom, hogy például Békéscsaba – ahol én vagyok színházigazgató – messze van a fővárostól, ám ez a vidék első kőszínháza, mellette pedig a közönség rendkívül hálás a minőségi darabokért. Az elmúlt években viszont egyetlen végzős sem jelentkezett nálunk.   

Öt éve a Békéscsabai Jókai Színház direktora. Meg tudta valósítani, amit szeretett volna?

A fontos célokat elértem. Például azt, hogy az általunk játszott darabok nagy része magyar szerzőtől származik. A közönség visszaigazolta a döntés helyességét, hiszen nőtt a látogatói létszám és bérletesből is több van.

Az önkormányzattal, vagyis a fenntartóval is jónak mondható a kapcsolat, tehát összességében elégedettek lehetünk. Nem telepszem rá a színházra, évadonként egyszer rendezek, az ősszel induló szezonban kivételesen kettőt. Az egyik egy operett lesz, hogy visszatérjek az édesapámhoz.

Jövőre lejár a szerződése. Újra pályázik?

A munkát még nem fejeztem be, igen, szeretném folytatni. Sok dolgunk lesz, például a színház felújítása. A tetőszerkezet mindenképpen cserére szorul.

Azt hallani, a színház mellett a labdarúgás a másik szenvedélye?

Valóban szeretem a focit. A színészválogatottnak is tagja vagyok, de a nagypályát a korom miatt egyre kevésbé bírom, hiszen 67 éves vagyok. Nézni is szoktam, de az idők során válogatós lettem. Általában a Barcelona és a Liverpool meccseit nézem meg, ott garantált a minőségi labdarúgás.

És a hazai foci?

Nem tagadom, az Újpest áll közel hozzám, még a hetvenes években szerettem bele a csapatba, amikor még Fazekas, Göröcs, Zámbó és a többi klasszis ontotta a gólokat.

Két felnőtt lánya van és öt unokája. Mit szóltak a kicsik, amikor a Tüskevárban meglátták a fiatalkori nagypapát?

Csodálkoztak. Meg is kérdezte az egyikük: „nagypapa, te is voltál fiatal?” 

Fotók: Vadnai Szabolcs