már évtizedekkel korábban felismerte az erdélyi magyarok jelentette veszélyt a saját nemzetállamára.
Csak az állam egységét, a népi demokráciát óvta a felforgató etnikai erőktől. Antidemokraták mozdították el a hatalomból, mielőtt befejezhette volna az életművét.
Az államférfi Sztálin – amilyen valójában volt
Sztálin, a kispapból lett tiszta szívű forradalmár, aki mindent feladott, hogy a nép szolgálatába lépjen. Sztálinról sokáig terjengett a híresztelés, hogy felelősség terheli több tízmillió ember brutális megölésért, milliók elhurcolásáért, újabb milliók megkínzásáért. Igazából a sztálini időszak kisebb-nagyobb túlkapásairól csak időzőjelben, „sztálini terrorként” kellene írni. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy egy kispapképzős növendék, aki a kisebbségi sors minden viszontagságát megélte, aki életét a haladó szellemű politika győzelmének szentelte, aki egy baloldali gondolkodó volt, aki tűzön-vízen keresztül modernizálta a cári időszak alatt lemaradó Oroszország anyácskát, szándékosan ártott volna embertársainak. A legfőbb érték az ember – mondhatta akár Sztálin is, miért is folyt volna tervszerű népirtás az uralma alatt? Véletlen áldozatok talán lehettek, de hát hullhat a forgács egy szebb új világ építése során.