Nincs az a racionalitás és tervezés, ami kiiktathatná a személyes döntés szükségességét, a döntés szabadsága pedig felelősséggel jár.
A döntés egy kényelmetlen helyzet. Dönteni akkor kell, amikor nem lehet dönteni. Döntésről csak akkor beszélhetünk, ha van szabadság, s ha van a szabadság, akkor van felelősség is – ilyen megállapításokat olvashatunk Karácsony András jogfilozófus új kötetében, melynek címe: Döntés és hagyomány.
Miként? Kiszámítással és intézményekkel. Ha van döntés, legyen személytelen, ha nem lehet személytelen, legyen minél inkább körülbástyázva intézményi biztosítékokkal. Vonatkozzon arra, ami amúgy is logikailag (és a történelem menetét tekintve) szükségszerű. Ám ha a világ logikailag nem zárt rendszer, akkor ez az elképzelés: bukó. A világ nem mechanikus folyamat.
Karácsony Andrást a döntés ezen nihilista és teremtő aspektusa – creatio ex nihilo – foglalkoztatja: levezethetetlensége, kiszámíthatatlansága, szükségszerűtlensége.
Így röviden bemutatja, hogyan lett a döntés a politikai filozófia problémája az ókori görögöktől a középkoron át a koraújkorig, amikor a probléma Macchiavellivel és Hobbes-zal teljesedik ki: auctoritas, non veritas facit legem, azaz a tekintély, nem az igazság hoz törvényt. Nos, innen már érthető, miért tekintik ma a demokrácia ellenségeinek a decizionistákat.
Majd megismerjük a döntés-probléma politikai, jogi és elméleti hátterét, hogy utána két gondolkodó kerüljön terítékre: Carl Schmitt (kivételes állapot), akit Karácsony „a döntés prófétájának” nevez, és Niklas Luhmann. Mindkettejük hangsúlyosnak tartotta a döntés szerepét mind a jog, mind a politika világában. Az egyszerű személyes döntésből ugyanis a modern politikában decizionizmus lett, olyan elképzelés, ami szerint a rossz döntés is jobb, mint a nem döntés, s ami a határhelyzetekben a döntés levezethetetlenségét és primátusát hangsúlyozza – vagy akár nem csak határhelyzetekben.
Érdekes mód még XVI. Lajos, a francia forradalom és a jakobinusok is szóba kerülnek, ugyanis habár a király kivégzését végül megelőzi egy (koncepciós) per, a jakobinusok azon álláspontja, hogy per nélkül kell kivégezni „Capet Lajost”, épp azt a középkori felfogást tükrözi, amelyet ők szerettek volna eltörölni.
E két gondolkodóval szemben áll Jürgen Habermas, aki konszenzussal kívánta helyettesíteni ezt a döntést, olyan konszenzussal, amit egyenlő mértékben szabad és informált közösség hoz. Karácsony Carl Schmitt és Luhmann bemutatása, értékelése után tehát Habermast tárgyalja. Karácsony rámutat: Habermast sokan gyanúsították utópikussággal, amit ő azonban mindig visszautasított, mondván, hogy ő nem ajánl egy adott, jónak tartott életmódot és berendezkedést senkinek, éppen arra kívánja a hangsúlyt helyezni, hogy bármilyen döntés születik, az hogyan szülessen. Amire Habermas nem gondolt ezek szerint az az, hogy nem csak egy normatív állapot elérése lehet utópia, hanem maga a javasolt módszertan is. Habermasnál jelen sorok szerzője szerint az eljárásmód, a döntéshozatali módszertan az utópikus.
A következő elemzendő szerző John Rawls, a huszadik századi liberális filozófia legnagyobbja, aki „nem arra törekedett, hogy egy lehetséges konfliktusszabályozási eljárásról írjon” Az igazságosság elméletében, „hanem hogy megtalálja az igazságos elosztási eljárást”. Azaz ebben a fejezetben a rawlsi igazságosság és a döntés viszonya a kérdés. Azért fontos, hogy az igazságosság rawlsi értelmezéséről van szó, mert ő méltányosságként értelmezi az igazságosságot, ami épp ellenkezője a klasszikus felfogásnak. Karácsony hosszan elemzi Rawls igazságosságról, illetve politikai liberalimzusról szóló kötetének különbségeit és lehetséges kibékítési módjait is, a végén kitérve két posztmodern szerző, Lyotard és Derrida munkásságára is.
A fenomeológiai hagyomány is terítékre kerül, azaz a „racionalitás és döntés a mindennapokban”, amely már a szokások és a korlátozottan racionális döntések világa felé visz minket, hiszen a hétköznapokban tapasztalatok és rutinok alapján döntünk. S így fut ki a gondolatmenet döntés és hagyomány viszonyához, melyben Karácsony rámutat, hogy a konzervatív gondolkodók szerint olyan döntésekre van szükség, amelyek megőrzésre érdemes szokásokat és intézményeket teremtenek (illetőleg tartanak fenn), a radikális baloldali gondolkodók viszont tabula rasát akarnak, eltörölni a múltat, a döntések adott keretét, ami egy radikális döntésimádatot is tükröz.
Végül a döntés és emlékezet, illetve a döntés és felelősség viszonyáról olvashatunk. Karácsony András gondolatmenetének és vizsgálódásainak kifutása az, hogy a világot nem lehet teljesen, mechanikusan kiszámíthatóvá tenni, így kitörölni belőle a személyes döntések alapját képező szabadságot és vele a felelősséget: „a felelősség nem semlegesíthető”.
Mondhatnánk úgy is: nincs az a szükségszerűség, ami kiiktathatja a döntést; a döntés maga a szükségszerű.
Karácsony András: Döntés és hagyomány. Századvég, 2019.
Fotó: vasarnap.hu
Elgondolkodtál már azon, hogy mit tennél Winston Smith bőrében, Óceánia polgáraként? Miképp reagálnál az angszocra? Mert állítólag a Nagy Testvér szeret téged. Csak nem érzed.
Mostantól az esélyegyenlőségi törvény a születéskori nem alapján határozza meg a nők biológiai nemét.
Csak nem a megfelelő pillanatra vár, hogy végleg megkíséreljen kiszakítani minket Európából – és csatlakoztasson a Trump-, Putyin- és Netanjahu-féle gazemberek szövetségéhez?
Amikor szól az emlékezet: Nabokov önéletrajzi története részletgazdag, érdekes betekintést ad a szovjet hatalomátvétel előtti orosz világba.
Él Budapesten egy fiatal magyar tudós, aki egy egész tudományterületet talált ki magának, elismert szakmai folyóiratot alapított hozzá, és ma már világszerte szívesen látott előadó. Meskó Bertalan orvosi jövőkutató könyvet írt azoknak, akik hozzá hasonló tudatossággal terveznék a jövőjüket.
A könyv szerzője nélkül most nem J. D. Vance lenne az amerikai alelnök.
A Tisza elnöke felkeltette a Nemzeti Nyomozó Iroda érdeklődését, méghozzá egy olyan üggyel, amely akár közel 100 millió forintot is hozhatott a politikus számára.
A kismalac ma már úgy viselkedik, mint aki nem a 2026-os országgyűlési választásra készül, hanem már rég, nagy fölénnyel megnyerte azt.
