Mégis nehéz

2016. november 01. 09:32

Persze, persze, a feledés, az elmulás - / de hol is hagytam abba? - / mégis élek, / mégis nehéz, anya, mégis nehéz.

2016. november 01. 09:32

Anya, anya
ebben a sivatagban,
mért hagytál itt, ebben a sivatagban?

Mért hagytál itt, hol minden oly kietlen,
és mindent mégis oly kiváncsian
szemlélgetek?
                  Tudod, hogy hány kisértés,
a semmi és üresség késdobáló
hány és hány pokla leskel itt reám?

Persze, a ruhák fodrát leeresztik,
a kelme megfakúl, s a fű
beteríti az utakat.

Persze, persze, a feledés, az elmulás -
de hol is hagytam abba? -
mégis élek,
mégis nehéz, anya, mégis nehéz.
” 

Összesen 13 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Sinistra
2016. november 02. 00:10
Rémült visszapillantás ez a vers. Rád, rám, ránk, még élőkre.
Vaják
2016. november 01. 11:30
Elsőre elolvastam, és egy hanyagul összedobált karakterhalmaznak tűnt. Aztán szántam rá 10 egész percet, és határozottan van benne 2-3 határozottan értelmes gondolat/szakasz. Tán a legvége a legfontosabb. Mégis nehéz.
civilina
2016. november 01. 10:27
A fülembe cseng a hangja, amikor néha a verseit olvasom. Számomra senki sem tudja úgy közvetíteni a költeményeit, ahogy azt ő tette.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!