Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Orbán megbukott, Orbán elszigetelődött, Orbánt a szőnyeg szélére állították. Orbánnal már csak Putyin áll szóba. Orbán térden állva könyörög.
„A HVG például azt írta, »Orbán Viktor levélben ismerte el, hogy semmi befolyása a néppárt politikájára«. A 24.hu egyenesen arról írt, hogy Orbán végső kétségbeesésében már könyörög a néppártnak. De az Index és a Soros György által finanszírozott 444.hu is hasonló blődségekkel traktálta az olvasóit: Orbán megbukott, Orbán elszigetelődött, Orbánt a szőnyeg szélére állították. Orbánnal már csak Putyin áll szóba. Orbán térden állva könyörög.
És miután kiderült, hogy mind Webert, mind Timmermanst sikerült elkaszálni, akkor sem hagyták abba az újságírásra még nyomokban sem emlékeztető ellenzéki propagandát. A szemük sem rebbent, úgy kezdtek bele az »Orbán Viktor dehogy győzött, inkább vesztett, különben is pillanatok belül megbukik« kezdetű agymenéseikbe. Csakhogy nem számoltak azzal a jelentéktelennek csöppet sem nevezhető jelenséggel, amikor a csalódott baloldali politikusok nekiállnak nyilatkozni, hogy Orbán Viktor és a V4-ek győztek.
Martin Schulz például szóról szóra ezt mondta: »Ez Orbán Viktor és a kelet-európaiak győzelme.« A Fidesz megbuktatásán ügyködő ellenzéki újságok ezt az „Orbán Viktor győzött incidenst” egy bravúros áthidaló megoldással oldották meg: egyszerűen nem írták meg. Bámulatos válságmenedzselés, bár szokatlannak a legkevésbé sem nevezhető.
Pontról pontra, betűről betűre így szokta kezelni a hasonló helyzeteket az állítólag nem létező, betiltott és meghurcolt ellenzéki sajtó. Régebben talán szomorkodtunk, talán kicsit dühbe is jöttünk miattuk. Ma már csak nevetünk. Az igazság az, hogy Orbán győzött. Talán eddigi legnagyobb győzelmét aratta.”