Mindenkinek ismerős a furcsa orvosi ruha, amelyeket a pestisdoktorok viseltek a 17. században. A doktorok tetőtől talpig befedték magukat, arcukon pedig csőrös maszkot viseltek. Ők kezelték a betegeket a kor színvonalán, meghallgatták a végrendelkezéseket és ők végezték a boncolást is, ha egy város felfogadta őket.
A maszk első leírását egy bizonyos Charles de Lorme-nak tulajdonítják, akik számos európai udvarban megfordult orvosként. Ő ugyanis leír egy olyan ruházatot, amely illatosított viasszal van bekenve, a nadrág hermetikusan zár a csizmával, az inge be van tűrve, a kalapja és a kesztyűje pedig kígyóbőrből készült. A pestisdoktorok rendszerint hordtak maguknál egy pálcát is.
Lorme leírása szerint a pestis orvosai kétlyukú, csőralakú maszkot is viseltek, ami gyógynövénykeverékkel volt megtöltve, annyira, hogy viselője lélegezni is tudjon.
A ruházat nem csak a pestistől, hanem a miazmától, a kor szerint betegséget okozó rossz levegőtől is meg kellett volna, hogy védje az orvosokat. Akkoriban egyébként úgy képzelték, hogy a pestis a levegőn keresztül terjed, és felborítja a testnedvek egyensúlyát. Úgy gondolták, hogy az intenzív illatú édes parfümök hatástalanítják a vírust.
A gyógynövénykeverék egyébként, amivel megtöltötték a csőrt, a teriáca volt, melynek első receptjét V. Mithridatész pontoszi király udvarából ismerjük, az I. századból, és aminek előállításában a koraújkori Velence nagyhatalomnak számított. A teriácához 45-70 összetevőre volt szükség, olyanokra, mint kígyóőrlemény, szarvasherepor, egyszarvú agyarának pora, egy narválnak a foga, borseprő és ópium, mirha, méz és viperahúspor. A számtalan összetevőn túl az emberek hite is hozzátett a hatáshoz: úgy gondolták, a csodaszer gyógyítja a pestist, az összes járványos betegséget, a tüdőbajt, jó mindenfajta mérges csípésre, kutyaharapásra, lázra. A teriáca, mely évszázadokig szolgált általános gyógyszerként, a 19. században elég gyorsan kiment a divatból.
A 17. századi pestist egyébként egy olyan baktérium okozta, amely állatokról, például legyekről terjedt emberekre érintéssel vagy cseppfertőzéssel.
A pestisnek három fajtája van: leggyakoribb formája a bubópestis (mirigyláz), mely főleg bolhacsípéssel terjedt, valamint létezik a szeptikémiás pestis és a tüdőpestis.
Egyébként több bubópestisjárvány is pusztított az évszázadok folyamán. A 6. században a Justinianus-járvány 25 millió ember halálát okozta. A középkori fekete halál, a világtörténelem egyik legnagyobb járványa Európában 1347-1351 között a népesség egyharmadát, 75 millió embert vitt el, a világon összesen pedig 200 millió áldozata volt. Kisebb-nagyobb regionális pestisjárványok ugyanakkor folyamatosan előfordultak, 1656-ban 145 ezer halt meg pestisben Rómában és 300 ezer Nápolyban.
Hazánkban is voltak pestisjárványok a 14-15. században, és a Rákóczi-szabadságharc utolsó éveiben, 1708-tól is hatalmas pestisjárvány pusztított. Becslések szerint az egész szabadságharcban 80 ezer ember halt meg, a járványban 410 ezer. Ekkor tizedelődött meg a bányavárosok és a Szepesség népe, s települtek az elhaltak helyére a szlávok. A járványok a 18. század első felében is gyakoriak voltak. Megszűnésükre hálából emelt barokk Mária emlékoszlopok emlékeztetnek. Az utolsó nagyobb pestisjárvány hazánkban 1738-ban volt.
A furcsa, csőrös pestisruhát viselő doktorok megjelenése általában rémületet váltott ki, hiszen módszereik – vércsapolás, ablakok becsukása, s hasonlók – nem igazán segítették a túlélést, viszont a túlélés kis esélyére emlékeztette az érintetteket.
Teleki Pál a konszolidáció egyik konstrukőre volt, bár alkata miatt nem tudta végig vinni az elképzeléseit, hálózatszervezői, tudósi szerepe pedig rendszereken átívelő – mondja a történész.
November végén érkezhet a Covid elleni oltóanyag Magyarországra.
Horváth Richárd történész szerint Ulászló trónra kerülésével alapjaiban változtak meg a királyság lehetőségei. Hunyadival jól kijöttek, komoly támadó hadjáratra is képes lett az ország.
Gerő András halála után jelent meg egyik fő műve, a magyarországi holokauszt lexikonja. Recenziónk!
A könyv a modernitástól el nem szakítva, gyakorlati eredményeket is felmutatva vezet be a metapolitika fogalomába.
Miért mentett zsidókat a nyilas külügyminiszter és hogyan gondolta meg magát az első zsidótörvény előadója? Erről is szól Ujváry Gábor történész új könyve.
Ohio szenátora lehet az Egyesült Államok történetének harmadik legfiatalabb alelnöke.
Továbbra sem nyugszanak az indulatok Nyugat-Európában.
