Bizonyos szempontból igen, bizonyos szempontból pedig nem. Orbán a felhatalmazását eredetileg arra kapta, hogy a 2010-es válságból kivezesse az országot, de ezt a felhatalmazást részben a demokratikus intézményrendszer lebontására használja. Nincs kétségem afelől, hogy ezen az úton tovább fog menni, ha nem lesz ezzel szemben olyan társadalmi erő, amivel számolnia kell.
A választásokon már minden párt demonstrálhatta a társadalmi támogatottságát.
Ha bármelyik nyugat-európai országban élnénk – beleértve a Mandiner és más jobboldali sajtóorgánumok által is emlegetett Nagy-Britanniát is –, Orbán Viktornak még abszolút többsége sem lenne a Parlamentben. Ő alakította úgy a játékszabályokat, hogy lehetségessé váljon ez az eredmény.
Most, hogy a parlamenti politikában finoman szólva nem ért el áttörést az ellenzék, az utcai politika kerül előtérbe?
Nézze, a demokrácia összes legitim eszközét bárkinek joga van használni, a békés tüntetéseket épp úgy, mint a parlamenti vagy az önkormányzati munkát. Az a társadalmi akarat, ami a szavazó polgárok felében ott volt, az nem söpörhető félre. Erre akkor is fontos felhívni a parlamenti többség figyelmét, ha ők nem nagyon szoktak ezzel foglalkozni.