Káros a Momentum politikája, ami megosztja a kisebbségi magyarságot – Vincze Loránt EP-képviselő

A múlt héten az Európai Parlament elítélte Magyarországot. Ez mit jelent a gyakorlatban?

A határozat az égvilágon semmit nem változtat, ha csak azt nem számítjuk, hogy kommunisták, szocialisták és zöldek felállva tapsolták, hogy ismét sikerült csapást mérni a jobboldalra: két jobboldali párt által vezetett országot ítéltek el, Magyarországot és Lengyelországot. Az eljárás kizárólag kőkemény párpolitikai érdeket szolgál.

miközben az európai, eléggé fragmentált baloldal is minden elkövet, hogy a jobboldalt két nagyjából súlyú blokkra bontsa, amely később az egymás elleni harccal lesz elfoglalva. A Fidesz kérdés erről is szól, és ebben a helyzetben keresi és egyelőre nem találja magát az Európai Néppárt.

Mi lesz önökkel, az RMDSZ képviselőivel, ha a Fidesz távozik esetleg a Néppártból? Követik őket?

Mindenképpen azt szeretnénk, hogy a Fidesz maradjon. A Néppártnak kell kereszténydemokrata értékeket felvállaló, jobbközép alakulatként megerősödnie, mi ebben reménykedünk továbbra is. Korai beszélni még más opcióról.

Jó évet zárt tavaly: az ön vezetésével összegyűltek a Minority SafePack aláírásai, több mint egymillió jött össze. Hátra lehet dőlni?

Hátradőlni biztosan nem lehet, az aláírások egyébként örvendetes összegyűjtése csak az első lépés volt, most jön a neheze! Az új bizottság jelezte, hogy egy hónapon belül fogadják a kezdeményező képviselőket, azaz minket, ez a határidő pedig február elején jár le. 

Egyáltalán mennyire veszi komolyan a bizottság a kezdeményezést?

A fontosságot jelzi, hogy a legmagasabb, biztosi szinten fogadnak minket. Mi pedig már eleve jogszabálytervezetekkel a tarsolyunkban érkezünk. Mint ismert, a Minority SafePack kilenc kezdeményezését hagyták jóvá, mi ezeket gondoltuk tovább jogszabályokká.

Milyen út vezet innen addig, hogy uniós törvények szülessenek a kisebbségek érdekében?

A folyamat nem lesz egyszerű. Az bizonyos, hogy fél éven belül közvitát kell szervezni az EP-ben, amin minden érdekelt fél részt vesz, ezt követően pedig az új polgári kezdeményezések szabályzata a plenáris vitát is lehetővé teszi. Amennyiben itt határozat születik, az újabb nyomást jelent a biztosi kollégium számára, amely egy következő döntéssel megindíthatja a jogszabályalkotást is. Ezek átfutási ideje gyakran években mérhető: a Bizottság elküldi a javaslatát, az Európai Parlament megvitatja, majd a Tanácson is átfut. A helyzetet bonyolítja, hogy kezdeményezésünk nyomán több jogszabályról is szó van: az audiovizuális médiával kapcsolatos kisebbségi jogokat külön fogják tárgyalni a kohéziós politikát érintőtől vagy a nyelvi és kulturális sokszínűséggel kapcsolatos indítványtól.

Tételezzük fel, hogy minden sínre kerül, és uniós jogszabályok születnek végül. Miben befolyásolja ez mondjuk a szlovákiai vagy romániai magyarság mindennapjait?

Természetesen a romániai magyarság gondjait nem oldja meg teljesen az sem, ha az EU elfogadja a jogszabályokat, hiszen ezek nem rendezik végleg a kisebbségek sorsát. Ám tekintsük úgy, hogy a pohár félig tele lesz. Végre uniós jogszabályokba kerülhetnek az őshonos kisebbségek, akiket eddig csak a kettes cikkely említ. Végre jogszabályokba sikerül bevinni az őshonos kisebbségeket, beemelhetjük a közbeszédbe a témát, illetve kulturális és gazdasági téren is tényezőkké válhatunk az unió munkájában. Bár tudjuk jól,

Azt gondolom, ezentúl elképzelhetetlen lesz, hogy csak úgy visszadobják például a jogsértésekről szóló beadványokat. 

A jogvédő munkát mennyire akadályozza Románia vagy éppen Szlovákia?

Bukarest eddig is minden lehetőséget megragadott arra, hogy jogi eszközökkel elgáncsolja a kezdeményezést, több pert indított, és mindegyiket el is vesztette. De úgy tűnik, Románia továbbra is szívesen szalad pofonokba, most is fellebbezett a bizottsági regisztráció ellen. Egyre tarthatatlanabbá válik a román diplomácia ama törekvése, hogy a kisebbségek ügyét megoldottnak tüntesse fel, amihez Európának egyébként semmi köze nincs szerintük. Szerencsére más országokról több belátás feltételezhető, Szlovákia például ki is szállt a perből, amiben Románia oldalán vett rész. Teljesen bizonyos, hogy több a támogatónk, mint az ellenzőnk.

Spanyolország is az ellenzők táborába kerülhet, hiszen épp eleget harcolnak a saját kisebbségeikkel, például a katalán függetlenségi törekvésekkel.

