Kedves Názáreti Jézuska!

Kedves Názáreti Jézuska,,

aki a társadalomtudományok mai állása szerint már nem tarthatsz igényt arra, hogy szenvedjél érettünk, de a szellem- és kultúrtörténetben elfoglalt jelentős, még ha nem is elsőrangú szerepedet (a prominent religious scholar) széles körben elismerik; valamint kedves Angyalka, aki a református kartellnek dolgozol; illetőleg drága Télapó, aki (la-la-la-la) vidáman kipenderedsz a Coca-Cola-kamion vezetőfülkéjéből, és látványos, ámbár kevéssé környezetbarát módon fényárba borítod hazánk copf stílusú műemlékeit; továbbá tisztelt Szanta Krausz, aki bőrkabátban járod az ELTE BTK kelet-európai történeti tanszékét, és fáradhatatlanul nüanszírozod a sztálinizmus és a gulág történetét – néktek írok most levelet, ez most az én ádventi elfoglaltságom, minden nap egy sort, lassan és szelíden, bár a költővel ellentétben az én életemnek asszú fája nem korhad, hogy a viharba is korhadna, nem is nagyon értem, mit jelent ez, csak azt, hogy valami menthetetlenül negatívat,

az nem akarja felismerni a lehetőségeit, az valósággal ellensége önmagának, ez pedig mi volna más, ha nem századunk főbenjáró és egyetlen bűne.

Szóval levelet írok, lassan és szelíden, miközben vidáman pattog a tűz a kandallóban, a konyhából forralt bor illata szállong, és jólesően duruzsol a zene, Mága Zoltán játssza Kurtág György és Pierre Boulez legkedvesebb karácsonyi melódiáit, hangulatom tehát fokozottan megelégedett és elédesült, ez azonban nem gátol meg abban, hogy viszonylatotokban és felétek minden szelídséggel együtt kellő asszertivitással lépjek fel, hiszen ahogy a szentiratok is leszögezik, a siker kulcsa a hatékony kommunikáció, levelet írok, pecséttel és szignómmal ellátva, csak a rend kedvéért, mert ennek, ugye, működnie kéne magától is, szólás nélkül is, elvégre néktek ez a szakmátok, ezért kaptok (gondolom, nem csekély) fizetést, de hát nem árt az elővigyázatosság, főleg egy ilyen válságos korban, amikor megszokott életünket és civilizációnkat korábban elképzelhetetlen veszélyek fenyegetik, úgy is mint internetes kommentek, túl szélesre tárt férfilábak a metrón, a Trónok harca elfuserált befejező része, csálén lerakott térkövek s a nyári hónapokban krónikus dehidratáltság.

Szóval azért írok levelet, hogy tudjátok, ti most a legudvariasabban és legtiszteletteljesebben

a kívánságokat, melyek az enyéim, lényem óhajait, a szívemben fészkelő legtitkosabb vágyakat, amelyek egyébként tárgyilagos szemmel nézve is már-már nevetségesen szerények, hiszen nem szeretnék magamnak többet, mint felhőtlen jókedvet (ami ugyebár alapvető emberi jog) és egészséget (ami közmondásosan nagy szerepet játszik életünk alakulásában); követelem így hát a szép emlékű Hálózat TV méltán hatalmas sikert aratott műsorának, a Maksavíziónak összes évadát díszkiadásban, eddig soha nem látott jeleneteket tartalmazó rendezői vágásokkal és az Ayala–Brindisi páros tréfás audiokommentárjával, valamint bolygónk szellemi és anyagi erőforrásainak egyesítését és a globális technofuturista utópia megvalósítását, hogy a világ legnagyobb elméinek úttörő felfedezései nyomán tökéletesített hipermodern elemzőműszerek még időben felismerhessék a betegségek jeleit a székletemben.

Most pedig, hogy kívánságaim tekintetében tiszta víz került ki- és beöntésre, azon követelésemnek adok hangot, hogy nagy befolyással és felelősséggel bíró közszereplőként végre egyszer s mindenkorra, nyílt levélben és petícióban határolódjatok el azoktól a még ma is sokak által hirdetett, kisszerű és retrográd nézetektől,

azt követelem tőletek, hogy minden erkölcsi hiteleteket latba vetve, erélyes hangon és egyértelműen rámutassatok: az ünnepeknek századunkban a legfentebb morális céljuk éppen az, hogy az embert belenyomják a világba, hogy még jobban és még kérlelhetetlenebbül belekényszerítsék a hétköznapokba, hogy agresszívan beledörgöljék az orrát abba, amiben hiúságostul és vásárostul és vásárlóerőstül és keresletestül és kínálatostul él, hiszen világa minden világok legjobbika, kora a valaha volt legszerethetőbb kor, és minden racionális számítás és minden elérhető (akár a székletéből kinyert) adat arra mutat, hogy forrón hálát kell éreznie, amiért itt és most adatott egzisztálnia, ámen.

Megerősítő válaszotokat előre is köszönve, baráti üdvözlettel: Barnus