„Türelmemnek oka van” – A Tranziton jártunk

A Tranzit hagyományosan az a fórum, ahol a jobboldal szellemi holdudvara találkozhat, ahol párbeszédre is lehetőség nyílik; ez konzervatív-nemzeti szereplők közötti háttérbeszélgetések, közéleti disputák és alkotóműhelyek egyik legfontosabb színtere. A nyár végi hétvégén szimbolikus helyszínen, Tihanyban gyűltek össze a jobboldal gondolkodói, véleményformálói és szimpatizánsai, hogy megvitassák a magyarság sorskérdéseit a közeli és távoli jövőt illetően. Tihanyhoz köthetőek Békés Márton Tihanyi tézisei, amely a korszakot építeni szándékozó Orbán-kormányzat szellemi-kulturális irányvonalát vázolta fel tavaly.

A rendezvényt „Magyarország 2030” címmel hirdették meg, ami egyrészt visszautal Orbán Viktor mondatára, hogy legalább eddig ívelnek a polgári kormányzat tervei Magyarország jövőjével kapcsolatosan, másrészt a korábbi konferenciákkal ellentétben

ugyanis potens ellenzék hiányában a jelenkor belpolitikai csatározásait nehéz fajsúlyosnak látni.

A Tranzit tradícióinak megfelelően most is meghívót kaptak az ellenzéki meghatározó figurái, hogy a jövőt érintő kérdéskörök mellett lehetőség nyíljon aktuálpolitikai vitákra is. A nyitópillanatok közül ezért is talán a legemlékezetesebb Kásler Miklós, Horn Gábor és Mráz Ágoston vitája, amely az egyén és a közösség viszonylatában vizsgálta a magyarság helyzetét. Kásler Miklós miniszter a nemzetközpontú gondolkodás mellett tett hitet: egy határokon átívelő magyar nemzetközösséget emelve a politizálás fókuszába. A vita pikantériája, hogy azt a párbeszédre való törekvés ellenére a szintén meghívott Arató Gergely, a DK képviselője bojkottálta. Indoklása szerint azért, mert a Kommentár folyóiratot kivégezték, és nem kíván ezért ilyen közegben szerepelni.

Ahogy arról lapunk is beszámolt, a társadalmi-politikai kérdésekkel foglalkozó Kommentár profilt váltott, ám a konzervatív, nemzetközpontú világlátást továbbra is képviseli. Erre nem csak a korábbi szerkesztőbizottság egy részének további munkája a garancia, hanem az is, hogy kitűnő fiatal szerzők csatlakoztak hozzájuk Czopf Áron vagy Veszprémy László Bernát személyében.

A Tranziton kiemelt helyet kapott a folyóirat megújulása, egy kerekasztal-beszélgetés is foglalkozott vele. Itt mutatta be az új lapszámot Békés Márton, a Kommentárt újratervező új főszerkesztő. A Terror Háza kutatási igazgatója elmondta, hogy a folyóirat korábbi jelentőségét és meghatározó szerepét kívánják visszaállítani, és ennek jegyében minden lapszám egy-egy átfogó témát jár majd körül. Szalai Zoltán, a lap egyik új szerkesztője, a Mathias Corvinus Collegium vezetője hozzátette, hogy a Kommentár az a szellemi árnyék kíván lenni, amelyre minden nemzetnek szüksége van. Rámutatott, hogy a társadalomtudományi és történelmi témák mellett

nem az elefántcsonttoronyból akarnak kinyilatkoztatni: „A Kommentár a múltat ismerve jelenben él és gondolataival a magyarság jövőjébe mutat” – foglalta össze Szalai.

Czopf Áron, aki fiatal történészként, a Mandiner publicistájaként csatlakozott a szerkesztői közösséghez, az első lapszámban olvasható jelmondatról beszélt: „Türelmemnek oka van", ami Ernst Jünger A márványszirteken című regényének egyik kulcsmondata. Czopf szerint a konzervatív forradalomban, amelynek a szellemisége áthatja az új lapszámot, a türelem a konzervatív összetevő, az elszántság pedig a forradalmi. Úgy vélte, a konzervatív gondolatok akkor találhatnak célba, ha van hajtóerejük, és a konzervativizmus nem csak idős professzorok kedélyes beszélgetését jelenti egy könyvtárszobában, hanem – ahogy Karácsony András írja az új lapszámban – olyan döntések meghozatalát is jelentheti, amelyek hagyományt teremtenek.

A lapbemutató mellett az a kultúrpolitikáról szóló disputa váltotta ki a legnagyobb érdeklődést, amelynek résztvevője L. Simon László kultúrpolitikus, Ókovács Szilveszter, az Operaház vezetője és Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház direktora voltak. A beszélgetésnek sajátos ízt és aktualitást adott Szakács Árpád emlékezetes cikksorozata, amelyben a Magyar Idők publicistája a fideszes vezetésű kulturális intézményeket bírálta, többek közt az Operát is. Ókovács erre is kitért, ahogy mondta, az általa vezetett intézmény a három harmadot kell, hogy képviselje, illetve elmondta azt is: kifejezetten nehéz helyzetben vannak a szakma szűkössége miatt. Vidnyánszky Attila úgy fogalmazott, hogy a színháznak bátran fel kell vállalnia azt a nemzeti karaktert, amelyet a kormány is képvisel. Rámutatott, a vidéki színházak alulfinanszírozottsága még mindig probléma. L. Simon László (aki a Kommentár szerkesztőségének is tagja) pedig kifejtette, hogy személyesen ő is sok támadást kapott, de erre nem a védekezés és magyarázkodás a legjobb ellenszer, hanem tovább kell dolgozni a kulturális célok megvalósítása érdekében.