Yesterday: mintha nem lett volna Beatles

2019. július 01. 13:57

Romantikus komédia készült egy Beatles nélkül maradt alternatív világról.

2019. július 01. 13:57
Gacsályi Sára

A Beatles a világ valaha volt legnagyobb hatású együttese. Nagyjából minden eladási rekordot megdöntött, minden kritikai és közönségdíjat megnyert, a múlt század egyik legsikeresebb bandája volt. Egyike azoknak a nagyoknak, akiknek zenéjét a mai fiatalok is (el)ismerik.

Valami ilyesmi – és egy bankszámlát terhelő zsíros utalás ígérete – lebeghetett a Yesterday alkotóinak szeme előtt, amikor hozzájárultak, hogy vászonra vigyék a Beatles jukebox musicales romantikus komédiáját – a műfaj a sikeres zenészek, művészek számainak újbóli feldolgozását jelenti egy romantikus komédiában, szakszóval: limonádéban.

A film címét hála Istennek nem fordították le, magyarul is Yesterday-ként fut a mozikban június 27-e óta. A szó kettős utalás, egyrészt a modern zenetörténelem legtöbbször feldolgozott, háromezernél is több változatot megélt dalának címére, másrészt a főhős, Jack Malik életének sorsdöntő napjára. 

Jacket a film elején feltörekvő zenészként ismerjük meg, akinek valamicske zenei tehetsége van, mégsem tud a bolti árufeltöltés közbeni éneklésnél és néhány közönségmentes fellépésnél távolabb jutni. Mikor éppen feladná, rátekint a Jóisten: intéz egy csodát, 12 másodpercnyi áramszünetet a Földre. A sötétben helyet kap a jó, a rossz és a megmagyarázhatatlan is: az emberiséget magával ragadja a helyzet kuriózuma, Jacket elüti egy busz, a Beatles teljes munkássága pedig nyomtalanul eltűnik a világból. Jobban mondva

emlékük egyedül Jackben él tovább, aki a baleset után egy új, lehetőségekkel teli világban találja magát.

A fiatal zenész természetesen nem áll ellen a kísértésnek, sajátjaként adja el a Beatles számait, világsztár lesz, új környezettel, új barátokkal, régi-új nyomorúsággal. Elköltözik Los Angelesbe, de nem képes valójában hátra hagyni a kedves-aranyos-vicces-lelkitárs barátját, Ellie-t, aki iskolás koruk óta mellette áll, hisz benne és segíti mindenben – természetesen szerelemből, amit a fiú túl későn fog fel. A történet lényegi része ennyi – az elmondottakból, tudhatjuk, mi jön ezután.

Richard Curtis forgatókönyvíró – Briget Jones naplója, Sztárom a párom, Igazából szerelem – a tőle megszokott elemekkel dolgozik: már-már túlcsordulóan szerethető karaktereket ad, néhány epés-humoros megjegyzést, hogy ne folyjon el a szöveg, és egy-egy gondolatot, amivel kiemeli a történetet az átlagosan rossz limonádék sorából.

Ez az utolsó elem elég hiányos a Yesterday esetében. Mert bár kapunk egy sztorit, ami meseszerű, mégis emberi, kapcsolódunk hozzá, így egy-egy világmegváltó gondolat táptalaja lehetne – de nem adnak semmit, ami gyökeret ereszthetne benne.

Nincs semmi, ami túlmutatna a film öncélúságán: annak bizonyításán, hogy a Beatles jó.

Richard Curtis és Danny Boyle kisujjból kirázott egy mozit, amibe beletettek mindent, amire haraphat az Y-generáció: azok, akik tudják, hogy a Beatles „nagy zenekar”, „klasszikus a szó legjobb értelmében”, „zenetörténelem”, vagy éppen „tökre az alapműveltség része”, de arra már nincsen igényük, hogy akár egy Beatles-számot is végighallgassanak az együttesről készült filmben.

A Yesterday kiszolgálja a nézőt, szórakoztat és törekszik rá, hogy ne sodródjon mély, lényegi dolgok felé; inkább benyom néhány poént vagy egy gyors vágást, mire a nézőnek hiányérzete támadna. A végeredmény egy óriási, kihagyott ziccer: egy jó ötlet elcseszése egy kiemelkedő stábtól.

A legszomorúbb, hogy minden bizonnyal a ziccer kihagyása mellett döntöttek – tudatosan foglalkoztak az ezerszer megírt szerelmi szállal a film valós tartalma helyett. Minderre bizonyíték az időről időre kiszólogató reflektív hang; ami rámutat, hogy ugyanmégiscsak eltelt néhány évtized a Beatles-sikerek óta – hiszen ma már félreérthető lenne egy fekete-fehér lemezborító! –, de arról az egy dologról, amiről érdemes lenne, nem beszélünk: alkalmas hely még a világ a Beatles befogadására?

Összesen 19 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
daermon
2019. július 02. 08:19
Kedves Sára! Most már nagyon érdekel, h. mi volt az a ziccer amit kihagytak. Szerintem remek film volt! A zene ugye adott :). A poéok jók voltak: kóla, cigi, Mo Salah - ezért külön + pont :) Mi kell még 1 mozihoz? Senki sem 1 Dosztojevszkij adaptációra számított...
Megtalálta
2019. július 01. 22:05
Nem tudom, nekem az előzetes alapján tetszik az ötlet. Baleset, majd egy új világ, ahol nem te szenvedsz amnéziában, hanem a világ körülötted. nem ismerik a beatles, egyedül te ismered. Engem megvettek a film alkotói, pedig rohadt finnyás vagyok filmek terén. Mármint nem úgy, hogy csak a művészfilmeket szeretem, egyszerűen nagyon kevés filmet tartok jónak.
Európai téridő
2019. július 01. 20:49
Ha az ABBA-együttesről is le tudtak több bőrt nyúzni, akkor menni fog ennél a "márkánál" is, ha tovább kotlanak annak "anyagán". De sajnos az alkotóbb töprengésért nem adnak semmit sem a boltban, ezért sütötték el ezt a "limonádét". Bízom abban, hogy a címadó dal tökéletességét azért nem rontották el, az kiemelkedő a "limonádén belül" is.
Finale*
2019. július 01. 20:28
" alkalmas hely még a világ a Beatles befogadására? " Nem… de nem csak a Beatles befogadasara,hanem barmilyen nivosabb dolog befogadasara alkalmattlanna tettek ezt a generaciot.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!