Az ellenforradalmár kételyeiről - Napi Maxima

Napi Maxima - Szalai Zoltán rovata

„Az ellenforradalmár bizonytalankodik, amikor ellenforradalmi helyzettel találja magát szembe: elméjével és szívével tudja, mely lépések megtétele volna helyes és hatékony, de ugyanakkor mérlegeli a forradalmi követelések esetleges jogosságának lehetőségét is. Még ha mindig arra a következtetésre jut is, hogy e követelések végső soron nem jogosak, vagy hogy kielégítésük újabb követelésket, zűrzavart és szenvedést szül, a követelések kategorikus formája, agresszivitások, amely egy tekintélyből látszik következni, ellenállhatatlan hatást gyakorol az ellenforradalmár immáron meghasonlott elméjére. Így a forradalom gyakran – ha nem mindig – két akarat küzdelme, amelyben az agresszívebbnek nyilvánvaló előnye van. Ez az előny az azonban nem kizárólag a forradalmárakarat nagyobb erejében rejlik; az érem másik oldala ugyanilyen fontos, és hosszú távon döntőbb. A miliő előkészítése, amelyben a forradalmár- és az ellenforradalmárakarat összecsap, oly módon történik, amely az előbbinek kedvez. E vonatkozásban nem lehet eléggé hangsúlyozni a republique des lettres, vagy általánosságban az intelligencia, az értelmiségi osztályok kulcsszerepét.”  

Molnár Tamás: Az ellenforradalomról

Molnár Tamás (1921-2010): Amerikában élt magyar filozófus. Budapesten született, Brüsszelben és New Yorkban járt egyetemre, A Columbia Egyetemen doktorált filozófiából. Számos amerikai egyetem, főiskola tanára volt, egyben az ELTE és a Pázmány vendégprofesszora. Francia orientációjú ellenforradalmi gondolkodó, az amerikai konzervatív közeg ismert alakja volt.