Nekem Ady a költő, akit mindenki szeret,
mert mindenki úgy hiszi, ma őrá szavazna.
Az indulatos, örök elégedetlen, aki
utálta Tiszát és utálta (előre) Trianont.
A Nyugatra tartó keleti indulat,
ki alpári cikkeket írt Nagyváradon,
belesüllyedt a közélet mocsarába,
de ez nem kritika, hanem elismerés,
hogy merte.
Mégis a verseiről jegyeztük meg,
nem a cikkeiről, mindenki tudja, hogy
csajozott és vérbajos lett.
Miatta tudjuk, hogy létezik Csucsa,
de kevesen állnak meg ott, pedig
az országút felett van a kastély és
az emlékszoba.
Ott élt főurasan a főúr-utáló,
s megutálta a háborút,
mikor katonasorokat látott.
S ott írta az Eltévedt lovast,
ha körbenézel a gőzölgő hegyeken,
megérted a verset is.
Így szeretjük a vérbajos költőt,
pátoszos indulatával,
mi idővel megszelídült,
körbefonták a csucsai ködök.