Zelei Dávid: A 1749 a Petőfi Irodalmi Ügynökség irodalmi import-exporttal foglalkozó szegmenséhez tartozik, ami többek közt a balatonfüredi Fordítóházat, a magyar irodalom idegen nyelvekre való fordítását, a néhai JAK műfordító tábort, a lipcsei és frankfurti könyvvásáron való magyar jelenlétet, meg a PesText fesztivált tartja a portfóliójában. Aki vet egy pillantást a tanácsadó testületünk névsorára (Adamik Lajos, Bakucz Dóra, Bényei Tamás, Biernaczky Szilárd, Fried István, Karádi Éva, M. Nagy Miklós, Pál Ferenc, Sári B. László, Tótfalusi Ágnes, Salát Gergely), az láthatja,
ez egy szigorúan szakmai oldal.
A műfordításnak Magyarországon régi hagyományai vannak. Az idegen nyelvű költészet fordítása viszont a rendszerváltás óta mintha szélárnyékba került volna. Az érdeklődés csökkent vagy a kiadói célok változtak?
Izsó Zita: Ennek részben financiális okai vannak. Egy verseskötetet sajnos néhány kivételtől eltekintve pár száz példányban lehet csak eladni. Külföldi, tehát a magyar olvasók között kevésbé ismert szerzők könyvei iránt pedig még kevesebben érdeklődnek. Emiatt a kiadók gyakran pályázatokhoz kötik a megjelenést, mivel egyébként veszteséges lenne a könyv kiadása. Ez pedig eléggé behatárolja a lehetőségeket, mert bizonyos országok egyáltalán nem hirdetnek könyvkiadási vagy fordítási támogatásokat – többek között ez lehet az oka annak, hogy például az egyik legjelentősebb kortárs angol költőtől, Ted Hughes-tól sem jelent még meg gyűjteményes kötet, és még sokáig lehetne sorolni a hasonló horderejű elmaradásokat. Egyik célunk, hogy ebből a szempontból is támogassuk a kiadókat és a könyvpiacot: napi frissülésű online irodalmi oldalként szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar olvasók is minél inkább megismerhessék azokat a szerzőket, akiknek később Magyarországon is könyveik jelennek meg, és nem csak a műveiken, hanem például interjúkon és egyéb kísérőanyagokon keresztül is.