A száz legnagyobb magyarországi vállalatból csupán hét van magyar tulajdonban – jelentette ki előadása elején Vértesy László, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense, közgazdász a Civitas Intézet csütörtöki, multikról rendezett konferenciáján. Hozzátette: a nagyvállalatok foglalkoztatják a munkavállalók 35 százalékát, és ők termelik a GDP 46,5 százalékát. Árbevételük 26 ezer milliárd forint. Ennek 20 százalékát a top 5 vállalat adja össze.

A top 8-ba a Mol, az Audi, a General Electric, az MVM, a Telekom, a Richter, a Hankook és a Mercedes tartozik bele. Ha megnézzük, kik a legnagyobb foglalkoztatók megyénként, látni fogjuk, hogy az autóipar nagyon hangsúlyos hazánkban.

A multinál az állami támogatások mértéke 11 százalékkal emelkedett 2011 és 2016 között, 170 milliárd forintra. Egy multiknál létrehozott állást az állam 4,6-6,4 millió forinttal támogatott, míg a kis- és középvállalkozások nem kaptak ilyen támogatást – jelentette ki Vértesy László.
A multiknál átlagosan dupla akkora összeget lehet keresni, mint máshol, de a nyugati multis keresetekhez mérve ez még olyan, mintha egy nyugati mikro- vagy kisvállalkozásnál dolgoznánk – tette hozzá a közgazdász. A nettó bérkülönbség 6-800 euró a nyugati és a magyarországi multik között. Ugyanakkor jobb a helyzet, mint korábban, némi felzárkózást lehet tapasztalni, de a német multis béreknek így is az egynegyedét, egyharmadát keresi egy magyar multi-alkalmazott. 

Nem jó különutasnak lenni?

Deák Dániel jogász a külföldi és haza tőke adózásáról beszélt, előadását egy jogelméleti levezetéssel kezdve, amelyben megállapította, hogy Magyarország nem az integrációnak a nyugaton a felvilágosodás óta bevett modelljét követi, hanem a nemzetállami szuverenitás és különutasság partikularizmusát, ami szerinte nem jó, mert a világ nem efelé megy .

Elmondta: a nemzetállam nem véd és nem kötelez, folytonossági hiányok vannak az érvényes jogban, a nemzetközi adózás pedig jogiasodik. Az állam elefánt a porcelánboltban, ezért a puha jog egyre fontosabb, ami a vállalatközi megállapodásokat és bizalmi kapcsolatokat jelenti. 
Itthon  - tette hozzá – túl sokat adóznak túl kevesen, magas a bérre rakódott adóteher, túladóztató államban élünk, ami miatt jelentős a fekete- és szürkegazdaság, és következménye lehet a társadalmi fragmentálódás is.

A magyar közpénzügyi politika átalakul a korporatív állameszmény irányába: mindig is túl nagy volt a teher a szegényeken a gazdaságösztönzés miatt, de 25 év alatt ez nem vált valóra. Ez ugyanakkor – mutatott rá Deák Dániel – nem magyar, hanem térségi sajátosság.

Ugyanakkor, mint mondta, az adópolitika egyik célja a természetes módon létrejövő egyenlőtlenségek csillapítása kellene, hogy legyen. 
Deák szerint az ágazati különadók keresztezik az adósemlegességet.

Az oligarchaadó-javaslatot ugyanakkor rossz ötletnek tartja (eszerint az átláthatatlan közbeszerzésekből, származó jövedelmek 75 százalékát el kell vonni) – ez szerinte ugyanaz a gondolkodásmód, ami a 98 százalékos jövedelemadó mögött bújt meg. Nem a jövedelmet kell közvetlenül megadóztatni, hanem az igazságtalanságok forrását kell megszüntetni – mondta Deák Dániel. 

A vállalkozói név megint szép lesz?

Végül a startupokról beszélt Bethlendi András, a BME docense. Bethlendi kifejtette: háromféle nemzetgazdaság van a világon: a harmadik világra gyakran jellemző olcsó, élőmunkán alapuló; az egy fokkal fejlettebb gazdaságok, amelyek összeszerelő üzemek, s ahol a mérethatékonyság a döntő – Magyarország ide tartozik egész Közép-Európával együtt; és a fejlett gazdaságok, amelyekben különösen fontos a humántőke és az innováció.

Bethlendi hangsúlyozta: a versenyképesség egyik eleme az innováció. A startupok korában lehet, hogy a korábban pejoratív vállalkozó kifejezés megint pozitívvá válik. Az utóbbi években az alulról jövő innováció erősödik meg. 

A közgazdász megkülönböztette az angolszász és az európai vállalkozási kultúrát: az angolszász attitűd a kockáztatás, az európai a kockázatkerülés. Így az új vállalkozásokat az angolszászok a tőkepiacról finanszírozzák, a kontinentális megoldás viszont a banki finanszírozás. Ez azért problémás, mert míg a tőkepiaci válságok egy-két évig tartanak, aztán megy tovább az élet, a bankpiaci válságok sokkal durvábbal.
A magyarországi tőkepiac elemei: az egyetemi spin-off (kutatóműhelyek eredményeinek piacosítása), az üzleti angyalok (magánvagyonukat befektető üzletemberek), az inkubátorprogramok és az akcelerátorprogramok. 

A nagyvállalatok ugyanakkor egyre inkább intézményesítik a kapcsolataikat a startupokkal – jelentette ki Bethlendi, hozzátéve: a kezdeti nehézségekben anyagi és szakmai támogatás kell a startupoknak, ebben a nagyvállalatoknak nagy szerepe lehet, mivel az EU-s támogatások és a banki finanszírozás nehézkes. A nagyvállalatok ezzel sokat nyerhetnek.

A szakmai előadásokat a Demokratikus Koalíció, a Jobbik, a Momentum és az Együtt politikusainak kerekasztal-beszélgetése követte, amelyen egyetértés volt abban, hogy a szektoriális különadókat ki kell vezetni. Az MSZP, az LMP és a Fidesz-KDNP nem képviseltette magát a beszélgetésen, amelynek első húsz percét közvetítettük.

Nézze meg videónkat: Jobbik, DK, Momentum, Együtt: vita a gazdaságról