Innovációban jók, piaci értékesítésben rosszak vagyunk – Pomázi Gyula a Mandinernek

2020. július 24. 21:10

A magyarok jók az újítások feltalálásában, és a rendszerváltás óta megtanultunk mindenféle terméket gyártani. Ugyanakkor mindenki a multiknak szállít be, ezért a magyar cégek nem tanulták meg, hogyan lehet saját ötletből összerakni egy saját terméket, majd azt értékesíteni a piacon – vázolja a magyar innovációt megbéklyózó állapotot a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (SZTNH) elnöke. Hogyan lesz a szellemi tulajdonból vagyoni érték? Mely szektorokban van a legtöbb szabadalom? És: milyen újítását védette le anno Karinthy Frigyes? Interjúnk.

2020. július 24. 21:10
null
Maráczi Tamás
Maráczi Tamás

A múltban sok magyar találmányt végül külföldön hasznosítottak. Mi az oka, hogy itthon nem láttak benne fantáziát?

Fontos, hogy mennyi kiemelkedő magyar találmány és újítás van, de még fontosabb, hogy ezek hogyan hasznosulnak. Az innovációk, találmányok születésénél felmerülő kérdések egyik fontos része jogi eredetű: kié a találmány, illetve kié a hasznosítás joga? A másik része gazdasági: hogyan hasznosul, és miként lesz a társadalom, a gazdaság számára is értelmezhető üzleti előny?

Csak azon múlt régen ezek külföldi hasznosítása, hogy itthon nem volt rá finanszírozás?

Mi, magyarok nagyon jól értünk ahhoz, hogy kitaláljunk olyan dolgokat, amelyekben megjelenik az újszerűség, jók vagyunk az innovációban. Voltak időszakai a magyar történelemnek, amikor jól ment a hasznosítás is; ezen időszakokban megvolt az a középpolgári réteg, amely a találmányok, újítások hasznosítási oldalát érdemben fel tudta karolni, a megfelelő forrásokat biztosította ehhez. Az az éra, amelyben az elmúlt 70 évben élünk, változó módon tudta támogatni az új ötletek hasznosítását,

az utóbbi 15-20 évben kifejezetten kikopófélben volt ez a tudás.

Pedig ezzel tudtuk volna azt a fajta erőt biztosítani, amely az innovatív ötletek megvalósításához szükséges. Az elmúlt négy-hat évben ezt most újra kell tanuljuk.

Hogyan veszett el ez a tudás?

Az innováció folyamatának három nagy eleme van. Az első a kutatás-fejlesztés és innovációs fázis: kutatunk, ötletekkel állunk elő, majd ebből előáll egy prototípus. A második fázis, amikor a prototípusból egy gyártható termék lesz, illetve egy olyan technológia, amelynek hasznosításából üzlet lehet. A harmadik fázis pedig, amikor termelünk, gyártunk valamit, és azt piacra visszük. Az első fázisra mindig nagyon odafigyelünk, a jelenlegi kormányzat is keményen dolgozik az innováció fejlesztésének területén. A harmadik fázist a nemzetközi szinten is versenyképes

bérgyártással jól megtanultuk, a multik a beszállítói láncok menedzselésével a gyártói oldalon ezt csak megerősítették.

A két fázis között azonban kialakult egy szakadék, ez pedig arról szól, hogy miként tudunk saját ötletből összerakni egy saját terméket, amelyet a piacon képesek vagyunk értékesíteni – megelőzve, hogy ugyanezt egy külföldi cég tegye meg az ötletünkkel. Ez utóbbiban még nem vagyunk jók.

 

Pomázi Gyula, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (SZTNH) elnöke

 

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala e tudáshézag pótlásában hogyan tud segíteni? Egyáltalán ki foglalkozik ezzel Magyarországon?

Az elmúlt két évben elindult az a fajta tudatosság, amely azt mondja, hogy az egyetemeknek nemcsak kutatás-fejlesztési intézményekként, oktató struktúrákként, hanem a hasznosításban is érdekelt, ökoszisztéma-építő intézményekként is funkcionálniuk kell. Az egyetemeken rendelkezésre áll az a tudás, amely képes újításokat létrehozni, és ha mellé tesszük azokat az együttműködéseket, amelyekkel lehet őket menedzselni, akkor

a prototípustól el lehet jutni a gyártható termékig

– amelyből az egyetemnek lesz bevétele. Elengedhetetlen, hogy ha valakinek van egy találmánya, amelynek az újszerűsége bizonyított, az ne várjon az oltalmazás kérésével. Emellett kiemelten fontos, hogy ebből a szellemi tulajdonból hogyan lesz egy cégben realizálható apport, vagyoni érték. Az SZTNH az oltalmazásban, és a szellemi tulajdonjogok felmérésben, értékelésében tud segíteni.

A szellemi tulajdon hogyan válik értékes üzleti vagyonná?

