Ha van belső késztetés, élvezetes lesz az olvasás – Keresztfalviné Ilyés Renáta a Mandinernek

Sorozatunkban olyan pedagógusokat keresünk fel, akik nem félnek újítani, a tantermi kereteket tágítva új alapokra helyezni az oktatást. Bemutattunk már Jocó bától, az „ország tetkós töritanárától” kezdve Joós Andreán, az élménybiológia kitalálóján át Fegyverneki Gergő, „digitális idegenvezetőig” számos kiváló szakembert, most pedig Keresztfalviné Ilyés Renáta, könyvtárostanárral, informatikus-könyvtárossal ültünk le beszélgetni. Renáta jelenleg az Újbudai Teleki Blanka Általános Iskolában tanít informatikát, de tart tanulásmódszertani foglalkozásokat is, számos szakmai munka szerzője, az Az év ígéretes könyvtárostanára emlékérem kitüntetettje.

Hogy lesz valaki könyvtárostanár? Nem ez jut az embernek elsőként eszébe, ha a tanári szakokra gondol...

Annak idején a főiskolán döntöttem el, hogy szeretnék ezzel is foglalkozni. A könyvek világa, a rendszerezés mindig is vonzott, de az valahogy később, a képzés során forrott ki bennem, hogy ezzel a végzettséggel milyen órákat is lehet tartani egy iskolában. Tetszett a szabadsága, hogy nincs megkötés, magam alakítom ki, válogatom össze az irodalmat az adott témában, a hozzá tartozó feladatokat és mindent, amit csak beleképzelek. Abban a budapesti iskolában, ahol elhelyezkedtem, sok órát tarthattam mindenféle korosztálynak, de annak külön örültem, hogy több bemutató órámat kerületi és fővárosi szinten is látogatták kollégák, hallgatók.

Talán sokak számára ismeretlen lehet, hogy mivel is foglalkozik egy könyvtárostanár. Hogy határoznád meg a feladatodat?

A könyvtárostanár híd, kapocs a könyvtár és a tanítás közt. Küldetése többrétű. Egyik az olvasás népszerűsítése, mint az önművelés, kikapcsolódás lehetősége. Emellett olyan szerepeket is fel kell vállalnia, mely a mai világban különös aktualitással bír, vagyis az információ kezelése, eligazodás az információáradatban. Teljesen másképp látom a pályakezdő korszakomat és a jelen feladatomat. A mai könyvtárostanárnak, úgy gondolom, sokkal több a felelőssége. Ez az internet megjelenésével lett igazán komoly kihívás.

Milyen szakórákat tartasz a diákoknak?

A könyvtárostanár háromféle órát „szokott tartani”, a magyar nyelvtan, valamint az informatika tantárgy keretein belül. Egyrészt a könyvtárismereti szakórákat, melyeken általában a könyvtárak, és persze kiemelten az iskolai könyvtár használatával kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismereteket tanulják meg a diákok. A másik típusú óra, amit könyvtárhasználati szakórának hívnak, már sokkal inkább egy-egy tantárgyhoz, témakörhöz kapcsolódik, mely órák során konkrét ismeretanyagot dolgozunk fel. A harmadik órafajta az informatika tantárgy keretén belül foglal helyet. Ez a könyvtárinformatika világába kalauzolja a gyerekeket. Jelenleg ezek az órák azok, ahol lehetőség van az összehasonlításra a virtuális információkeresés és -menedzsment, valamint a kézzelfogható módon bemutatható könyvtári rendszer között. Ezzel megalapozható, hogy a gyerekek jobban tájékozódjanak az online források között, mérlegelni tudják azok eredetiségét, vagy hogy azok hogyan használhatók fel saját munkáikban, ide kapcsolódik például a plágium fogalmának bemutatása.

A virtuális forradalom korszakát éljük, a diákok idejük nagy részét különböző okoseszközök bűvöletében élik... tapasztaltál-e változást a könyvekhez, az olvasáshoz való hozzáállásban az utóbbi években?