Ne felejtsük el azonban, hogy Spanyolországban a nyelvi és kisebbségi jogok olyan szinten állnak, amiről eddig mi Erdélyben nem is álmodhattunk. Számítunk Madrid támogatására, hiszen az őshonos kisebbségek jogai náluk már eleve túlmutatnak a SafePacktől várhatókon. Jóval nehezebb eset Franciaország, ahol egyáltalán nem ismerik el a kisebbségeket, vagy épp Görögország, akik azt is tagadják, hogy élnének a területükön nemzeti kisebbségek.

Bár a SafePack elindítása és sikerre vitele tette ismertté, mivel foglalkozik még az EP-ben?

Uniós megbízatásom valóban a FUEN elnökeként végzett munkámmal függ össze, azonban tágabban szemlélve az összes európai őshonos kisebbségnek fontos volt, hogy legyen valaki, aki elkötelezetten foglalkozik ügyükkel. Itt az EP-ben szinten mindennek van egy erős szakpolitikája, de a kisebbségvédelem nincs jelen szakpolitikai ágként. Mandátumom része, hogy összesítem a kisebbségi igényeket, érkezzenek Európa bármely pontjáról, és ezeket becsatornázom a döntéshozó szervekhez. Meggyőződésem, hogy

Emellett az alkotmányügyi bizottságban is dolgozom, az Európa jövőjéről szóló vita elindítása miatt ez a két terület feltételezi és erősíti egymást. Jelen vagyok még a LIBE bizottságban is, ahova az alapjogok tartoznak, és amire mostanság a legnagyobb sajtófigyelem irányul.

Képviselőtársa, Winkler Gyula mellett több cikluson keresztül Sógor Csaba küzdött az erdélyi magyarságért Brüsszelben. Tavaly meglehetősen keserűen nyilatkozott a mellőzéséről, illetve arról, hogy önre „cserélték le”. Méltányosnak tartja ezt?

Erről talán csak annyit, hogy minden politikusnak, mindig számolnia kell azzal, hogy a mandátumok végesek, és nem biztos, hogy megújulnak.

Ha már erdélyi magyarság. Mit érdemes az unió elé vinni a kisebbséget érő sérelmekből?

Mindent, amit nem lehet belföldön megoldani. Bukarestben folyamatosan falakba ütközünk, a román belpolitikában egyszerűen nincs párbeszéd a román politikai elit és a kisebbség képviselői között. Ez még akkor is igaz, ha az RMDSZ része a bukaresti politikai establishmentnek, de engedményeink nem akkor vannak, kedvező intézkedésekre nem azért számíthatunk, mert az jogegyenlőség jegyében jár a magyaroknak, hanem azért, mert egyik vagy másik románi pártnak a támogatásunkra, szavazatainkra van szüksége. Kizárólag ezt az eszközt hasznosítva ért el az RMDSZ számos eredményt az elmúlt három évtizedben. Mégis azt érzékeljük, hogy van egy áttörhetetlen üvegplafon felett. Románia makacsul elutasítja a közösségi jogokról szóló vitát, a többség-kisebbség együttélés elemeinek rögzítését. Az autonómia ügye is épp ilyen tabutéma, ahogy az is tarthatatlan, hogy egy bukaresti minisztériumban döntsék el egy marosvásárhelyi líceum sorsát vagy oktatási stratégiáját.

Mik az erdélyi magyar közösség legégetőbb gondjai jelenleg?

Bár a marosvásárhelyi orvosi egyetem ügye továbbra sem oldódott meg, de ugyanilyen fájó e városban a katolikus gimnázium alapítása. Úgy tűnik, a romániai igazságszolgáltatás partner ezekben a jogsértésekben, ez viszont már a jogállamiságot kérdőjelezi meg. A működő jogállamiság ugyanis nemcsak a korrupcióellenes harcot vagy a hatalmi ágak szétválasztását jelenti, hanem a jogegyenlőség biztosítását is minden állampolgár részére. Románia pedig a visszaszolgáltatás kapcsán is bizonyította, hogy saját jogrendszerét is ignorálja, ha az érdeke úgy kívánja. A visszaállamosítási eljárások is ezt tükrözik. Az Úz-völgyi katonatemető körüli kegyelet-sértő botrány, pedig azt mutatja, vannak még olyan érdekek, amelyek számára kifizetődő mérgezni a román-magyar viszonyt.

Nemrég Cseh Katalin és Fekete-Győr András is járt Erdélyben, és az USR mellett kampányoltak. Hogy érinti ez az RMDSZ-t?

A romániai magyar közösség egyik választásról a másikra bizalmat ad az RMDSZ-nek. Harminc év alatt kiderült, hogy nincs más útja a magyar érdekérvényesítésnek, a román állam által meghatározott, igencsak nehéz feltételek mellett is eredményes munkát eddig csak mi tudtunk végezni a magyarság érdekében. Minden más kezdeményezés, más román vagy magyar politikai formáció tiszavirág-életűnek bizonyult. Lehet, hogy az USR a magyar szavazatok megszerzésével kacérkodik, de eddig a magyar közösségért semmit nem tettek. Programjukban nincs szó a magyar közösségről, kisebbségi jogokról, ugyanakkor kisebbségellenes alkotmánybírósági beadványokat már támogattak. Sajnálatos, hogy

és a nemzeti érdek mögé kell felsorakozni. Rendkívül káros ezért befolyásolási szándékuk és a magyarság megosztására irányuló fellépésük akár Erdélyben, akár a Felvidéken.