Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
Március 21. nem csupán a meteorológiai tavasz kezdete, hanem a bábművészet világnapja is, amelyet a bábművészet határon inneni és túli magyar nyelvű képviselői a Budapest Bábszínház kezdeményezésére immár negyedik éve ünnepelnek nagyszabású eseménysorozattal.
A célok továbbra is változatlanok: az egyre nagyobb figyelmet, érdeklődést kiváltó, a színházi életben egyre nagyobb teret nyerő műfaj megerősítése, képviselőinek, a legfiatalabb generációnak és a már régóta a pályán levőknek bemutatása, megismertetése, a bábszínház helyének megerősítése az adott településen, a lakók elhivatottságának növelése bábszínházuk és a műfaj iránt. Ezen a napon kő- és független bábszínházak művészei, színművészeti egyetemek hallgatói együtt igyekeznek új nézőket megnyerni a műfajnak a színházépületekben és azokon kívül is.
*
A 2017-es Bábszínházi világnap magyar nyelvű üzenetét Nánay István színikritikus írta:
„Nincs, aki gyerekkorában ne bábozott volna. Nekem még bábszínházam is volt, a paravánt Apám, a bábokat Anyám készítette, és testvérem meg én előadásainkkal éveken keresztül »szórakoztattuk« környezetünket. De ennél emlékezetesebbek maradtak azok a játékok, amelyekben megszemélyesített tárgyak váltak főszereplőkké.
Aztán hosszú évekig a báb kiszorult érdeklődésem köréből, de az öt éve elhunyt Lengyel Pál munkatársaként ismét felfedeztem a bábjátszást, amelynek elkötelezett híve lettem. Megtapasztalhattam, hogy a bábok fittyet hányva a naturalista valóságnak, a csodák világát képesek megjeleníteni, s az élet jelenségeit olyan mértékben és módon tudják sűríteni, mint egyetlen más színházi műfaj vagy forma sem.
Egy bábelőadásban a néző ismét olyan gyerekké válhat, akinek magától értetődő, hogy egy tárgy megelevenedik, és egyszerre jelenti azt, ami, és valami egészen mást. A bábozás végtelenre nyitja az asszociációs mezőket, és az, ami a bábszínpadon megjelenik, valójában a színészekkel virtuálisan együttjátszva a néző képzeletében ölt testet.
Ez a folyamat nem életkor függő: a legősibbnek tartott színházi forma a története során mindig mindenkihez szólt, s közönsége csak az utóbbi száz-százötven évben szűkült le fokozatosan a gyerekek körére.
De a bábszínház nem gyerek-műfaj! Ahhoz, hogy ez egyre szélesebb körben tudatosodjon és a bábjáték ismét mindenkihez szóljon, újra egymásra kell találniuk a bábosoknak és a nézőknek.
Többek között ezt szolgálja az évente megrendezett bábos világnap is, amikor szerte az országban és a fővárosban a bábművészek alkotásaikkal a szokásosnál is hangsúlyosabban vannak jelen, s a Budapest Bábszínház hagyományos minifesztiválján együtt láthatók a különböző magyar társulatok által bemutatott legújabb és legjelentősebb produkciók.
Ez alkalommal (is) a megszállott bábszeretőknek éppen úgy, mint a műfaj újrafelfedezőinek felszabadító, szabad képzeletbeli bábos utazásokat kívánok!”
*
Budapesten, a vidéki bábszínházakban és a határon túl is számos programmal várják az érdeklődőket. A Vojtina Bábszínház művészeivel Debrecen legforgalmasabb helyein találkozhatnak kora délután, de a bábosok ellátogatnak a Debreceni Klinika: Gyermek Hemato-Onkológiai Osztályára is. Kaposváron minden kaposvári óvoda és iskola udvarán, valamint az épülő bábszínház helyén álló kápolnánál, várhatóan ezer kívánságléghajó indul óhajszalagokkal, világgá röppentve a hírt, hogy a városban bábszínház épül. A pécsi Bóbita Bábszínház történetéről Szekszárdon nyílik kiállítás. Marosvásárhelyen egyetemisták flashmobjára kerül sor, a nagyváradi Lilliput Társulat bábosai pedig reggel iskolákban, óvodákban kezdik a napot, hogy aztán délutánra a várat foglalják el.
Az eseménysorozat fővédnöke dr. Áder János köztársasági elnök, a budapesti események védnöke Tarlós István főpolgármester.
Az egyes programokról további részletek ITT.