Kevesebbet olvasnak papír alapú médiát a mai diákok. Nem egyszer hallottam már, hogy unalmas az olvasás. Manapság a diákok számára kiemelt helyen áll az internet világa, de fontos megértetni velük, hogy attól még nem lesz okosabb valaki, nem tudja alkalmazni az elérhető információkat, hogy az internet előtt ül, és letölti a keresési találatokat. Túl sok inger éri őket. Szétszórt figyelmű, koncentrálásra hosszabb távon nem képes diákok számára

Sajnos meghatározó az önálló erőfeszítések hiánya, a készen kapott ismeretek preferálása. A figyelem rendszeres elkalandozása pedig azt eredményezheti, hogy nem tanul meg jól tanulni valaki; a mindig elérhető információk a hosszú távú memória kárára válhatnak, szinte feleslegessé téve az emlékezést. Pedig a későbbi felidézés az, amihez elengedhetetlen a szintetizálás, az információk rendszerezése, a megértés. 

Ha ennyire leköti őket az internet, milyen eszközökkel lehet felkelteni érdeklődésüket a Gutenberg-galaxis iránt? Hogyan kapcsolódik össze az informatika és a könyvek világa?

Úgy gondolom, hogy a mintaadás a példaértékű a diákok számára. Igyekszem az órákra könyvvel érkezni, melyekből sokszor idézek is egy-egy odavonatkozó részt. Nem egyszer kérték el tőlem, hogy hadd nézzék meg. A diákokat a kíváncsiság hajtja, és az is, ha egy hiteles személy kezében ott a könyv. Ehhez hozzátartozik az IKT-módszerek használata is, tehát azt is látják, hogy ezek megférnek egymás mellett, lehet érdekes a könyv is. A könyvtár az offline információszerzés tere, az internet az online világot képviseli. Az én olvasatomban mindkettőnek megvan a maga szerepe. Kiegészítik egymást. A könyvtári állományban kikeresni egy könyvet, megtalálni a kérdésre adott választ, nem mindig könnyű. Utána kell kérdezni, olvasni, időbe telik, és ez bizony a mai diák számára már az internet világában könnyen átléphető. Volt olyan eset, amikor mire kikerestem a választ egy kérdésre, már nem várta meg az olvasó. A várakozás nem ennek a kornak a jellemzője… Sokkal könnyebbé vált az információ megosztása, de emellett a megtévesztés is. A könyvtárban található könyvekben nem volt kérdés az eredetiség. A nyomtatásban megjelent könyveket a témához értő írók alkották, majd lektorálták is. Az internet világában más a helyzet. Új és új oldalak jelennek meg, a rajtuk olvasható információ pedig egyáltalán nem biztos, hogy megbízható. A könyvek esetében mindig lényeges kérdés volt, hogy mikor adták ki, mennyire aktuális a benne található információ. Az online térben való eligazodáshoz is fontos lenne, hogy megnézzék, hogy mikori egy oldal, bővült-e azóta, mennyire friss a tartalom, melyet ott találunk.

Milyen rendhagyó módszerekkel, jó gyakorlatokkal élsz munkád során? Mennyire tapasztalsz fogadókészséget a diákok részéről?

