A magyar modell példamutató az Egyesült Államokban is – amerikai professzor a Mandinernek
Patrick Deneen politológussal Szalai Zoltán, a Mandiner lapigazgató-főszerkesztője beszélgetett.
Nekünk nem békerevízióra van szükségünk, nekünk más határokra van szükségünk.
Napi Maxima – Szalai Zoltán rovata
„Ha már most Európa azt mondja, hogy mi kínálunk neked egy végleges békerendet, de ti azt visszautasítjátok abban a formában, ahogy ígérjük, mondjátok meg tehát, hogy miképpen akarjátok ti a végleges béke rendezését, úgy én erre egy mondással felelek: Ha valaki a mellényét rosszul gombolta be, öltözékét csak úgy hozhatja rendbe, ha kigombolja, és azután jól gombolja be. Ezekre a határokra egy végleges békét felépíteni nem lehet. Ezekre a határokra fel lehet építeni egy börtönt, amelyben mi vagyunk az őrzöttek és a győzők, az őrzők. De messze vagyunk még attól is, hogy megnyíljanak ennek a börtönnek ajtajai. A szomszédból áthallatszik a szó, hogy békerevízióról nem lehet beszélni, ellenben tárgyalni mindenről lehet. Ehhez csak jobb atmoszférára van szükség. Szeretem a szójátékot, de csak azt, amely felvilágosít, fényt derít az igazságra, de nem homályosít el semmit. Én is szójátékkal felelek erre: Nekünk nem békerevízióra van szükségünk, nekünk más határokra van szükségünk. És ha ez békerevízió nélkül keresztülvihető, ki állja ennek útját Magyarországon?”
Gróf Bethlen István: Debreceni beszéd (1928)
Gróf Bethlen István (1874-1946) magyar politikus, a Trianon utáni Magyarország nagy formátumú miniszterelnöke (1921-1931). A fenti beszédrészlet az olasz-magyar szerződés megkötése után hangzott el és szóképeivel, leleményes fordulataival hűen visszaadja a miniszterelnök retorikai stílusát. Bethlen István ekkortájt látta meg az esélyét, hogy országa kitörhet a nemzetközi izolációból és feltételezte, hogy lehetőség lesz az ország határainak megváltoztatására. A mai magyarság számára a fenti idézetből is világos lehet, hogy a trianoni békediktátum, mennyire egyirányú utcát jelentett a kor magyar politikai és szellemi elitjének, amely a második világháború katasztrófájába torkollott. Természetesen nem csak a magyarság, hanem a Párizs környéki békék egész Európa számára egyirányú utcát jelentettek, amely a második világháború borzalmaiban végződött.