Ezt nem láttuk jönni: egy friss nemzetközi felmérés szerint a diákok egyre kevésbé tudják használni a számítógépet (!)
A magyar nebulók ugyanakkor jóval az EU-s átlag fölött teljesítenek. Csehország pedig szárnyal. Francesca Rivafinoli szemlecikke.
Hogyan lehet bevonni a bábokat a kisgyermekek iskolai oktatásába? Miért fontos az érzelmi intelligencia fejlesztése tantermi keretek között is? Élménypedagógus-sorozatunkban Karnics Alinával, a Puppetry-projekt alapítójával beszélgettünk, aki brazíliai tapasztalataira épített programjával frissítené fel a hazai oktatási rendszert és a pedagógusok eszköztárát.
Újító szellemiségű pedagógusokkal folytatott beszélgetéseink során körbejártuk már a digitális eszközök osztálytermi alkalmazásának lehetőségeit, faggattuk a biológiaórákat megreformáló Joós Andreát, illetve kitekintettünk a modern könyvtárostanárok és óvodapedagógusok világába is.
Ezúttal Karnincs Alina olasz-portugál szakos pedagógussal találkoztunk, aki Dél-Amerikában szerzett oktatási tapasztalatait ötvözi egy új módszertani kezdeményezéssel. Ám miről is szól a Pupperty-projekt, és mennyire lehetne a bábokra épülő pedagógiai szemléletmódot hazánkban meghonosítani?
***
Honnan jött az ötlet, hogy érdemes lenne úttörő módszerekkel felfrissíteni a kora gyermekkorú diákok oktatását?
Az ihletet tanári gyakorlatom adta, ugyanis az elmúlt években Brazíliában tanítottam angolt. Sao Paulóban számos olyan tanulási nehézséggel küszködő diákkal találkoztam, akik idehaza sem találják helyüket az oktatási rendszerben. Legyenek akár szorongásos, önbizalomhiányos, ADHD-val diagnosztizált gyermekek,
Így kutatni kezdtem, majd a szakirodalmat saját gyakorlati tapasztalataimmal vetettem össze, próbálgattam új és új módszereket; végül ráakadtam a bábra. Olyan sikere volt az első, bábokkal végigkísért foglalkozásoknak, hogy folyamatosan jöttek a megkeresések a szülők részéről, hogy segítsek a tanulási nehézségek leküzdésében. Így kristályosodott ki a Puppetry.
Mi a módszer lényege? Új szemléletmód vagy konkrét módszertani eszközről van tulajdonképp szó?
Fontos, hogy nem egy új tanítási rendszerről vagy irányzatról beszélünk, hanem olyan, 4-8 éves gyermekekhez illeszkedő flexibilis technikák sorozatáról, amelyek a műhelymunka során közösen alakíthatóak az egyes iskolai szituációkhoz. A Puppetry arra ösztönzi a tanárokat, hogy ne csupán elsajátítsák az alkalmazott technikákat, hanem hogy a saját oktatási-pedagógia módszereiket és gyakorlatukat is továbbfejlesszék a bábok használatával.
Egyáltalán, mi szükség van erre? Számos innovatív törekvés létezik, jó párat mi is bemutattunk cikksorozatunkban.
Azt figyeltem meg, hogy még az újító szellemiségű iskolák, az alternatív műhelyek is képesek a saját módszertanukba belemerevedni, és ha nem működik valami egy-egy csoportnál vagy diáknál, akkor nem próbálkoznak más utakon. Mi kicsit hekkerek vagyunk, bemegyünk egy iskolába, próbálunk új módszereket átadni, amiket ha a pedagógusok magukénak tekintenek, az szép lassan a teljes oktatási rendszerre is frissítően, újítóan hatna.
Milyen készségeket fejleszt a Puppetry?
Kritikai gondolkodást, kooperációs készséget és érzelmi intelligenciát is. Azt tapasztaltam, hogy akár a brazil, akár a nyugat-európai oktatási rendszereket nézem,
pedig ez a készség nem csak az iskolában eltöltött időt teheti élményszerűbbé, hanem később, a valós életben is stabil alapot adhat.
Mi a szerepe ebben a fejlesztésben a báboknak?
A báb a keretét adja a foglalkozásoknak, a báb a közvetítő tanár és diák között. Bábokkal reflektálunk a diákok életére: minden csoporthoz egy-egy báb kötődik. Az általában állat vagy emberi formájú bábnak saját személyisége, története van, jellegzetesen emberi elemekkel és tulajdonságokkal. A foglalkozások során a gyerekek barátjává válik, akik kivetíthetik rá félelmeiket és örömeiket. Emellett drámapedagógia módszerekkel, illetve a mesékkel is dolgozunk. Ám a Puppetry nemcsak egy-egy negyvenöt perces tanórára terjed ki…
…hanem?
Otthon is gyakorolható technikákat adunk, például minden nap egy-egy pozitív esemény rögzítésével élménynaplókat hoznak létre a diákok: ez segíthet a pozitív gondolkodás kialakításában, és később is támaszkodhat rá.
Ha egy iskola szeretne veletek dolgozni, mi kell tennie? Hogy épül fel egy munkafolyamat?
Ha felkérést kapunk, elsősorban az anyagi feltételek megteremtését kérjük az iskolától. Az eszközöket mi visszük, az emberi erőforrásokat is biztosítjuk. Amikor elmegyünk egy-egy iskolai vagy akár óvodai csoportba, mindig hospitálási fázissal kezdünk. Pszichológusunk révén felmérjük a diákokat, megfigyeljük a csoportszerepeket. Ezt követően a pedagógusokkal és szülőkkel egyeztetünk, ez alapján építünk fel egy programot. Lényeges, hogy nem előre meghatározott, kötött programmal dolgozunk, hanem rugalmasan alkalmazkodunk a helyi igényekhez.
Lezajlik a néhány alkalomból álló kurzus, de mi marad utána? Visszatérnek a „szürke hétköznapok” a tanterembe?
Azt szeretnénk, ha a programot követően a tanárok beépítenék a megélteket a napi gyakorlatba, akár a heti osztályfőnöki órákba, ezek mégiscsak a közösségformálásról szólnának. Sajnos jelenleg a legtöbb esetben
vagy szaktárgyi óraként hasznosul, pedig sokkal fontosabb lenne a közösségformálásnak, a közös problémamegoldásnak teret adni.
Mit kell tudni a Puppetry csapatáról, kikkel dolgoztok együtt?
Központi szerepet tölt be a pszichológus, aki diagnosztizál is, illetve végigkíséri a folyamatokat. Emellett a foglalkozásokat vezető pedagógusok is fontos szereplői a programnak, akik között drámapedagógus, továbbá a speciális nevelési igényű gyermekekkel foglalkozó pedagógus is helyet kapott. Programunk egyébként magyar és angol nyelven is biztosítja a foglalkozásokat igény esetén.
Mik a tervek a jövőre nézve?
Szeretnénk egy online platformot is működtetni, hogy akik végigcsinálták már a programot, megoszthassák egymással tapasztalataikat. Ideális lenne, ha ez nemzetközi dimenzióban működhetne, és a tapasztalatcsere ország- és nyelvi határokon túlnyúlva történhetne. De ez még a jövő zenéje...
***
Fényképek: Puppetry