„Blőd és unalmas” – így fogadták itthon a Csillagok háborúja „űrwesternt” 1979-ben
2020. május 24. 07:10
1977-ben május 25-én mutatták be az amerikai mozik a Csillagok háborúja című, ma már kultikus sci-fit. Magyarországra csak két évvel később érkezett meg a film – a kritikusok ízekre szedték.
2020. május 24. 07:10
p
0
0
166
Mentés
Fotó: Pajtás Újság
Habár a hazai mozik előtt tömött sorok kígyóztak, a jegyüzérek pedig méregdrágán adták a jegyeket, a magyar sajtó fanyalogva fogadta a Csillagok háborúja hazai bemutatóját. 1979. augusztus 16-án, fél 3-tól vetítették először a „blőd, unalmas, infantilis és bárgyú” filmet a Corvin moziban.
Olyannyira kevés információ jutott el a filmről Magyarországra, hogy az első hazai moziplakátot Helényi Tibor szinte elmondás alapján tervezte, így került rá például sárkány és így lett egészen groteszk Darth Vader sisakja.
Még 1977-ben a
a magyar lapok „űrwesternként” írták le a filmet, ahol a lovakat rakéták helyettesítik.
Még ugyanebben az évben a Népsportban jelent meg, hogy a duisburgi asztalitenisz Európa-bajnokságon szereplő magyar sportolók megnézték a helyi moziban a Csillagok háborúját, de csalódtak, mert „blőd és unalmas film”. Egy évre rá a Magyar Nemzet kritikusa tovább ment: „A Csillagok háborúja sci-fi és rémfilm keverékének infantilizmusán halálra röhögtem magam”.
Fotó: Új Tükör
Mindezek ellenére a hazai fiatalok már alig várták, hogy itthon is láthassák a filmet, pedig a sajtó mindent megtett, hogy a szülők inkább tiltsák őket George Lucas mozijától.
A Film, Színház, Muzsika újságírója a debütálás évében például azt írta, inkább elmegy a Planetáriumba, ha csillagokat akar látni: olcsóbb és nem is kell sorban állni. De a Ludas Matyi is odabökött, unalmas bárgyúságnak titulálta azt a filmet, amely amúgy évtizedekkel megelőzte a korát.
Még a Jövő Mérnöke című lap is rúgott egyet rajta, a cikk írója szerint a majmok bolygója a Corvin mozi előtt volt azon a csütörtöki délutánon. Igen, lemajmozta a jegyért sorba álló szülőket, gyerekeket. Mondjuk ugyanezek az újságok az egekig magasztalták a magyar sci-fit, az 1973-ban bemutatott Pirx kalandjait, ahol kávéfőző volt az űrhajó és citromfacsarók repültek ide oda.
Tehát 1979. augusztus 16-án aztán eljött a nagy nap. Tömött sorokban álltak a pénztáraknál az emberek, a jegyüzérek is ráéreztek a lehetőségre, volt, aki 200 forintért árulta a 12 forintos jegyet.
Grafika: Helényi Tibor
A Csillagok háborúja debütálásról egy sort sem írt az aznapi Népszabadság, pedig felbolydult a főváros. Inkább olyan témákkal foglalkoztak, hogy Vietnámban országos vitára bocsátották az új alkotmány tervezetét, s hogy megnyílt a Szovjetunió mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítása a nemzetközi vásárközpontban. Arról is beszámolt a lap, hogy felavatták a pécsi kesztyűgyárat és a Centrum Áruházak nyári vásáráról is tudósított. A Csillagok háborújáról egyetlen sort sen írtaj,
Mindez persze a nézőket nem zavarta. Másfél óráig a csillagok között járhattak, együtt fénykardoztak Luke Skywalkerrel és szembe szálltak Darth Vaderrel. Aztán a film végén felültek a 4-6-os villamosra és elzötyögtek a Moszkva térre.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
Kölyök korunkban apám/nagyapám nyakában ülve láthattuk az első részt, mert Bp-től 20km-re a mozi összes időpontjára pillanatok alatt elfogyott minden jegy, az öreg szerzett valahonnan jegyeket, de csak állva, a terem hátsó részében "volt hely", elképesztő élmény volt, soha előtte nem láttunk semmi hasonlót sem, apámék persze nem díjazták, hiszen gyerekeknek való tartalom volt, de végig állták az egész filmet, nyakukban a két lelkes gyerekkel....
Aztán évekkel később összejött a Pirx kapitány is, de annyira szánalmasan gyenge produkcióval azóta sem találkoztam, egyszerűen minősíthetetlen volt a technikai megvalósítás, a sztorit kb abban a pillanatban felejtettem el ahogy vége lett a filmnek, az űrhajón meg a többi díszleteken viszont azóta is jókat röhögünk ha valahogy szóba kerül.
Az új részek, a baljós árnyakkal kezdve, viszont szinte nézhetetlenek, valahol érthető egyébként az akkori ítészek fanyalgása, sokáig kerestem a magyarázatot hogy hogy lehet az, hogy a régi részeket a mai napig újra tudom nézni, ezeket a mostaniakat meg nem, és arra jutottam, ennek kb egyetlen oka van, mégpedig az, hogy akkor voltunk gyerekek, a Start Wars pedig egy mese, gyerekeknek.
Az egész rakás szart láttam.
Az összes trilógiát.
Vicc az egész.
Egy jelenetsort kivéve, amiben Luke elégeti apja holttestét, miközben a többiek már javában ünnepelnek.
Az "Eden" könyvben ezerszer többet ér.