„Tegnap Volner János azt mondta, vele és Fülöp Erikkel együtt ön is kilép a pártból. Megtörtént?
Tegnap este küldtem Szabó Gábor pártigazgatónak egy emailt, amelyben közöltem, hogy kilépek a Jobbik Magyarországért Mozgalomból. Bár visszajelzést még nem kaptam, én úgy tekintem, hogy már nem vagyok a párt tagja. Nagyon nehéz, nagyon szomorú döntés volt. Ez nem egy diadalmenet. 2005-ben jelentkeztem a Jobbikba, hivatalosan 2006 óta voltam párttag, tehát erős tizenkét éve. Nem a fénybe, csillogásba érkeztem ide, akkoriban nemhogy a Jobbik népszerűsége – még az ismertsége is rendkívül alacsony volt.
Miért hagyja el a pártot?
Már Dúró Dóri kizárásánál is erősen fontolgattam ezt a lépést. Viszont az, hogy a Janit [Volner Jánost – P.T.] kizárták, az két okból is arra indított, hogy nekem is lépnem kell, mégpedig kifelé. Az egyik egy közösségi indok, és ezt elmondtam az október 5-ei, éjszakába nyúló frakcióülésen is. Ott figyelmeztettem a többieket: „Jól gondoljátok meg, hogyan szavaztok. Ha az utolsó karakteres, karizmatikus, erős vezetőnket – átvitt értelemben – fejbe lövitek csak azért, mert rendkívüli tisztújítást akar, akkor az utolsó esélye is elvész annak, hogy ez a párt valaha jó eredményt tudjon elérni.” A másik pedig becsületbeli ok: jól tudom, hogy Volner János mit tett értem, az országos listaállításnál mellettem érvelt, és bár nem volt egyedül, nem volt könnyű dolga. Hogyha akkor nekem jó volt a Volner János, amikor segítségre volt szükségem, és abból a bizonyos nyakig érőből kihúzott, akkor legyen jó nekem akkor is, amikor mellette ki kell tartanom. Nagyon kényelmes lett volna elücsörögnöm a párt alelnöki székében, 71 százalékos támogatottsággal a hátam mögött. Finom volt a kávé, volt légkondi is. De nem maradhattam, ezt diktálta a parasztbecsület. Meg egyébként is betelt már a pohár.
Mi volt ebben a pohárban Dúró Dóra és Volner János kizárásán kívül?
Részben azok az információk, amiket János említett. De van még más is. Folyamatos kiszorítósdi megy a pártban. Persze, lehet mondani, hogy a politikában meg az emberek alaptermészetében ez benne van. Úgy nem lehet irányítani egy pártot, hogy fajsúlyos kérdésekben ketten-hárman jól megbeszélik a dolgot, döntenek, aztán mindenki rohan utánuk, vagy épp a sajtóból tudják meg, mi történt. Jóra nem tudok gondolni ennek kapcsán. Az sem járja, hogy egy elnökségi tagot többszöri kérésére nem hívják meg kampányértekezletekre, megbeszélésekre.