Törékeny űrhajó a Földünk – Ferencz Orsolya űrkutatási biztos a Mandinernek

Amikor nemrég kinevezték Ferencz Orsolyát, az ELTE tudományos főmunkatársát a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosává, sokan tették fel a kérdést, mi szükség is van erre Magyarországon.

Most megkérdeztük Ferencz Orsolyát, mi erre a válasza.

***

Érezhetően megnőtt az űrkutatás kormányzati támogatása, önt kinevezték az újraalakított Űrkutatásért Felelős Főosztály élére. Csillagháborús terveket szövünk, születőben az új űrnagyhatalom?

Fontos tisztázni, hogy Magyarországon az űrkutatás ezzel a lépéssel visszakerült a főosztályi szintre, ugyanis az Interkozmosz program leállása után, már a rendszerváltozást követően elkezdte működését a Magyar Űrkutatási Iroda, Pungor Ernő miniszter irányítása alatt. Most újra visszakapja korábbi rangját az ágazat. Lehet humorizálni ezen, azonban a világ nagy részén ezt a legkevésbé sem tekintik viccnek, az űrszektor számos kormány számára kiemelten kezelt terület tudományos és biztonságpolitikai szempontból egyaránt.

elég csak megnéznünk, hogy a regionális szomszédjaink, az ázsiai és afrikai fejlődő országok és persze a nagyhatalmak milyen aktivitást fejtenek ki e területen.

Önt négy hónapja nevezték ki a főosztály élére, ami tudományos munkásságából könnyen következhetett, ugyanis villamosmérnökként elektromágneses hullámterjedéssel kapcsolatos kutatásokban vett részt, illetve az űridőjárással is foglalkozott. Hogyan fordult az érdeklődése egyáltalán e terület felé, volt tinédzserkori sci-fi-rajongás, Galaktika-olvasás?

Őszintén szólva nehéz lenne ezt megmondani, gyermekkoromban ugyanis mindennapos téma volt az űrkutatás, édesanyám és édesapám is villamosmérnök, sőt, édesapám az egyik elindítója a magyar űrtevékenységnek. Bár a mai napig szeretem a science fictiont, például Arthur C. Clarke-ot, aki kiváló tudósként tudományos alapokon álló víziót alkotott regényeiben; mégis azt mondhatjuk, az űrkutatásba belenevelkedtem.

Arthur C. Clarke

Később az ELTE tudományos főmunkatársa, az MTA köztestületi tagja lett. Tényleg, mit szól az MTA kontra kormány küzdelemhez? Milyen hatása lehet ennek a hazai űrtudományos kutatásokra?

A tudományos élet jelenleg zajló átszervezése minket is érint, vannak olyan kutatóintézetek az akadémiai hálózaton belül, ahol nagyon komoly űrkutatási tevékenység folyik. Három területen kell egyszerre előre lépnünk: ez az űripar, a kutatás, illetve az oktatás.

akik a nemzetközi űrversenyben kompatibilis tudással bírnak; az akadémiai átalakításoknak mindenképp ezt a célt kell szolgálniuk a mi ágazatunkban. Az egyébként jó, hogy az államilag kiírt pályázatokban először szerepel nevesítve az űrkutatás, és jó esélyeink vannak a közoktatásban is felkelteni a diákok figyelmét a terület iránt.

Hogy lehet ennek az új tudósnemzedéknek megágyazni az általános vagy középiskolában? A csillagászat vagy az űrkutatás ma nem jelenik meg önálló tantárgyként, legfeljebb érintőlegesen kerül szóba a matematika-, fizika- vagy a földrajzórákon.

Az űrtevékenység nélkül nincsen XXI. századi civilizáció. Sokat dolgozunk azon, hogy ezzel a nyilvánvaló ténnyel lehetőleg minden magyar diák tisztában legyen. Örvendetes, hogy e célunkkal nem vagyunk egyedül, remélem, valóban eljön az idő, amikor sikerül – akár a közoktatás kereteiben is – megismertetni az űrkutatás és -tevékenység jelentőségét a fiatalokkal. Ha ezt megvalósítjuk, akkor

Mindenki számára egyértelmű lesz, hogy nem marslakókról beszélgetünk, hanem a mindennapi életünket és jövőnket befolyásoló jelenségekről.

Mit profitálunk a felfoghatatlanul távoli bolygók megfigyeléséből, amiben élen járunk nemzetközi szinten is?

