Janikovszky Éva receptje az élet nagy kérdéseire – Tollár Mónika és Szilágyi Bálint rendezők a Mandiner.családnak

Gálvölgyi Dorka igazgató azt nyilatkozta, hogy a Hatszín Teátrum egy vadonatúj szellemi műhely lesz, ahol délelőttönként a jövő színházjáró generációja cseperedik majd, az esték pedig a felnőtteké. Miért fontos a színházközeli-felcseperedés?

Szilágyi Bálint (SzB): A színház szocializál, fejleszti a fantáziát és örömöt ad. Természetesen színház nélkül is fel lehet nőni. De színházzal szerintem jobb.

Mennyire nehéz a gyerekeket becsalogatni a színházba? És a felnőtteket?

SzB: Nagyon. Nyilván vannak, akiket nem kell csalogatni. Vannak, akiket hoznak, és vannak, akik valamiért szeretik. De az igazi kihívás mindig azokat megszólítani, akik nem tudnak arról, hogy ez értük is van.  

Miért volt szükség egy kifejezett gyerekszínházra, amikor szinte minden színházban vannak már gyerek- és/vagy ifjúsági előadások? 

SzB: Egy új színház mindig átrendezi az erővonalakat. Biztos, hogy ha nem is direkt módon, de a Hatszín Teátrum megjelenése ráhat majd a többi gyerekszínházra is. A színház lehetőséget teremt, nekünk alkotóknak, hogy a műfaj új arcát mutassuk meg.

Miben más egy most induló színházban rendezni, mint egy már ismertben?

SzB: Mindenki nagyon szeretné, hogy jól sikerüljön az előadás. Ez mindig igaz, de egy új helynél hatványozottan. Mindenki segít, támogat, ez felhajtóerőt jelent. 

Miben lesz ez a színház más, mint a többi?

SzB: Ezt egyelőre csak megjósolni lehet. Azt látom, hogy fúzionálni próbál. Találkozik az opera és a színház. Az ismeretterjesztés és a szórakozás. A dilettantizmus és a naivitás. Ezekből jó dolgok sülhetnek ki.

*

A gyerekeknek szóló, Az úgy volt… című előadás közös munka: Mónika írta, Bálint rendezi. Miről szól?

SzB: Mónika Janikovszky Éva hét könyvéből állította össze a darabot. Az epizódok lazán kapcsolódnak egymáshoz, a gyermeki élet alakulását követjük végig a csecsemőkortól a kamaszkor kapujáig.

A szöveg tehát ismerős lesz, de a díszlet kevésbé…

SzB: Szerettünk volna ellépni az egyébként csodálatos Réber-rajzoktól, hiszen mindenkinek ez szokott beugrani Janikovszky Éváról. De miért ne lehetne egy teljes más képi világot hozzáadni ezekhez a szövegekhez? Márkus Sándor, az előadás látványtervezője, egy egész sajátos díszletet talált ki. Legyen meglepetés, hogy ez pontosan micsoda, de annyit elárulhatok, hogy én ehhez hasonlót még sehol sem láttam.

Kik a színészek?

SzB: A Színművészeti Egyetem négy végzős színészhallgatója játssza az előadást. Bodoky Márk, Georgita Máté Dezső és Osváth Judit idén végez Máté Gábor osztályában, Barna Zsombor pedig bábszínészként, Meczner János osztályában.   

Milyen korosztályt céloztok meg?

SzB: A mi előadásunk célközönsége a 6 és 13 év közötti gyerekek. De Janikovszkyt ismerve talán nem nagyképű kijelenti, hogy igazából mindenkinek szól majd az előadás, hiszen a felnőtteket ugyanúgy szórakoztatják és elgondolkodtatják az írónő szövegei, ahogy a kisebbeket.

*

A felnőtteknek szóló, A lemez két oldala című előadás már évek óta megy különböző színházakban. Miben lesz más ez az előadás?

Tollár Mónika (TM): Janikovszky Éva felnőtteknek írt A lemez két oldala című könyvét négy éve álmodtam színpadra. A képzeletszínházi produkció premierje 2013-ban volt a Katona József Színházban Fullajtár Andrea és Horváth Lili szereplésével, majd innen indult ország-, illetve mondhatni, világjáró útjára. A Hatszín Teátrum-premierünk igazi különleges este lesz, mert egyszerre látható majd a színpadon Fullajtár Andrea és Horváth Lili, valamint Elek Ferenc és Scherer Péter.

Janikovszky Évára elsősorban olyan szerzőként gondolunk, aki gyermekek számára alkotott örök érvényű történeteket. Ez az előadás viszont kifejezetten a felnőtt közönség számára készült. Miért?

TM: Az írónő gyermekeknek szóló írásai messze népszerűbbek a felnőttek számára készült műveinél. Az általam rendezett színházi előadás alapját is épp egy ilyen kevésbé közismert alkotása adja: a felnőtt élet mindennapi helyzeteit, problémáit, konfliktusait bemutató szövegsorozat egyértelműen remek színházi alapanyag. Az írónő jellegzetes, fanyar stílusában megfogalmazott karakter-történetek a legtipikusabb és egyben legmulatságosabb hétköznapi embertípusokat mutatja be.

