Deglobalizálódunk. De nagyon

„A tömegek alulról érkező egyre erősebb nyomásának engedni kényszerülnek egy-két hónapon belül a nemzeti kormányok és várhatóan újraindítják a nemzetgazdaságokat. Az újonnan kialakuló világrend lényege: a diktatúrák szaporodása, a kormányok nemcsak politikai, hanem gazdasági túlhatalmának kialakulása, általános befelé fordulás, a globalizáció teljes trónfosztása. A világ egyik legbefolyásosabb kockázatelemző és politikai tanácsadó agytrösztje, az Eurasia Group elnöke, Ian Bremmer arról is magabiztosan nyilatkozik, hogy Kína hamarosan csaknem minden nemzetállam nem csupán gazdasági, hanem politikai példaképévé növi ki magát. Aztán? Aztán meglátjuk….

Zentai Péter: Ön közismerten bejáratos európai, ázsiai, afrikai, latin-és észak-amerikai döntéshozók hivatalaiba, külsős résztvevőként meghívják a vezető országok csúcstalálkozóira. Személyes kapcsolata van állam-és kormányfőkhöz. Szóval: mit felelnek, amikor megkérdezi tőlük, hogy szerintük milyen világ vár ránk a vírus okozta járvány lecsengését követően?

Ian Bremmer: Figyelemreméltó, hogy egyik „nagy ember” sem (akit személyesen ismerek) a következő hosszabb hónapokban és években, hanem gyakorlatilag csak a következő hetekben gondolkozik. Kivétel nélkül mindenki – így vagy úgy – azt fogalmazza meg, hogy életének legnehezebb döntése előtt áll. A dilemma, ami előtt a döntéshozók állnak, hogy mikorra kellene időzíteni a gazdaság reális beindítását. Illetőleg: legyen-e ez lényegében nemzetközileg koordinált, avagy kizárólag nemzeti keretek között maradó döntés. Országok, hatalmak közötti új fajta konkurenciaharc, netán egyfajta soha nem látott hidegháborús versengés startjává engedjék-e válni a nagy dilemmára adott választ, vagy az egy olyan világ kialakítását segítse, amelyben a világot érintő minden további nagy kihívásnál a közös felkészülés, tervezés, esetleg a közös megelőzés kap prioritást.

Ön milyen jellegű nagy válaszra számít?

Meggyőződésem, hogy a mai helyzetben – egyes vezetők személyes akaratától, kívánságaitól függetlenül – a tömegnyomás, a médianyomás, a nemzetgazdasági érdek és a választói bázis stabilan tartásának és szélesítésének követelménye befolyásolja a végső döntéseket. A világ bármely pontján vagyok, mindenütt érzem a levegőben, hogy – a fertőzöttek és a halálos áldozatok számától függetlenül – pillanatokon belül monumentálissá válik az alulról érkező nyomás, hogy „a lehető leghamarabb abbahagyjuk a karantén-gazdálkodást” és „induljunk be, de azonnal”. Még nem tartunk itt, ezt hangsúlyoznom kell. De a felszín alatt izzanak már az indulatok, ütemesen növekszik a rettegés a gazdasági összeomlástól, a totális leszegényedés lehetőségétől – az Egyesült Államokban éppúgy, mint egész Európában. Elegük lesz nagyon gyorsan a pénzt nem hozó semmittevésből az alsó-és középosztályokhoz tartozóknak, közülük is leginkább a kis-és középvállalkozóknak, a negyven- ötvenéves, magukat makk egészségesnek tartó férfiaknak és nőknek. Gyorsuló ütemben terjed közöttük mindenféle összeesküvés-elmélet, főként az, hogy hazáikban átvették a gyakorlati uralmat a virológusok és a járvány tudósok, valamilyen homályos magasabb üzleti, pénzügyi, esetleg gyógyszergyári erők megbízásából. Kezd még nagyobb erőre kapni a tudományellenesség, amelynek csírái huzamosabb ideje jelen vannak- különösképpen Donald Trump hatalomra kerülésével és az európai populisták előretörésével párhuzamosan.”