Kitalálok egy újítást, és szeretném valamilyen formába hasznosítani. Az első lépés, hogy szabadalmaztatom, oltalom alá helyeztetem, és ezután már elkezdhetem gyártani. Az oltalom védettséget ad a másolatok ellen. De a szabadalomnak, mint hasznosítható jognak van üzleti értéke. Ha a top 500 nemzetközi vállalatnak megnézzük a tőzsdei értékét, azt látjuk, hogy az érték 70 százaléka alapvetően valamilyen szellemi tulajdonhoz kötődik: szabadalmak, védjegyek, logó, a kiépített brand. Például az Adidas vagy a Coca Cola értékéről tudjuk, milyen léptékű, az ilyen

nagy cégeknél a védjeggyel védett, kiépített brand többet érhet, mint maga a materiális javak összessége,

amelyet a vállalat tulajdonol.

A magyar cégek mennyire vannak annak tudatában, hogy szellemi tulajdonuk védelme növeli a versenyképességüket?

Ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy gyártunk. A gyártás az értéklánc közepe; az elején van az innováció, a végén pedig a termék piacra vitele. A gyártásban van a legkisebb hozzáadott érték; az igazi innovációt a termék kitalálása, piacra juttatása jelenti, amikor brandet, arculatot kell építeni.

A rendszerváltás egyik nagy bűne éppen az, hogy az innovációs képességünket áttolta a gyártó képességfejlesztésre:

megtanultunk sok mindent jól gyártani, de nem tudjuk piacra vinni a saját termékünket. Ha egy kis vagy középvállalkozás kikerül egy exportpiacra, akkor ott a megkülönböztető jegyeit meg kell védenie, különben versenyhátrányba kerül. Például 1700 körül van az orvostechnikával foglalkozó hazai kisvállalkozások száma, ennek 70 százaléka képes már saját terméket előállítani, és ennek 70 százaléka tudja azt a nemzetközi piacon eladni. A beszállítói láncokból alig bírunk kitörni. Mert hova szállítunk be? A multikhoz. A multik pedig kint összeszerelik a terméket, majd visszahozzák a kórházakba, az egészségügyi intézményeinkbe, és 10-15-szörös áron adják el nekünk.

Egy csomó pénzt teszünk bele a hazai KKV-k erősítésébe, a haszon mégsem itthon csapódik le.

A KKV-k gyorsan veszítik el versenyelőnyeiket, és ennek egyik oka, hogy a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogaik nincsenek rendezve.

 

 

Mekkora kár éri ebből fakadóan a magyar KKV szektort? Illetve ugyanez a tendencia a régiónk más országaiban is?

Lengyelországban négy évvel ezelőtt az immateriális javak közül kivették a szellemi tulajdonhoz kötődő jogokat, és betették a tőkefinanszírozási szempontok közé. Ezeket nézik a befektetők, hogy hova is adják a pénzüket. Magyarországon a befektető azt nézi, hogy a cégnek van-e menedzsmentje, terméktechnológiája, illetve vannak-e immateriális javai (szerződései, piaci bekötöttsége, stb.). A negyedik elemként a lengyelek ide emelték be a szellemi tulajdonhoz köthető jogokat, és elkezdték beárazni azokat. A befektetők látták, hogy az adott cégeknek milyen szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogvédelmük van, és ezért jelentősen nőtt a cégek tőkevonzó képessége.

Egy hasonló tevékenységet folytató magyar és lengyel cég piaci versenyében tehát emiatt a magyar cég hátrányba kerülhet?

Összehasonlításképpen: ilyen esetben,

ha a tőkepiacon egy magyar cég egy egységnyi értéket ér, akkor a lengyel rivális hármat.

A tőkefinanszírozás szempontjából tehát lényeges különbség van, a lengyel KKV-k jobban fel vannak tőkésítve.

A startup cégek jellemzően fiatal tulajdonosai jobban értik ennek a jelentőségét, többen fordulnak közülük az önök hivatalához?

A startupok leginkább új cégek, ezért nem lehet jól beárazni őket. Alig vannak materiális javaik, de újításaik, ötleteik igen, bár azok értéke nehezen árazható be, nincsenek erre kész metodikák, vagy a cég értékeléséhez kapcsolódó módszerek. Viszont a startup-vezetők jól értik, hogy ha kitalálnak valamit, akkor arra oltalmat kell kérniük, mielőtt kommunikálni kezdenek róla. Ha egy cég külföldön akarja a termékét értékesíteni, akkor azt is tudnia kell, hogy abban az országban milyen oltalmakat kell szereznie – hiszen azokon a piacokon olyan termékekkel, cégekkel kell versenyeznie, amelynek ez az oltalmuk megvan.

Sok startup a külföldi piacon való megjelenésekor szembesül azzal, hogy a cégneve vagy a logója már létezik:

olyan cég használja, amely azon a piacon már oltalom alatt áll, így a startup ezen a helyen el is lehetetlenül.

 

 

Milyen konkrét előnyök származnak még a szellemi tulajdon védelméből?