Lényeges, hogy a diákok nyelvén kapcsolódjunk az ő világukhoz. Azt tapasztalom, hogy nyitottak az új megközelítésekre, az IKT-eszközök használatáért különösen hálásak. Fontos szerepet kap a mai korban a vizualitás, a képek. Szeretem ezt kihasználni. Egy jól megválasztott kép kiváló beszélgetésalap, vitaindító lehet. A TED videói is sok szempontból alkalmasak arra, hogy egy-egy témát jól körüljárhassunk felsőbb osztályos diákokkal. Nyelvtanulás, ismeretszerzés, odafigyelés, koncentráció, saját vélemény alkotása; csak néhány példa arra, hogy mi mindenre jó egy-egy jól megválasztott videó megnézése. Bevallom, sok ötlettel, módszerrel találkoztam férjem coach munkája során is. Továbbá mióta láttam Carol Dweck: A fejlődésbe vetett hit ereje című TED előadását, azóta nem tudok máshogy nézni a diákok előremenetelére. Nagyon megfogott az, ahogy ő a fejlődési gondolkodásmódot részesíti előnyben, illetve ezt erősíti a gyerekekben. Röviden a módszer lényege, hogy a gyermek egy gyenge jegy vagy kudarc esetén nem egyszerűen hibázik és elbukik, hanem csak még nem sikerül neki, ami magában hordozza, hogy tud mit tenni, van lehetősége javítani; az ő kezében van a folytatás hogyanja!

Olvasáskutatók felmérései és a pedagógusi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a mai diákok sokkal nehezebben birkóznak meg a régies nyelvhasználatú, koncentrációt és elmélyülést igénylő szövegekkel. Érdemes lenne újragondolni a kánont? Kidobjuk, átírjuk vagy rövidítsük Jókait?

Bármennyire is így van, de a szépirodalmi műveket nem lehet lerövidíteni. Egyszerűen a szerző nem úgy írta meg. Sokszor kérték úgy a kivonatokat, mintha azok rövidítések lennének, pedig a kettő nem ugyanaz. Szerencsére látok azért olvasó gyerekeket. Többször találkoztam már azzal is, hogy nem a szépirodalom érdekelt valakit, hanem akár angolul a reál érdeklődéséhez keresett könyveket. Ő is olvas! Sőt! A szépirodalom szerepe talán nem is annyira bizonyos lexikális tudás megszerzése, mint inkább számos írásbeli és szóbeli, gondolkodási, tanulási alapkészség kialakítása. Épp a szükséges erőfeszítés az elérendő cél. Az új NAT-tervezet megfogalmazása szerint ez az irodalmi alkotások befogadását; ezen keresztül pedig a kritikus gondolkodás, az önreflexió, a világgal való nyitott kapcsolat kialakítását jelenti. Az olvasás azonban, mint szellemi tevékenység valóban nem könnyű sok diáknak, és itt a szövegértés hiányosságait emelném ki.

Rettentő fontos a helyes időbeosztás, a célkitűzés, hogy miért olvassa, amit a kezébe vesz, az egyéni motiváció, ami őt személy szerint hajtja. Ha van belső késztetés, akkor élvezetes lesz az út is. A módszerek közül a gondolattérképet (mind map) említeném, mely egy-egy szöveg megértéséhez nagyon sokban hozzájárulhat. 

Hol a „helye" a tantesületben egy könyvtárostanárnak? Nyílik lehetőség más szaktanárokkal való kooperációra?

Számomra mindig létezett ez a fajta együttműködés. A zene, a történelem, a magyar órák keretében sok könyvtári órát tudtam tartani, de persze az alsó tagozatról jöttek a legtöbbször a könyvtárba. Az évek során tartott órák adták meg az alapot később arra, hogy megszülethessen az a módszertani könyv is, melyet Melykóné Tőzsér Judittal közösen írtunk. Annak idején a felső tagozaton is elkezdtem olyan foglalkozásokat tartani, melyek az osztályfőnöki órák keretében voltak. Ezek az online információs tér veszélyeiről, lehetőségeiről szóltak. Ezekben az években tudtam olyan szakmai munkát végezni, ami az Év ígéretes könyvtárostanára díjhoz vezetett. Nagyon élveztem, és a mai napig örömmel gondolok vissza erre az időszakra.

Hogyan érinti az új NAT-tervezet a könyvtáros pedagógusok munkáját? Mit lenne érdemes központilag megváltoztatni?

