A társadalom szemében a szexmunkásnak nincsenek jogai

„December 17-e minden évben a szexmunkások ellen elkövetett erőszak visszaszorításának világnapja.

Egyesületünknél ezen a napon az áldozatokra emlékezünk, akiket nem védett sem a hatóság, sem a család, sem a barátok. Emlékezünk Erzsébetre, akinek holtteste napokig az illetékes rendőrkapitányság előtt parkoló autó csomagtartójában pihent. A hírek szerint »azért kellett meghalnia«, mert szexuális aktus közben kliensének – a büntetett előéletű korábbi főkönyvelőnek – fájdalmat okozott. Emlékezünk Nancy-re, akinek halála körül még mindig túl sok a kérdés, vagy a nemrég Olaszországban meggyilkolt szexmunkásra, akit vélhetően játékfüggő kliense ölt meg, majd halálát megpróbálta öngyilkosságnak álcázni.

Mi, itt az egyesületnél emlékezünk mindazokra, akik ma is küzdenek az erőszak ellen, vagy épp elszenvedik azt.

Az anyákra, akik egyedül tartják el gyermekeiket és élettársukat, abban a fenyegetettségben, hogy nem léphetnek le, nem kereshetnek más munkát, különben párjuk megveri őket.

A fiatal lányokra, akiknek határait a vendégek nem tartják tiszteletben, beleegyezés nélkül kényszerítik őket szexuális cselekményekre, leveszik az óvszert engedély nélkül, vagy nem fizetik ki a tiszteletdíjat.

Ezek az embertársaink hiába kérnek segítséget gyámhivataltól, rendőrségtől, hatóságoktól.

A társadalom szemében a szexmunkásnak nincsenek jogai, még a teste sem az övé. Így bármi, amit tesznek vele, az nem erőszak, nem bűncselekmény.

Rajtunk, mindannyiunkon múlik, hogy ez megváltozzon.

Kiadó: Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete”

(MTI-OS)