Sok ilyen előny van a már említettek mellett. Egy példa: az ismert építőjáték gyártó cég levédeti minden szellemi tulajdonát, utána pedig nagy kapacitással figyelik a hamisítók tevékenységét a piacon. A bevételeinek nagyjából harmada abból van, amit a hamisítóktól be tudnak perelni. Egy másik példát hagy emeljek ki az SZTNH tevékenységéből:

egy cég adókedvezményt kaphat a NAV-tól, ha igazolja, hogy tevékenysége a K+F+I-törvény hatálya alá tartozik

– ezt a határozatot tőlünk kapja meg. Ha megvan a kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységről szóló tanúsítvány, az az európai uniós pályázatoknál is előnyt jelenthet: a projekthez európai vagy magyar finanszírozást lehet szerezni.

Mennyire csodálatos egyébként a magyar elme a szabadalmak, találmányok, újítások terén más, régióbeli országok teljesítményéhez viszonyítva?

Megvan az adottságunk, hogy kitaláljunk, létrehozzunk valamit. Sokszor nem is tudjuk, hogy amit kitaláltunk, az olyan léptékű innováció, amely nemzetközi szinten is tarolna. De nem tudunk ezzel élni, nem tudjuk, hogyan is kell ezt jól csinálni. Ma a hasznosítás szempontjából az európai átlag alatt vagyunk 10 százalékkal. Vannak viselkedési mintáink: az egyik, hogy ha a feltaláló kitalál valamit, akkor levédeti, de utána berakja azt a fiókba, így az nem hasznosul. A másik verzió, hogy levédeti az újítását, és keres hozzá finanszírozót. Ezek azonban nagyon sokszor lenyúlják a feltalálót, kutatót, mert azok nem értenek az üzlethez:

kifizetik azokat, majd a termékkel Amerikában, Kínában, Nyugat-Európában többszörös, akár százszoros hasznot realizálnak.

Ez egy egész Közép-Kelet-Európában jellemző kiszivattyúzása a tudásnak. A harmadik viselkedésminta, hogy levédetjük, hasznosítjuk, majd finanszírozzuk is, de nem tudjuk, hogy az értékesítés helyén milyen jellegű oltalmazást kell kérni, így kiderül, hogy a terméket egy másik cég már értékesíti.

Mely szektorokban van a legtöbb szabadalom Magyarországon?

38 százalékban az egészségügyben:

a gyógyszer- és orvosiműszer-gyártásban nagyon erős a hazai feltalálói világ.

Az iparjogvédelmi tudatosság erős még az elektronika és a vegyipar terén is. Ezekben az ágazatokban az innovatív képességünk az európai átlag fölött van. Az amerikai, ázsiai cégek nagyon jól ismerik fel ezt a innovativitást, és viszik el innen a saját érdekeiknek megfelelően ezt a tudást. A magyar multivilág a nálunk elért innovációs eredményeket nem Magyarországon jegyezteti be, hanem elviszi nemzetközi szintre a saját anyavállalatához, ahol már úgy szerepel, mint a külföldi vállalat saját innovációja.

Van egy szakkönyvtáruk, őrzik a régi jogi emlékeket. Tudna mondani egy-két extrém szabadalmat a múltból?

Karinthy Frigyesnek van egy bejegyzett oltalma, méghozzá egy felfújható gumi földgömb, oktatási célra. A másik egy cserélhető fejű harisnya, ami gyakorlatilag egy zokni, csak akkor még azt nem ismerték. Idén 125 éves a magyar szabadalmi törvény, és emiatt

előkerítettük az egyik 100 évvel ezelőtti szabadalmi bejegyzésünket, amely a vonat utasfülkéjének fűtéséről szól:

hogyan kell a gőzmozdonytól elvezetni a meleg levegőt, hogy az utasok komfortérzetét növeljék. De nem kell messzire menni. Napjainkban találták fel az úgynevezett okos fésűt – szenzorok vannak beépítve a sörtékbe, és amikor a fodrász megfésülni az ember haját, akkor az alkalmazás kimutatja, milyen sampont kellene használnia. Ezzel merőben új helyzet jön létre az innovációban: a fodrász a saját ügyfelei adatait is kezeli, és ő lesz a sampongyártó cég innovációs inputja is.

---


fotó: Földházi Árpád

Összesen 8 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Toncsi
2020. július 26. 11:06
A hazai helyzetet, már ami az innovációk piacra viteli lehetőségt illeti jól írja le a cikk. De a pályázatok sem segítik a rossz helyzet megoldását. Prototípus fejéesztése kaphatsz akár több száz millió Ft.-t, piacra vitelre 2-4 millió Ft.-t . A piacra vitel jellemzően több forrást igényel mint a termékfejésztés.
zsoltkom2
2020. július 25. 10:40
"Innovációban jók (...)vagyunk" A kormány elmagyarázza, miért nagyszerű hír, hogy 20 éve nem jelentkeztek ilyen kevesen egyetemre Az év egyik sajtóközleménye az Innovációs és Technológiai Minisztériumtól. https://bit.ly/2ZZphk6
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!