Egy bábelőadásban a néző ismét olyan gyerekké válhat, akinek magától értetődő, hogy egy tárgy megelevenedik, és egyszerre jelenti azt, ami, és valami egészen mást. A bábozás végtelenre nyitja az asszociációs mezőket, és az, ami a bábszínpadon megjelenik, valójában a színészekkel virtuálisan együttjátszva a néző képzeletében ölt testet.
Ez a folyamat nem életkor függő: a legősibbnek tartott színházi forma a története során mindig mindenkihez szólt, s közönsége csak az utóbbi száz-százötven évben szűkült le fokozatosan a gyerekek körére.
De a bábszínház nem gyerek-műfaj! Ahhoz, hogy ez egyre szélesebb körben tudatosodjon és a bábjáték ismét mindenkihez szóljon, újra egymásra kell találniuk a bábosoknak és a nézőknek.
Többek között ezt szolgálja az évente megrendezett bábos világnap is, amikor szerte az országban és a fővárosban a bábművészek alkotásaikkal a szokásosnál is hangsúlyosabban vannak jelen, s a Budapest Bábszínház hagyományos minifesztiválján együtt láthatók a különböző magyar társulatok által bemutatott legújabb és legjelentősebb produkciók.
Ez alkalommal (is) a megszállott bábszeretőknek éppen úgy, mint a műfaj újrafelfedezőinek felszabadító, szabad képzeletbeli bábos utazásokat kívánok!”