Hogy találtál rá az eredeti (prózai) műre, mint színpadi alapanyagra?

TM: Abban a pillanatban, amikor először olvasni kezdtem a könyvet, lelki szemeim előtt egyből magam előtt láttam annak színházi változatát. Olyannyira, hogy már a színészek hangját is hallottam a fülemben, ahogy a szövegeket mondják – így nem volt kérdés, hogy azonnal színpadra szeretném állítani. Tulajdonképpen nem is értettem, miért kerülte el addig a rendezők figyelmét ez az alkotás, hiszen a kötet annyira „színháznak íródott” – dacára annak, hogy első olvasatra korántsem drámai a szövege.

^{Fotó: Tollár Mónika}

Mire utal az előadás címe?

TM: Biztos mindenkinek ismerős, ha a saját véleménye nagyon eltér a saját – adott esetben fél órával ezelőtti – véleményétől, csak mert közben egy másik szerepbe került, és már nem az anyukáját kell győzködnie ugyanarról, hanem a gyerekét. „A lemez két oldala” minden esetben egy-egy tipikus, hétköznapi szituáció két nézetét meséli el az adott szereplő nézőpontjából. Persze ezeknek a „lemeznek” nem csupán két oldala van, hanem végtelenül sok… Gyakran hallgatott, örökzöldeknek is beillő lemezek ezek, amelyek sosem járnak le. Janikovszky Éva kiváló emberismerő és megfigyelő; megengedő humora azonban sosem fedi el, hogy ezek a „lemezek”, ezek szereplők bizony mi magunk vagyunk…

Hogyan választottad ki a színészeket? Hiszen nemcsak két színésznő és két színész játssza…

TM: Mivel ennek a produkciónak az alapja a dinamika, a ritmus, számomra különösen fontos volt az olyan színészek felkérése, kiválasztása, akik remekül tudnak párban dolgozni. Volt közöttük olyan, akit azonnal megálmodtam az adott szerepre, másokat pedig az általam ismert kvalitásai alapján kértem fel a produkcióra. A két női és két férfi szerepet az elmúlt négy évben nyolc különböző színésznő és nyolc különböző színész játszotta, ennek köszönhetően a közel 30 előadás számos szereposztási változatban volt látható a közönség számára.

Mire számítson, aki nézőként eljön erre az előadásra?

TM: Janikovszky Éva sziporkázó humorát ismerve egy roppant vidám, nevettető darabra (úgy is mondhatnánk abszolút szórakoztató színházra) kell készülniük a nézőknek - dacára annak, hogy a feldolgozott téma meglehetősen komoly és elgondolkodtató. Az előadás gyorsan magával ragadja az embert, az elragadtatottság állapotában viszont nehéz színlelni, így a nevetés feloldja azokat a gátlásokat, amik ezekben a helyzetekben rakódnak ránk. A problémáinkkal itt úgy tudunk szembenézni, hogy közben sírva röhöghetünk magunkon. Ez Janikovszky Éva receptje az élet nagy kérdéseinek kezelésére.

*

Az első két előadás választása egyértelmű, hiszen Janikovszky Éva születésnapját ünnepeljük április 23.-án. Van a színháznak és a darabok választásának egyéb köze is az írónőhöz?

SzB: A Móra Kiadó is a projekt támogatója, így Janikovszky Éva egy közös üggyé válik a színházzal.

Miért éppen titeket kértek fel az első két Janikovszky darab rendezésére?

SzB: Dorka férjét ismertem, Kövesdi Pétert, aki az apám régi jó barátja. Elhívtam őt az egyetemre egy vizsgaelőadásomra és Péter elhozta magával Dorkát. Ott ismertük meg egymást. Akkor még egyáltalán nem tudtam, hogy színháza lesz. De elhívtam őket még egy vizsgámra, és teljesen meglepett, amikor Dorka mondta, hogy örülne, ha rendeznék nála is.

TM: Engem Dorka a már négy éve sikeresen repertoáron levő Janikovszky-rendezésem miatt keresett meg a Móra Kiadó kérésére. Tulajdonképpen kézenfekvő volt, hogy a 30. előadásához közelítő képzeletszínházi produkció méltó otthonra találjon ebben a csodálatos, új teátrumban!

Bálint, te még főiskolai hallgató vagy, gondolom nagy megtiszteltetés egy most induló színház első darabjának rendezése. Rendeztél már korábban is?

SzB: Két éve folyamatosan rendezek. Ez lesz a tizedik előadásom. A legtöbb bemutatóm az egyetemen volt. Csináltam osztályvizsgát, monodrámát, beavató színházat. Legtöbbször német szerzőket rendezek, csináltam már kortárs és klasszikus szövegből előadást. Eddig hét olyan darabot csináltam, amit Magyarországon még senki.  

Tudsz arról, hogy még fogsz itt rendezni? Szeretnél?

SzB: Konkrét megkeresés még nem érkezett, inkább csak ötleteltünk. Persze. Nagyon jó lenne.  

Fotók: Földházi Árpád