„Világirodalom-importőrök leszünk” – az 1749 szerkesztői a Mandinernek

Honnan jött világirodalmi magazinjuk címe, az 1749?

Lanczkor Gábor: Én a magam részéről mindenképpen szerettem volna valami frappáns, nem szokványos címet a lapnak. Amire fölkapja az ember a fejét. Volt egy csomó ötletem, amiket fölírtam egy papírra, ezek egy része

Egy napfényes reggelen hazaérve, miután a nagyobbik lányomat elvittem az iskolába (ez jelenleg a történelmi mélymúltnak tűnik a számomra), még egyszer megnyitottam a szerző Wikipédia-oldalát, és szemembe ötlött ez az évszám, Goethe születései évszáma. Szerencsére a kollégáim is támogatták az ötletet. Amúgy a feleségemnek, aki fuvolás, szintén van egy 1749-olvasata: Johann Sebastian Bach 1750-ben halt meg, addig datálódik a barokk zene nagy korszaka, vagyis 1749 volt az utolsó teljes év, az utolsó év, amit még végigélt Bach.

Lanczkor Gábor József Attila-díjas író, költő, az 1749 főszerkesztője

Az 1749 mögött milyen irodalmi szervezet vagy intézmény áll? Ki támogatja a működését?

Zelei Dávid: A 1749 a Petőfi Irodalmi Ügynökség irodalmi import-exporttal foglalkozó szegmenséhez tartozik, ami többek közt a balatonfüredi Fordítóházat, a magyar irodalom idegen nyelvekre való fordítását, a néhai JAK műfordító tábort, a lipcsei és frankfurti könyvvásáron való magyar jelenlétet, meg a PesText fesztivált tartja a portfóliójában. Aki vet egy pillantást a tanácsadó testületünk névsorára (Adamik Lajos, Bakucz Dóra, Bényei Tamás, Biernaczky Szilárd, Fried István, Karádi Éva, M. Nagy Miklós, Pál Ferenc, Sári B. László, Tótfalusi Ágnes, Salát Gergely), az láthatja,

A műfordításnak Magyarországon régi hagyományai vannak. Az idegen nyelvű költészet fordítása viszont a rendszerváltás óta mintha szélárnyékba került volna. Az érdeklődés csökkent vagy a kiadói célok változtak?

Izsó Zita: Ennek részben financiális okai vannak. Egy verseskötetet sajnos néhány kivételtől eltekintve pár száz példányban lehet csak eladni. Külföldi, tehát a magyar olvasók között kevésbé ismert szerzők könyvei iránt pedig még kevesebben érdeklődnek. Emiatt a kiadók gyakran pályázatokhoz kötik a megjelenést, mivel egyébként veszteséges lenne a könyv kiadása. Ez pedig eléggé behatárolja a lehetőségeket, mert bizonyos országok egyáltalán nem hirdetnek könyvkiadási vagy fordítási támogatásokat – többek között ez lehet az oka annak, hogy például az egyik legjelentősebb kortárs angol költőtől, Ted Hughes-tól sem jelent még meg gyűjteményes kötet, és még sokáig lehetne sorolni a hasonló horderejű elmaradásokat. Egyik célunk, hogy ebből a szempontból is támogassuk a kiadókat és a könyvpiacot: napi frissülésű online irodalmi oldalként szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar olvasók is minél inkább megismerhessék azokat a szerzőket, akiknek később Magyarországon is könyveik jelennek meg, és nem csak a műveiken, hanem például interjúkon és egyéb kísérőanyagokon keresztül is.

Izsó Zita Gérecz Attila-díjas költő, író, az 1749 szerkesztője

A fordítások megjelentetésén túl milyen célkitűzései lesznek még a lapnak? A kortárs magyar irodalmat is népszerűsítenék külföldön?

Zelei Dávid: Ha lehet így fogalmazni, mi leginkább világirodalom-importőrök leszünk, abból viszont szeretnénk a lehető legsokszínűbbek lenni: ez azt jelenti, hogy szépirodalmi fordítások mellett egyszerre közölnénk magazinos anyagokat – cikkeket, interjúkat, toplistákat, recenziókat – és komolyabb értelmező szövegeket – félhosszú és hosszú kritikákat, tanulmányokat, esszéket –, hogy mindenki megtalálhassa közöttük a magának valót.        

Az elkészült fordításokból készülnek majd antológiák?

Lanczkor Gábor: Igen, szeretnénk minden évben kiadni egy afféle breviáriumot

Ezek elegyes könyvek lennének, vagyis szakítanánk azzal a gyakorlattal, hogy az efféle kiadványok általában műfajonként kötetekre bontva jelennek meg a magyar könyvpiacon. Egyéb könyveink is lesznek: az elmaradt Könyvfesztiválra jött volna ki az első, egy hispán költészeti antológia Dávid és Zita szerkesztésében. Ennek a megjelenése most őszre tolódott. Nagy örömünkre szolgál, hogy a Jelenkor Kiadó a társkiadónk.

Zelei Dávid Bodor Béla-díjas irodalomkritikus, az 1749 szerkesztője

A Nagyvilág és a Lettre megszűnése utáni űrt is „kénytelenek lesznek” betölteni valahogy. A régi fordítógárdával is együtt szeretnének dolgozni, vagy inkább a fiatalokra koncentrálnak?

Lanczkor Gábor: Bármiféle űr betöltését igyekszünk inkább lehetőségként fölfogni, mint kényszerként. Tény, hogy a két említett folyóirat megszűnése után

Azonban az, hogy a 1749 online folyóirat lesz, szükségszerű különbségeket is eredményez a Nagyvilág és a Lettre szerkesztői koncepciójához képest. Míg egy nyomtatott lapban általában nem problémás hosszabb szövegek közlése sem, addig online felületen adott esetben magam is megerőltetőnek találom a nagyobb terjedelmű cikkek alapos végigolvasását és végiggondolását. Lesznek persze monstre anyagaink is, de ezeket több részletben tervezzük közreadni. Az pedig, hogy a szerkesztőség negyven alatti irodalmárokból áll, egyáltalán nem jelenti azt, hogy csak a saját generációnkkal kívánunk együtt dolgozni. Hogy csak egy dolgot említsek, a szakmai tanácsadóink között – nevezhetjük ezt aktív szerkesztőbizottságnak is – Karádi Éva, Pál Ferenc és M. Nagy Miklós is ott van az egykori Nagyvilág és Lettre gárdájából.

Mikor élesedik be a lap?

Izsó Zita: Május első felére tervezzük az indulást, de már elkezdtük a folyóirat beharangozását: Facebook-oldalunkon elindult KARAN-TÉKA című videósorozatunk, amelyben járványhelyzetekkel kapcsolatos művekről esik szó: többek között olyan klasszikusokról, mint például A pestis vagy a Szerelem a kolera idején, de meghallgathatják az érdeklődők egy vuhani ápolónő verseit is Salát Gergely fordításában és felolvasásában.