A Megxitet azok ellenezték, akik a Brexitet támogatták – Anne-Elisabeth Moutet a Mandinernek

Anne-Elisabeth Moutet (1965) francia származású brit újságíró, a The Daily Telegraph főmunkatársa, a BBC, a New York Post és a Deutsche Welle rendszeres politikai kommentátora. Korábban a Sunday Times tudósítója, a The European párizsi irodavezetője, a Newsweek franciaországi tudósítója volt. A párizsi Institut Jean-Jacques Rousseau társalapítója-alelnöke, illetve a Gatestone Institute munkatársa.

***

Érdekes állítás, hogy a Megxit és a Brexit között látható egy párhuzamosság: a királyi család támogatója körülbelül az a szavazóréteg, amely a Brexitre voksolt, a hercegi pár támogatói pedig nagyjából az EU-ban maradásra voksolók. Honnan tudható ez?

Először is ez egy generációs probléma: a fiatalabb nemzedékek inkább az EU-ban való maradást favorizálták, ők egyéni ambíciókban gondolkodnak, és éppen ezért ebben az utóbbi vitában jobban megértették, hogy a hercegi pár önálló életet szeretne. Az idősebbek a királyi család pártján álltak, a királynő élete ugyanis a személyes áldozat, a patriotizmus példája. A nemzeti önállóság, a hazaszeretet ugyanezen érzése motiválta ezeket az embereket a Brexit megszavazásában is. A másik hasonlóság az idegenektől való viszolygás lehet:

a maradáspártiak rasszistának, idegengyűlölőnek nevezték a kilépéspártiakat, mert nem akartak több bevándorlót, nem akartak idegen befolyást az országban.

Egy éven belül két olyan szakadás történt tehát a briteknél, amelyek az intézmények, az állam, illetve a királyi ház stabilitását érintették – erre pedig a britek különösen vigyáznak. Ez trauma a brit psziché számára?

Igen, különösen azért, mert éppen a királyi család jelképezte a stabilitást a Brexit keltette bizonytalanságban. És azért is, mert II. Erzsébet 93 éves, az utódlás a küszöbön áll, Károly herceg pedig pontosan tudja, hogy az ő helyzete korántsem olyan kiváltságos, mint az édesanyjáé, ezért mindenképpen el akarja kerülni, hogy a monarchia olyan belső konfliktusokba keveredjen, amelyek a tekintélyét rombolják, vagy amelyek azt mutatják, hogy képtelen a változásra.

Harry sussexi herceg és felesége, Meghan hercegnő bejelentése címlapsztori volt minden brit lapnál január 9-én

A Megxit kifejezést először internetes trollok használták a Meghant bíráló, sértegető bejegyzéseik hashtagjeként. A pár döntésében nagy szerepük lehetett az állandósuló zaklatásoknak.

Harry herceg a bulvársajtó támadásait említette konkrétan, amikor nyilvánosan megindokolta döntésüket. Neki édesanyja halála miatt drámai élményei voltak a bulvármédia működésével kapcsolatban, ahogy ez ismert.

hogy a feleségével is azt teszik majd, mint egykor az édesanyjával. És ezt az érvet a brit emberek tökéletesen megértették. Mert lehet érvelni, hogy Diana hercegnő halálát a részeg sofőrje okozta, de mindenki tudja, hogy az autóját paparazzik üldözték... Mindenhova követték, még az edzőtermébe is kandi kamerákat szereltek fel titokban, nem hagyták békén. Ugyanakkor a tragédia után a bulvársajtó magatartása megváltozott, a Buckingham-palotával kötött megállapodás értelmében azóta nem látjuk az újságokban a királyi család tagjainak privát eseményeiről készült lesifotós képeket.

Tehát Harry és Meghan esetében nem beszélhetünk a bulvársajtó zaklatásáról?

Nem emlékszem, hogy a magánszféra megsértése miatt bármilyen pert indított volna a hercegi pár. Egy ügyre emlékszem, de az egy szerzői joggal kapcsolatos vita volt: Meghan apja egy lapnak eladta lánya egyik levelének publikálási jogát. Ez a jog a levél szerzőjét illeti meg, nem a levél címzettjét, tehát a jogi eljárás ez ügyben zajlott. Meghan egy hollywoodi színésznő volt, Hollywoodban pedig csak szép dolgokat mondanak az újságírók a színésznőkről és a filmjeikről. Ő egyszerűen nem volt hozzászokva a brit kritikai újságírás bánásmódjához. De már nem Hollywoodban él, hanem a brit királyi családban. Ami pedig Harryt illeti: édesanyja halála miatt hiperérzékeny a sajtó kritikáira. Ez a két tényező okozta szerintem ezt a kommunikációs félreértést.

Mennyire erős hatalom ma a bulvársajtó az Egyesült Királyságban?

Mondanám azt, hogy

Rengetegen olvassák, és nagyon nagy hatást tud kiváltani rövid, de velős politikai állásfoglalásaival. De ez egy régi brit tradíció, ez mindig is így volt. A politikusok is tartanak a bulvárlapoktól, próbálják elnyerni a támogatásukat. De azért ebben a sajtószektorban is vannak meglepetések: a Daily Mail egy jobboldali bulvárlap, mégis nemrég egy kemény rasszizmus elleni cikksorozatot hozott le a hasábjain. A brit sajtó nagy része egyébként még ma is független, nem a tulajdonosok diktálják a lapok politikai állásfoglalásait, és legkevésbé a politikusok.