Pontosítsunk: valóban impozáns eredményeink vannak az exobolygó-kutatás területén is, ám ez a csillagászathoz tartozik. Az űrkutatás, amivel főosztályunk is foglalkozik, elsősorban a Naprendszerre és az azon belül végzett emberi tevékenységre fókuszál. Pontosan ismernünk kell ugyanis saját bolygónk működését; az űrhírközlés, a navigáció, a globális meteorológia a Föld körüli környezetre koncentrál, és e téren is vannak sikereink.

A Naprendszer

Neumann János, Kármán Tódor, Fonó Albert találmányain túl vannak ma a nemzetközi szinten is jegyzett magyar tudományos eredmények?

Szeretném megemlíteni Apáthy Istvánt, akihez a Pille doziméter kifejlesztése köthető. Ez az eszköz már a Nemzetközi Űrállomáson is régóta jelen van. Az ő munkásságát folytatja Hirn Attila. Többek között a dózismérő fantomok segítségével az űrben tapasztalható sugárzásnak az emberi test különböző részeire gyakorolt hatását vizsgálja. A NASA meghívta a Holdra készülő új űrhajójára ezt a kísérletet. A nemrég befejeződött Rosetta-misszió egységeiben is számos magyar tervezésű és gyártású eszköz működött, ebben a küldetésben sikerült először landolni egy üstökös felszínén, itt Szalai Sándor nevét emelném ki. De említhetném például azt is, hogy az indiai Mars-program adatait részben magyar elektronikával veszik a földi központban.

2015-ben csatlakoztunk Európai Űrügynökséghez (European Space Agency, ESA), ez éves szinten 6,2 millió eurós kiadást jelent hazánknak. Megtérül valaha ez az összeg?

Jó felhasználás mellett természetesen megtérül. Az ESA-hoz nem véletlenül csatlakozott és fog csatlakozni számos európai ország. Önállóan csak pár nagyhatalom képes űrtevékenységet folytatni, az európai országoknak csak akkor van esélye részt venni ebben a robbanásszerűen bővülő ágazatban, ha azt nemzetközi összefogásban teszik. Ez alól Magyarország sem kivétel.

Az ESA igazgatója, Johann-Dietrich Wörner úgy kalkulál, hogy egy a hathoz a megtérülés aránya, ami kiemelkedőnek számít. Nem véletlenül vált fontossá az űrkutatás a régiónkban sem, Lengyelország, Csehország, Románia önálló űrügynökséggel rendelkezik. Románia például a magyar források sokszorosát fordítja az Európai Űrügynökség munkájában való részvételére. Mi 6,2 milliót fizetünk be közös projektekbe, míg Románia 43 millió eurót, de a csehek is több mint 32 millió eurót évente. Érdemes megjegyezni, hogy e források arányában van lehetősége a tagország vállalatainak, kutatóintézeteinek a missziókban részt venni, a befizetések így visszakerülnek a befizető ország űripari, űrkutatási szereplőihez. A sikerességben nyilván nem kizárólag az anyagi ráfordítás a döntő, és a forrásokat is jól hasznosuló módon kell felhasználni, de érthető okokból a költségvetési háttér a legjobb szándék és szakértelem mellett is behatárolja a lehetőségeket. 

Ha ennyivel kevesebbet invesztálunk az ágazatba, akkor mikor zárkózhatunk fel – legalább regionális szinten – az élvonalhoz?

Ne felejtsük el, hogy

Simonyi Károly és Bay Zoltán munkásságától számítjuk a modern magyar űrkutatást, vagyis közel hetvenévnyi tapasztalatot tudunk felhasználni, ez nem minden országban van jelen. Persze gyorsan kell lépni, mert az űrszektorban éles a verseny, és a korábbi előny pillanatok alatt elolvadhat. A forrásokat fokozatosan, évről évre bővíteni kell, reális célunk kell legyen az, hogy a regionális szintet elérjük a kormányzati ciklus végére.

Milyen távlatos célkitűzéseink lehetnek az űrkutatásban?

Elsősorban arra kell törekednünk, hogy semmilyen korábbi kompetenciát ne veszítsünk el, amit már elértünk. Az úgynevezett „space heritage” megszerzése jelenti a belépést a nemzetközi élvonalba, vagyis bizonyítanunk kell, hogy az általunk fejlesztett eszközök a világűr környezeti körülményei között is működnek,

Ha sikerül évente megnövelni a pénzügyi forrásokat – első körben megduplázni az összeget – akkor van rá remény, hogy megerősítsük a magyar űripart, képesek legyünk bizonyos eszközök tekintetében akár a sorozatgyártásig is eljutni, illetve megszilárdíthatjuk a kutatóhálózatunkat, jövőképet adva az űrtudományokkal foglalkozó fiatalok számára.

