Kivételes állapot?
Karácsony András Carl Schmitt német filozófus gondolatait kommentálta. Mint a jogfilozófus elmondta, Schmitt munkásságának tartalmilag legfontosabb részét a Weimari Köztársaság szűk másfél évtizede alatt alkotta meg. Schmitt „mániákusan foglalkozott a szuverenitás problémájával”, mely diskurzus a második világháborút követően teljesen kikerült a közbeszédből. Schmitt szerint az a szuverén, aki a „kivételes állapotról dönt”. A kivételes állapot, amikor nem a jogi normák által lefektetett rend uralkodik - fejtegette Karácsony. Azonban ez az állapot nem is káosz, vagy félelmetes helyzet, hanem határhelyzet. Az ilyen állapot segít megérteni, milyen fontos a normális állapot, amikor nem kivételes a helyzet.
Szánthó Miklós arról beszélt, hogyan valaki egyszerre demokrata és antiliberális. Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint a jogállamiság fogalmait felhasználva különböző szupranacionális szervek beavatkoznak az állami szuverenitásba, illetve ennek kapcsán a nemzeti identitásba, az alkotmányos önazonosságba. Szánthó saját írására utalva úgy fogalmazott, hogy bár sokan mondják, hogy léteznek Európai Uniós standardok, illetve mindenki által osztott értékeke, ám a gyakorlatban ilyenek nem léteznek. Az egyes EU-s országokon nem kérhető számon, ha bizonyos hatásköreiket nem adják át Brüsszelnek. A liberális elit semlegesnek állít be olyan fogalmakat, mint a demokrácia, vagy az emberi jogok, pedig ezek a fogalmak egy értékrendet közvetítenek, a „progresszív ortodoxia értékkánonjába” tartoznak.
Czopf Áron politológushallgató, szimbólumkutató úgy fogalmazott, hogy a szuverenitás hiányában lehet igazán megérteni, mi is a szuverenitás. Az államalapítást követően azért ismerték el a magyar államot a nagyhatalmak, mert a magyar állam katonai erőt tudott felmutatni, ellentétben másokkal, például a csehekkel vagy a bolgárokkal. A szuverenitás fogalmát tehát nem engedményként, hanem vívmányként kell látni.