A meghallgatás során többször kifejtette azt is, hogy szerinte a művészeti oktatás a tanár és diák között az átlagosnál intimebb kapcsolatot jelent, és némi önellentmondással azt is elmondta, hogy az oktatás sajátossága a szerinte szükséges határátlépés is.
A meghallgatás végén a jelen lévő pszichiáter úgy összegzett, hogy szerinte Gothár alacsony fokú együttműködést mutatott, és nem mutat megbánást sem az egyetem, sem a közvélemény felé. A pszichiáter szerint Gothár végig énközpontú volt, nem akarta kiengedni a kezéből a kontrollt, és nem érzékelte, hogy tette milyen hatást válthatnak ki a sértettből, illetve hogyan hat viselkedése másokra. Egy másik bizottsági tag szerint Gothár nem érezte súlyát sem a történteknek.
Információink szerint a bizottságot megdöbbentette az is, hogy Gothár
nem szégyelli, csak bánja a történteket,
még a segítő alákérdezésekre is elkerülő válaszokat adott. Arra a kérdésre például információk szerint, miszerint nem lehet, hogy valaki félreérti, hogy átlép egy határt, úgy válaszolt: nem hallotta eddig, hogy ez problémát jelentene.