Az Űrkutatásért Felelős Főosztályon milyen munka zajlik, milyen struktúrában dolgoznak?

Két osztálya van a főosztálynak, bilaterális és multilaterális, ez fedi le a teljes kapcsolati hálót: léteznek a nagy nemzetközi fórumok, az Európai Űrügynökség, de az EU-nak is vannak külön intézményei. Ami pedig a bilaterális kapcsolatokat illeti, ki kell emelni az orosz, az amerikai és az indiai féllel történő együttműködést. Ezeken túl fontos tartanunk a kapcsolatot az ágazat hazai szereplőivel: a kutatókkal és az ipari oldallal is, a szektor újraszervezése csak velük kooperálva valósulhat meg.

Az oroszokkal való együttműködés mögött politikai motiváció húzódik? Miért nem az amerikai űrprogramok felé orientálódunk?

Akár tetszik, akár nem, az oroszok ma megkerülhetetlenek a nemzetközi színtéren. Jelenleg például csak ők és a kínaiak képesek embert feljuttatni az űrbe. Más nemzetek asztronautáit, nemzetközi kooperációban csak az oroszok viszik fel Szojuz űrhajóikkal. Az Egyesült Államok nagy erőkkel dolgozik azon, hogy visszaszerezze az emberes űrrepülésre vonatkozó képességét, ugyanis ezzel nem rendelkezik a Space Shuttle program 2011-es leállítása óta. Ez egyébként legalább olyan komoly kihatású döntés volt, mint anno az Apollo-program befejezése. Pedig

itt az USA-nak óriási előnye lehetne, de mivel az oda irányuló emberes küldetéseket törölték, 1972 decembere óta nem járt ember a Holdon. Az űrkutatás területén az oroszokkal mindenki törekszik az együttműködésre. Ha a NASA vagy az ESA úgy ítéli meg, hogy ez a kooperáció hasznos, miért éppen Magyarország, amelynek évtizedes kapcsolata van az orosz űrkutatással, ne ítélje meg ezt a kérdést ugyanúgy?

Az újult erővel elinduló magyar űrkutatások révén elképzelhető, hogy Farkas Bertalan után lesz még újra magyar űrhajós?

Érzelmi oldalról megközelítve érthető, hogy amire egyszer képesek voltunk, azt újra meg kellene csinálni. Ennek az álomnak azonban van praktikus vetülete is: hosszú évek szakmai és diplomáciai munkája eredményezheti azt, hogy egy nemzet saját űrhajóst pozicionáljon egy űrprogramba, és amíg az Európai Űrügynökség tagállamai között az utolsók között vagyunk a programokban való részvétel tekintetében, addig erre igen kicsi az esély. De az álmainkat nem szabad feladni, az űrszektor megerősítése arra is irányul, hogy ezt a kompetenciánkat újra megszerezzük egyszer.

Föld a Holdról

Időben és térben távolabbra tekintve: mikor juthat el végre ember a Marsra?

A szénalapú élet számára összeegyeztethetetlenek a marsi körülmények, a bolygó mágneses pajzzsal nem rendelkezik.

ám kérdés, van-e ennek egyáltalán értelme. Az nem kérdés, hogy a Mars vizsgálatára szükség van, ezek a kutatások a Föld megértéséhez szükségesek. A Merkúr, a Vénusz és a Mars úgynevezett Föld-típusú bolygók, így a saját bolygónkról is többet megtudunk e bolygók vizsgálatakor. A Merkúrhoz például 2018 októberében startolt el a BepiColombo-misszió, ez két szondát visz magával, mindkettőn található magyar fejlesztés.

Pedig már nem is tűnik fikciónak a Mars terraformálása…

Ezt a saját bolygónkkal lenne érdemes kezdenünk, hiszen az emberi civilizáció megmentésének utolsó lehetséges pillanatait éljük. Ahogy a gyerekeknek szoktam illusztrálni: ők

Nem véletlen, hogy az első űrhajósok is arról számoltak be, miután az űrből megpillantották gyönyörű bolygónkat, hogy abból a perspektívából nézve egészen más problémák tűnnek fontosnak. Ilyen például Földünk sorsa. Ennek a kérdésnek a súlyát kell megértetnünk az új nemzedékekkel is.

***

Interjúfotók: Földházi Árpád