Semmi, de tényleg semmi se számít, csak tolják Magyart

Azért ez egy nagyon komoly erkölcsi válsága az ellenzéknek, hogy saját magát is megtagadja, mindent elnéz.

Szerdán mutatták be Pető Andrea történész II. világháború alatt elkövetett nemi erőszakokkal foglalkozó könyvét.
A nők sérelmére elkövetett nemi erőszak történetét dolgozza fel Pető Andrea történész Elmondani az elmondhatatlant – A nemi erőszak története Magyarországon a II. világháború alatt címmel megjelent kötete, amelyet szerdán mutattak be az Országos Levéltárban.
Ez egy nagyon alapos tudományos mű, amelyben minden benne van, amit erről a témáról tudni lehet, az erőszakos katonáktól és katonanőktől kezdve a megerőszakolt holokausztáldozatokon át, a más országokban erőszakot elkövető katonákig – emelte ki a kötet bemutatóján Skrabski Fruzsina, az orosz katonák erőszakosságát feldolgozó Az elhallgatott gyalázat című dokumentumfilm rendezője.
Kifejtette, hogy tapasztalatai szerint az ilyen kötetek, vagy a témát feldolgozó filmek megjelenése után sorra kerülnek elő újabb áldozatok, ami azt mutatja, hogy az erőszakot átélteknek nagyban segíti a trauma feldolgozását, ha ezek a történetek napvilágra kerülnek.
„Azokban az esetekben pedig amikor az áldozatok nem tudják felvállalni ezeket a történeteket, akkor a dokumentumfilmeseknek, történészeknek kell beszélni ezekről” – fűzte hozzá.
Kiss Gábor, a Hadtörténeti Múzeum HIM Hadtörténelmi Levéltár vezetője elmondta, hogy a háborús időkben, a katonák által, civil nők sérelmére elkövetett erőszak témáját Magyarországon az 1990-es években kezdték el kutatni, de a nyugati országokban sem sokkal korábban kerültek a történészek elé ezek az esetek.
A kötetben Pető Andrea összehasonlítja a más haderők tagjai által elkövetett eseteket is – fejtette ki Kiss Gábor, példaként említve, hogy az amerikai felszabadító csapatok katonái ugyanúgy követtek el nők ellen erőszakot Németország területén, mint Magyarországon az orosz katonák, vagy akár a Normandiai partraszállás idején, amikor az amerikai haderő szinte ugyanúgy bánt a francia nőkkel, mint a kiszoruló németek. Ezek a történetek is viszonylag későn, csak az 1970-es évek közepén kerültek napvilágra.
Kiss Gábor úgy vélte, a téma feldolgozása azért is várathatott magára ilyen sokáig, mert ez „egy kicsit a senki földje volt” a hadtörténészek és a politika- vagy társadalomtörténészek között, igazán senki nem érezte a magáénak. Emellett a téma kutatását az is nehezítette, hogy a magyar oldalról a katonai levéltári forrásokban igen kevés bizonyító erejű dokumentum maradt fenn, és igazán az érintettek sem beszéltek szívesen ezekről a történetekről.
A szerző a környező országokban történt hasonló esetek összehasonlító elemzésével azokat a tényezőket is igyekszik feltárni, amelyek egy háborúban tömeges nemi erőszak elkövetéséhez vezetnek. Az emlékezeti formák mellett részletesen szól a nemi erőszak láthatóvá tételéről és ennek emlékezetpolitikai, jogi gyakorlatáról is, a hozzáférhető szovjet forrásokat feldolgozva pedig kísérletet tesz arra, hogy a másik oldalról is képet adjon.
„Egy történésznek nagyon komoly morális felelőssége van, hogy mit és hogyan mond el” – vélekedett maga a szerző. Hozzáfűzte: „szinte minden magyar családnak van egy története ezzel kapcsolatban, ezért szinte kötelesség, hogy ezeket elmondjuk”.
A kutató igyekezett olvasmányos stílusban megírni a könyvet, hiszen – mint mondta – egy történésznek az a felelőssége és társadalmi feladata, hogy fontos kérdésekről olvasmányos, sokakat megszólító formában beszéljen.
A kötet a Jaffa kiadó gondozásában jelent meg.
(MTI)