„Mintha egy helyiségből az időt
kiszivattyúznák, és se azelőtt,
se ezután soha többé, csak a
fém és üveg és villany évszaka”
- Rakovszky Zsuzsa: Mintha -
Seregi Györgyiparművész és kovácsmester 1953-ban született, az elmúlt napokban hunyt el.Bár munkái országszerte láthatóak, művészete és élete szorosan a Dunakanyarhoz kötődött. Nagymaroson rendezte be műhelyét, számos alkotása áll Vác, Szob, Nagymaros vagy épp Kismaros közterein, házfalain.
Rangos mesterektől tanult a bécsi Művészakadémián, és számos díjjal ismerték el munkásságát: 1982-ben a Képző-és Iparművészeti Lektorátus ítélt meg számára nívódíjat, 1995-ben pedig a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének különdíját kapta, de kitüntették Pest Megye Művészetéért és nagymarosi Pro Urbe díjjal is.
A szakmai méltatásoknál és kiállításoknál azonban sokkal fontosabb, maradandóbb mindaz, amit keze munkájával megteremtett. Ha a viszontagságosan elkészültváci kálvária-kapura, aSzent Erzsébet-szoborra vagy az '56-os emlékműre, esetleg az Orczy-kertben álló hüllő-kompozícióra gondolunk, megértjük, mi is tette olyan különlegessé művészetét. Azt, hogy miként tudta alkotásaiban légiessé, játékossá oldani a vas ridegségét, szigorát.
Az anyag szerelmese volt, kezében a fém életre kelt,