Trump megmenti a liberális médiát?

Minden vicces idézet Churchilltől vagy Mark Twaintől származik angolszász kultúrkörben, úgyhogy nem is lepődtünk meg, amikor a Danube Institute Trump-ügyi sajtóebédjének már a felvezetőjében utóbbi szavai hangzottak el. Az konkrétan, amit az író Wagner zenéjéről mondott. „Jobb, mint ahogy szól.”

Ezzel a reménysugárral vágott hát bele az intézet vendégelőadója, a Spectator újságírója, Freddy Gray. Mivel mind a meghívott, mind a házigazda-intézetvezető John O'Sullivan konzervatív, attól nem kellett tartani, hogy világvége-sipákolás lesz a Trumpot elemző összeröffenés. Aki kriptaszagú vagy hisztérikus háttérbeszélgetésre vágyik, annak érdemesebb a liberális progresszió valamely think-tankjét célba vennie mostanság. 

Viccelnök vagy vicces elnök?

Hiszti helyett itt tehát inkább érdekességekre és háttér-információkra számíthattunk, Gray viszont először csak összefoglalta, miért nyert Trump Hillaryvel szemben. Öt ok, amely a győzelemhez vezette az ingatlanmágnást:

1. Mert nem ő volt Hillary. Clintont rühellni ugyanis szép hagyomány volt már az amerikai politikai életben. A demokraták tehát alapból rossz jelölttel vágtak neki.

2. Volt humora. Míg Hillary okított, Trump szórakoztatott. Floridában például odáig merészkedett, hogy a pódiumon önmagával kezdett beszélgetni. „Nyugodj le, Donald!” - okította önmagát, amiért a média ugyan skizoidozni kezdte, de működött a dolog, vicces volt. Hillary meg a szigorú tantónéni lett a kampány végére.

3. A szlogen. Igaz, hogy Reagan 1980-as kampányából nyúlták, de nagyon működött a „Make America Great Again”. A milliónyi baseball-sapka legyártatását és osztogatását is hülyeségnek tartották ugyan a profi kampányguruk, de Trumpnak volt igaza.

4. Trumpnak voltak érthető elképzelései, s ha valamelyik működött, rögtön ráerősített. Gray felhívta a figyelmet: Trump kampánynyitó beszédében még nem volt hangsúlyos például a bevándorlók kérdése, szinte csak említést kapott. Trump-ellenes média viszont fölkapta azt a néhány mondatot, ezáltal eljuttatta mindenkihez Trump üzenetét, akarata ellenére segített a jelöltnek. Aki, amikor látta, hogy a nép jól fogadja, hangsúlyozni is kezdte a Mexikó határára való fal felépítését és az illegálisok kitoloncolását. További nyerő témája volt még az infrastruktúra-feljesztés: Gray szerint az amerikai utak, repterek tényleg le vannak rohadva, ez tehát rezonált a nép tapasztalataival.

5. Washington-ellenes attitűd.

Globális globalizációellenesség

A nagy kérdésekre Graytől sem kaptunk választ, arra például, hogy Trump zseni, idióta, vagy valami csodás keveréke a kettőnek, s politikájával kapcsolatban az elemző is nagyjából akkora sötétben tapogatózott, mint mi magunk. A megválasztott amerikai elnök ugyanis nagyon lazán változtatgatja korábbi álláspontjait, ma már nem falat építene, hanem helyenként csak kerítést, a kínvallatást sem tartja már olyan remek ötletnek mint korábban.

S hogy mi várható az elnöksége alatt Európa számára? Nos, azzal, hogy Stephen Bannon csúcspozíciót kapott mellette, az antiglobalizációs, nemzeti törekvések felkarolása biztosan. Ahogy azoknak propagálása a médiában is: Bannon Breitbartja például, amely az egyetlen határozottan Trump-párti orgánum volt a kampányban, nemsokára előáll francia mutációjával is, de további terjeszkedés is várható. A globalizációellenesség tehát paradox módon globális szervezettségűvé válik. 

Trumpról tehát egyet biztosan tudunk: nem ideológiák alapján hoz döntéseket. Az amerikai gazdaság jó helyzete miatt tehát O'Sullivan és Gray szerint is lehet belőle akár új Nixon, de kiszámíthatatlansága miatt persze az is lehet, hogy összeomlik minden. Utóbbira ugyanakkor kevés az esély, hiszen Trump könnyen megszerezheti az őt a kampányban ellenző republikánus elit támogatását is. Ehhez nem kell mást tennie, mint hogy nem sért vérig mindenkit nap mint nap. 

Jobb lesz Európának is 

Hogy a konzervatív elit egészét meglepte a Trump-győzelem, mi sem mutatja jobban: első, Hillary-vel folytatott vitája után még O'Sullivan is úgy látta, hogy harangoztak neki.

Egyvalaki volt a sajtóebéden, aki kezdetektől Trump győzelmét jósolta: a házigazda felesége, Melissa O'Sullivan. Minthogy ő Alabamából való, konkrét példákat is tudott sorolni édeklődésünkre, amikor az illegális bevándorlók ellen a rendőrség nem alkalmazta az egyébként meglévő jogi eszközöket sem, ez pedig félelmet keltett az átlag amerikaiban.

Szerinte Európának és Magyarországnak sem kell aggódnia Trump miatt: Obama és a demokraták katasztrofális Közel-Kelet politikája után mindenkinek jobb, ha ott az ésszerű együttműködést választja Putyinnal, akinek európai térnyerése ellen a demokraták sem tettek egyébként semmit. Egy határozott, nemzetállamokat tisztelő Trump tehát Melissa O'Sullivan szerint a Közép-Európaiaknak még ebből a szempontból is jobb lesz, mint az eddigi irány. 

S hogy kinek lesz még jobb Trump alatt? 

John O'Sullivan szerint a liberális médiának, amelyet egyenesen megment az új elnök. Ezek a médiumok Gray szerint sem fognak leállni azzal, hogy tájékoztatás helyett önmagukat a demokrácia őreként tételezzék; és ahelyett, hogy megírnák, ami van, meg akarják mondani, hogyan kellene lennie. 

Trump győzelme után viszont lehet is rájuk kereslet újra.