„Addig innen ki nem mentek, amíg fel nem támad a papa!” – Csenyéte hosszú árnyéka

Bár a csenyétei sajnálatos halálesetet az országos sajtó felkapta, és óriási közfelháborodás is övezte a történteket, közel sem egyedülálló mindaz, ami ott lejátszódott. Lapunknak nyilatkozott az Országos Mentőszolgálat főigazgatója, Csató Gábor, aki úgy fogalmazott, hogy nem történt diszkrimináció, kollégái az előírások szerint jártak el.

Szavait a budapesti éjszakában mentősként dolgozó forrásaink is megerősítik: elmondásuk szerint számos olyan eset fordult elő az utóbbi években, amikor a helyszínre érkező mentőegység csak rendőri felügyelettel tudta ellátni munkáját. Ilyenkor általában három forgatókönyv lehetséges. Bizonyos esetekben a diszpécserszolgálat előre jelzi, hogy olyan helyszínre küldi a mentőegységet, ahol bűncselekmény történt, vagy eleve olyan helyszínről érkezett a segélyhívás, ami veszélyesnek számít a korábbi tapasztalatok alapján. Másik lehetőség, hogy a mentőegység ugyan nem kap rendőri kíséretet a kivonuláshoz, ám a helyszínre érkezve azt tapasztalják, hogy nem biztosíthatóak a biztonságos ellátási körülmények: felajzott kutyák, fegyverrel fenyegetőző csoport fogadja őket. Ilyenkor megvárják a hatóság érkezését, és ezt követően kezdenek hozzá az ellátáshoz. Harmadik lehetőség, hogy az ellátás közben éri támadás a mentősöket, ilyenkor sajnos nem tudnak segíteni a rendőrök.

Forrásaink konkrét példákkal is szolgáltak. Néhány évvel ezelőtt a Hős utcai hírhedt háztömb volt az egyik legveszélyesebb zóna, ide a rendőri erősítés megérkezése nélkül nem szálltak ki a mentőszolgálat munkatársai. Többször megesett ugyanis, hogy kirabolták a mentőautót, míg a mentők a tömbház valamelyik emeletén látták el a sérültet. Ennél is meglepőbb volt az a dél-pesti vonulás, amikor egy cigányvajdához riasztották a mentősöket. Itt forrásunk szerint késekkel felfegyverkezett férfiak sereglettek a mentősök köré, és elhangzott az a mondat is, hogy:

A mentőszolgálat dolgozói egyébként kötelező önvédelmi oktatásban nem részesülnek, ugyanakkor azt az alapszabályt követik, hogy minden mentési folyamat alapját a biztonság jelenti: amíg nincs teljesen biztonságos környezet, addig nem lehet megkezdeni az ellátást. Vész esetén az adóvevőkészülék, az úgynevezett Tetra rádiók rendelkeznek egy vészhívógombbal, amit megnyomva azonnali, kihangosított összeköttetés jön létre a mentésirányítással; ám például a késekkel fenyegetett helyzetben ennek alkalmazása kontraproduktív lett volna forrásunk elmondása szerint.

Gyakran alkalmazott taktikája a mentősöknek az is, hogy lincshangulat esetén az életmentő beavatkozást a mentőautóban kezdik meg, még akkor is, ha egyértelműen elhunyt már a beteg. Fenyegetett helyzetben ilyenkor mégis megpróbálkoznak az újraélesztéssel, és a mentőautó biztonságában állapítják csak meg a halál beálltát.

További problematikus esetet jelent, amikor már a kórházba érkeznek az elégedetlen rokonok és ismerősök, és ott akadályozzák jelenlétükkel a biztonságos betegellátást. Értesültünk olyan tatabányai kórházban lezajlott incidensről, amikor egy bedrogozott beteghez körülbelül

Őket is fokozott rendőri jelenléttel lehetett csak leszerelni.

A krízishelyzeteket átélt és munkájuk során eleve számos traumatizáló hatású eseménnyel találkozó mentősöknek 24 órás pszichológiai szolgálat rendelkezésükre, amit maguktól is bármikor igénybe vehetnek, ám olykor felettesi rendelkezés alapján is fel kell keresniük.

A fenti esetek és a mentők napi tapasztalatai alapján minden megkérdezett forrásunk úgy fogalmazott, hogy a csenyétei kollégák a szakmai protokoll és egyébként a józan ész logikája szerint jártak el. Mivel korábban több incidens is történt a településen, nem kockáztathatták meg, hogy a betegellátás biztonságának szavatolása nélkül intézkedjenek.