Október 21-én a kispapok szokásos őszi lelkigyakorlata kezdődött, ami egy hét elmélkedést és imádságot jelentett – teljes csendben. A lelki elmélyülést október 23-án fegyverek ropogása törte meg, majd a bekövetkező harcok zaja világossá tette a szeminárium lakói számára, hogy valami egészen különös dolog történik. A lelkigyakorlatot nem függesztették fel, hanem a következő napokat is, egészen október 28-ig csendben, elmélkedve töltötték. Az események hatása alól a szeminaristák sem tudták kivonni magukat, de a lelkigyakorlat befejezéséig várniuk kellett az aktív közreműködéssel. Közben – családtagokon, barátokon keresztül – eljutottak hozzájuk a hírek a forradalom vívmányairól és a fegyveres harcokról. Kuklay Antal, maga is hírhozó lett, hiszen a szeminárium betegápolójaként, október 25-én orvoshoz kísérte egyik társát, s szembesült a szétlőtt várossal és a parlament előtti sortűz áldozataival.
A lelkigyakorlat után végre megindult a kispapok segítségnyújtása: étellel látták el a jogi karon harcolókat, a kórházakban sebesülteket látogattak, és lelki segélyt nyújtottak, a Vöröskereszten keresztül igyekeztek megtalálni azokat, akiket családjuk keresett.
Mindszenty József kiszabadulását óriási lelkesedés kísérte a kispapok körében, akik próbálták – lehetőségükhöz mérten – kinyilvánítani főpásztoruk iránt érzett hűségüket. Ezért kereste fel egy szeminaristákból álló küldöttség a Prímási Palotában, ahol a bíboros rájuk bízta az Állami Egyházügyi Hivatal iratainak megmentését és megőrzését. Marosfalvi László, Vigh Szabolcs és Kuklay Antal Turchányi Egon (ekkoriban Mindszenty titkára) vezetésével érkezett a Pasaréti úton lévő épülethez, amelyet akkor már nemzetőrök vigyáztak. Az ÁEH dokumentumainak lefoglalása nem kis gondot okozott a forradalom után visszarendeződő hatalomnak.
November 4. után egy ideig folytatódott a fegyveres ellenállás, de a harcoló fiatalok számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy esélyük sincs a túlerővel szemben, így a szovjetek és a magyar karhatalom elől többen a szemináriumon keresztül menekültek. A növendékek nemcsak az átjárás lehetőségét biztosították, hanem a templom sekrestyéjében reverenda is várta a menekülőket. Többen voltak, akik papnak álcázva magukat jutottak biztonságos helyre.
A szabadságharc fegyveres leverését követően megindult a politikai ellenállás. Egymás után jelentek meg röplapok és híradások, amelyek próbálták a forradalom eszméit megőrizni és életben tartani. Kuklay és kispaptársai is úgy érezték, hogy nem hagyhatják szó nélkül, ami az elmúlt hetekben történt velük, ezért összeválogattak olyan dokumentumokat és írásokat, amelyeket a katolikus egyház számára fontosnak tartottak. Egy hosszabb röplapot készítettek, amelyben saját élményeik mellett megírták XII. Pius pápa forradalommal kapcsolatos megnyilvánulásait, és ezt stencilgépen sokszorosítva, eljuttatták a vidéki papság számára.