Anne-Elisabeth Moutet, a brit The Daily Telegraph főmunkatársa

Visszatérve a hercegi pár távozásának magyarázataira, van egy másik verzió: a királyi család egyik életrajzírója felvetette, hogy Károly herceg állhat a döntés mögött, ő kérhette Harryéket a távozásra, mert karcsúsítani akarja az udvartartást.

Ez ismert, igen, Károly herceg régóta ezt szorgalmazza, mintegy tíz éve ezt mondogatja. Hiszen a család leszármazottai annyira megsokasodtak, hogy

miközben a Cég (sok brit így nevezi a királyi házat - a szerk.) egyetlen fontos állami funkciót betöltő tagja a királynő. Ráadásul az elmúlt években több botrány rombolta a királyi ház tekintélyét, legutóbb András herceg érintettsége a Jeffrey Epstein-ügyben. Ezért Károly felvetése az volt, hogy legyen egy konkrét egyenes ági trónöröklési rend: II. Erzsébet, Károly herceg, Vilmos herceg – ők képviseljék a nyilvánosság előtt a monarchiát. Harry herceg számára még házasságkötése előtt kijelöltek egy másik utat: a királynő a Brit Nemzetközösség fiatal nemzedékekért felelős nagykövetévé nevezte ki.

Ön szerint Harry és neje miért nem tájékoztatta előre a családot a döntésükről?

Szerintem ez Meghan ötlete volt. Ott voltak mellette régi hollywoodi ügynökei, neves ügyvédeket kért fel peres ügyei képviseletére, külön kommunikációs stábja volt. Minden jel szerint már régebb óta készült erre a lépésre. Harry pedig beadta a derekát, nem akart újabb konfliktusokat. És lehet, hogy nem akart a tűz közelében sem lenni, hiszen a bátyja lehet rövidesen a következő brit uralkodó.

Miért nem kedvelte sok brit Meghant? Erősnek tűnik a kontraszt: Katalin hercegnő népszerű, Meghan nem tudott igazán az lenni.

Ez nem így van.

Emlékszik még Sarah Fergusonra? Amikor hozzáment András herceghez, a sajtó szörnyű dolgokat írt róla, a termetéről, a túlsúlyáról, az öltözködéséről. Ugyanez történt Dianával és Katalin hercegnővel is. Károly párja, Camilla is megkapta rendesen, a fejéhez vágtak mindent az elején. Meghannel is ez történt, de nem jobban, mint a többiekkel. A bajok ott kezdődtek, amikor a pár a klímaváltozásról értekezett kioktató stílusban, majd kiderült, hogy magángéppel utazgattak, amelynek azért van egy jelentős ökológiai lábnyoma.

Harry herceg és Meghan hercegnő egy nappal a bejelentésük előtt

Meghan fekete-mulatt származása tényező volt a kritikákban? Több szerző arról írt az elmúlt hetekben, hogy az ügy rávilágít a brit sajtó és a közvélemény rejtett rasszista természetére.

A sajtóban biztos, hogy nem jelent meg ilyen jellegű cikk Meghanről. Nem láttam a komoly sajtótermékekben egyetlen ilyen jellegű, rasszista élű cikket róla. A trollok tevékenysége persze egy másik ügy, ők nyilvánvalóan ezzel is támadták a hercegnőt.

Ön a minap egy nyilvános fórumon, a Mathias Corvinus Collegium rendezvényén arról beszélt, hogy a Megxit-Brexit párhuzamosságon túl a globalizmus megítélése és a Brexit-hez való viszony között is van egy szoros összefüggés: a globalizáció nyertesei az EU-ban való maradásra, a vesztesei inkább a kilépésre voksoltak.

Marxista terminológiával szólva: a jelenlegi konfliktusok nagy része osztályalapú. Amikor a briteket vagy a franciákat manapság rasszizmussal, idegengyűlölettel vádolják, akkor ennek a jelenségnek igazából gazdasági gyökerei vannak. Az Egyesült Királyságban

azok leginkább a szegény régiók fehér munkanélkülijei. A pakisztáni bevándorló családok nagy része értékeli, hogy nálunk magasabb szintű oktatásban vehetnek részt a gyerekei. A szegény régiókban azonban gyengébbek az iskolák, rosszabb az egészségügyi szolgáltatás – sok britnek nincs esélye a felemelkedésre, a körülményeiből való kitörésre. Ők nemzeti keretek között gondolkodnak, itt akarnak boldogulni, a saját hazájukban.

Hogyan lehetséges globalizáció – amely megkerülhetetlen jelenség – a globalista ideológia nélkül – amely nem szükségszerű)?

A globalizáció nem egy ideológiával kezdődött. Évszázadokkal ezelőtt, amikor a kínai-európai kereskedelmi kapcsolatok létesültek, egyszerűek a termékek vonzóak voltak, és az emberek megvették a más világból érkező árukat. Ez tehát arról szólt, hogy van kapcsolat, és minden nemzet jól akart kijönni a kölcsönös kereskedelemből. A globalizmus nem az én ideológiám, de ezzel kapcsolatban is van egy félremagyarázás: úgy állítják be, mintha nemzetközi pénzügyi vállalkozók és globalista politikusok összeesküvése lenne a civilizáció elpusztítására. Pedig az érthető, hogy az ő érdekük az, hogy minél nagyobb profitot termeljenek, ezt pedig könnyebben maximalizálják olyan környezetben, ahol nincsenek gazdasági túlszabályozások, vámhatárok, korlátok. A globalizáció tehát egy gazdasági folyamat, amelyre szükség van, a globalizmus pedig egy ideológia, amelyre nincs feltétlen szükség a globalizáció során.

Interjúfotók: Ficsor Márton