Visszatérve Dél-Afrikába döbbentünk rá, hogy nem ilyennek képzeltük Afrikát. Egy hete vagyunk már úton, és még oroszlánt vagy elefántot se láttunk. Egy vacogó zsiráfcsalád mondjuk épp eszegetett valamit a sztráda melletti elfagyott bokrokon Pretoria előtt, de lényegében ennyi... Ja igen, senki ne feledje: Dél-Afrikában nyaranta van tél, és eléggé kellemetlen is: napközben 20, esténként 0 fok körül alakul, és semmi eső, semmi hó.
Pretoriában felkerestük Mihalik Lászlót, aki kétéves korában menekült el családjával Kolozsvárról, és azóta építészként tette le névjegyét Afrikában – rengeteg épület és híd fűződik a nevéhez. Találkozzunk aztán a Dél-Afrikai Magyar Szövetséggel, akik még sok-sok év után is őrzik a lángot a világ túloldalán. Hála nekik egy tenyérnyi Magyarországot mutathatunk majd meg Johannesburgból és bemutathatunk számos érdekes történetet is – '56-osok kálváriáját a Kossuth tértől a durbani kikötőig, de egyetemisták szökését is a kommunizmus szögesdrótjai között.
Délnek kanyarodva, az óceán irányába meglátogattuk a Gyűrűk ura híres írója, J. R. R. Tolkien szülőházát. Betekinthettünk a század eleji angol-búr háború borzalmait bemutató múzeumba is, ahol az első koncentrációs táborok szörnyűségeit dolgozzák fel. Végül, de nem utolsó sorban pedig egy darabban megérkezünk majd Port Elizabethbe.
Felemás első úti szakaszt zárhattunk, hiszen kiraboltak minket egyszer Joburgban, és bár Szváziföld valóban egy varázslatos és kedves hely, Dél-Afrikáról ez már nem mondható éppenséggel el – kivéve persze a magyar, illetve afro-székely vendégszeretetet.