Az új NAT egy összetett oktatási koncepció, ami sokkal átfogóbb a személyes tanári feladataimnál. Az iskolai könyvtárak és könyvtárostanárok leendő szerepét illetően a Magyar Könyvtárostanárok Egyesülete közzé tette a javaslatát a honlapján. Ehhez hasonlóan mindenképp nagyobb hangsúlyt fektetnék az iskolai könyvtárakra. Egyfajta tudásközpontként lenne jó működtetni, korszerűen felszerelten, vonzóan a diákok és a kollégák számára. A könyvtárban lehet biztonságos közeget teremteni a NAT célkitűzései közt megfogalmazott gyermekközpontúságnak és kreativitásnak is. Ez mind a gyermekek, mind a tanárok szakmai fejlődéséhez hozzájárulna. 

Foglalkozol tanulásmódszertannal is. Miért fontos ez a terület, és hogy lehet a közoktatásban megjeleníteni?

A 21. században az egyik legfontosabb terület szerintem a tanulás megtanulása! Egy jó tanuló esetében is felmerülhet, hogy jól tanuló-e? Az iskolákban – ha óraszám engedi – tartanak tanulásmódszertan órákat. Oroszlány Péter kitűnően megírt könyveit használják a diákok. Sajnos nincs mindenhol ilyen óra, pedig úgy gondolom, az egyik legfontosabb lenne.

Nem beszélünk arról a gyerekekkel, hogy miként működik az agyunk, pedig mindenki azt használja a tanuláshoz. Fontos, hogy érdekesen, élvezetesen elmondjuk a tanulási folyamatok működését. A tanulásmódszertan elméletét a gyakorlatban, az egyes órákon azonnal alkalmazni is lehet, ki lehet próbálni az egyes lehetőségeket; mi segít és mi nem. Úgy veszem észre, hogy a diákok ezeket az információkat örömmel fogadják, vagy legalábbis érdekesnek találják, hiszen róluk szól. Ez a célkitűzés az új NAT-tervezetben a tanulás kompetenciái közt jelenik meg, úgy mint a tanuló tanulási célokat tűz ki, tanulási stratégiákat és útvonalakat választ, tanulási terv szerint halad. E mellett történetekkel, rövid kis beszúrásokkal segítem a gyerekeket egy adott kérdéskör megértéséhez. A történetmesélés (storytelling) módszere a coach munkában is jelen van, minden korosztály számára érdekes. Alkalmazok még az órák elején gerincátmozgató gyakorlatokat is, egy kis felfrissülést vagy lazítást, hogy érezzék a testmozgás előnyeit.

Hogyan fogadják kollégáid az újításokat? Egyáltalán mennyire nyitott ma a továbbképzésre és folyamatos fejlődésre a pedagógustársadalom?

Úgy tapasztalom, hogy érdeklődéssel fogadják, sőt be is kacsolódnak egy-egy beszélgetésbe. Ahol tanítok, jellemző ez a jó gyakorlat. Köszönhető ez a felszereltségnek és annak, hogy a kollégák maguk is rengeteg ötlettel valósítják meg az óráikat. 

Milyen szakmai terveken dolgozol jelenleg?

Jelenleg a szülők részére szeretnék minél több olyan alkalmat biztosítani, melyek a tanulást megkönnyítő, azt támogató módszereket, eszközöket mutatja be. A legnagyobb probléma sokszor az idő, vagyis keveset tudnak a szülők foglalkozni a gyermekükkel. Érdemes átgondolni azt is, hogy vajon nevelési kérdés-e, hogy egy gyerek nehezen vehető rá az otthoni tanulásra? Ha segítünk neki megtalálni a motivációját, a tanulás értelmét és eszközöket adunk a kezébe, amivel saját maga számára meg tudja könnyíteni a minőségi felkészülést, meggyőződésem, hogy a gyermekek újra a felfedezést látják a tanulásban, ami alapvető emberi késztetés és általában örömet okoz.

***

Fotók: Keresztfalviné Ilyés Renáta