A műsor első témáját az adta, hogy bár lassan egy hónap telt el Gothár Péter zaklatási ügyének kirobbanása óta, de alig tudunk többet, mint az első híradások idején. „Bebizonyosodott, hogy nem lehet a szőnyeg alá söpörni bizonyos ügyeket. Nem a Gothár-ügy az első a zaklatásos ügyek sorában, ugyanakkor jelenleg csak annyi biztos, hogy Gothár Péter nem rendezhet a Katona József Színházban és nem taníthat a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Ráférne már erre a szakmára egy alaposabb, átfogóbb vizsgálat, hogy ne kerüljenek elő ilyen sűrűséggel hasonló ügyek. Az áldozatoknak ez komoly terhet ró a nyakába. Mert ha elmondják, hogy mi történt, akkor szembefordulnak a színházi szakmával. Több esetben láttuk, hogy azok kapták a negatív jelzőket, akik vállalták, mi történt velük” – hívta fel a figyelmet az eddigi tendenciákra Kálomista.
Fáy Miklós viszont korántsem volt abban biztos, hogy egyáltalán megfelelő tényállások megtörténtét kérik-e számon a színházi zaklatókon. „Nemi erőszak nem történt” – mondta a kritikus. Apáti Bence ugyanakkor azt is nehezményezte, hogy még azt sem sikerült kideríteni, pontosan hány áldozatról beszélünk a Gothár-ügy esetében. „Pontosan tudjuk, mi történt a kiszivárgott esetben, a HVG mindezt lehozta. Ezek szerint Gothár Péter – mielőtt a színésznő a színpadra lépett – az áldozat mögé állt, majd betette kezét a hölgy alsóneműjébe. Ez már-már büntetőjogi kategória” – szögezte le Apáti.
Fáy Miklós válaszában kitartott amellett, hogy ezt nem szexuális erőszaknak, inkább becsületsértésnek mondaná. A műsorvezető azon kérdésére, miszerint az egzakt, jogi méricskélésnél nem fontosabb-e, hogy végérvényesen leszámoljanak ezekkel a cselekedetekkel a színházi berkeken belül, Fáy azt válaszolta, azzal mindenki tisztában a lehet, hogy a színház és a szexuális visszaélések elég komplex és bonyolult kapcsolatban állnak egymással. Szerencsére, tette hozzá, a metoo-mozgalomnak köszönhetően eljutottunk odáig, hogy erről többet lehet beszélni.
A műsorvezető e ponton felvetette, szörnyűséges képet fest a színházi szakmáról, ha ki is mondjuk, hogy mindezek egymástól elválaszthatatlanok. „Nincs két Máté Gábor. Az a Máté Gábor, aki tudomást szerzett erről a Katona József Színházban, az az egyetemen is tudatában volt ennek” – húzta alá újból az érintett személyek felelősségét Kálomista. „Máté Gábor visszalökdöste zaklatója kezei közé a színésznőt. Engedte, hogy minden úgy történjék tovább, mint annak előtte. Egy bocsánatkéréssel elintézetnek tekintették a dolgot, miközben nagyon is kiszolgáltatott helyzetben volt a hölgy és nem akadt más választása, mint elfogadni ezt a helyzetet” – világított rá az események egy újabb, áldozatot elnyomó szegmensére Apáti.