Generálszósz van a hajléktalanügyön

„A miniszterelnök Gyurcsány Ferencet az ÉS-ben szólította meg annak idején, hogy adjon egymilliárdot a magánvagyonából szociális lakhatási célokra.

Ez 2005-ben történt. Egy koratéli koraeste, igyekezve a Podmaniczkyn a körút felé, láttam, hogy vagy huszonöt asszony gubbaszt egy épület előtt a földön. Mint verebek a telefondróton. Akkor jöttem rá, hogy az ott egy női hajléktalanszálló. És nyomban írtam – ugyan potyára - az aktuális miniszterelnöknek, akiről úgy hallottam, vagyonos ember: tegyünk alapítványt, ő egymilliárddal, én egymillióval, egy hajléktalan pedig ezer forinttal, és győzzünk meg száz-száz hasonló helyzetben levőt, hogy csatlakozzon. Százmilliárdból a probléma kipipálható volna, az állam kikerülésével is. A politika ugyanis alapvetően civil ügy, minél többen és minél inkább részt veszünk, annál kisebb helyre szorítjuk államot – ami valamennyiünk eminens érdeke. Ha túlzottan sokat hagysz az államra, ne csodálkozz a kapzsiságán, arroganciáján, a szereptévesztésein.

A mostani miniszterelnöknek is írt?

Nem. De az ötlet jó. Vegyük úgy, hogy ez most az. Felhívás keringőre – szegény és gazdag számára egyaránt.

A Nyugodt Szív sikeres lett, egyre több családot tudnak átsegíteni a krízisen. Ehhez az is kellett, hogy változtattak a programjukon, hiszen elsősorban nem az utcán élőkkel foglalkoznak, hanem azokkal, akik oda kerülhetnek. Mi miatt döntöttek így?

Eleve azt szerettem volna, hogy néhány tízezerből néhány pici lakást bérlünk, és magukat a körülmények dacára is tartó hajlék nélkülieket beköltöztetünk, ha bizonyos feltételeket vállalnak. Ám ehhez az kell, hogy legyen, aki, tudván a hátteret, alsó piaci áron, bérbe adja a lakását valakinek, aki csupán addig hajléktalan, ameddig oda be nem költözik. De nemigen tapasztalom, hogy ez a belátás sokakban megképződne. Hátha ezután – én nagyon pozitív vagyok. Leginkább abban tudunk segíteni, hogy krízishelyzetben lévő családoktól ne vegyék el a gyereküket, ne kerüljenek utcára.”