Miről mesél Budapest? – Tittel Kinga szerző a Mandiner.családnak
2016. november 23. 13:15
Tudod-e, mi az a patina? Vajon kik voltak a huszárok? Sejted, mi volt valaha a körút és a Vígszínház helyén? Hallottál már a hídmesterekről és arról, mi a feladatuk? Tudod-e, ki volt Budapest vőlegénye, és miért hívták kockás bárónak? Gondoltad volna, hogy Európában azért épült elsőként nálunk földalatti, mert az Andrássy utat akkoriban gyönyörű fakocka burkolat fedte, melyet nem akartak tönkretenni a sínekkel? Tudod-e, hogy mit rejt a Várhegy gyomra? Tudod-e, miért van hét tornya a Halászbástyának? És miért nincsenek felhőkarcolók Budapesten? Mindez és még számtalan egyéb érdekesség kiderül Tittel Kinga új, hiánypótló családi útikönyvéből, a Mesélő Budapestből. Interjúnk.
2016. november 23. 13:15
p
0
0
1
Mentés
Mi már régóta ismerjük egymást, még a „gyerekeink előtti életünkből”, amikor még mindketten egy multinacionális vállalatnál dolgoztunk. Mindkettőnknek jelentősen más irányt vett azóta az élete, mind a családi élet, mind a munka terén. Neked két gyereked született és közben fordítóból idegenvezető lettél. Miért?
Már a gyerekekkel otthon töltött évek alatt is kacérkodtam ezzel a lehetőséggel (a közgazdász diplomám előtt, még a középiskolában végeztem el fakultáció keretében az idegenvezetést). Amikor öt év után döntenem kellett, hogy visszamegyek-e a multinacionális céghez dolgozni, vagy veszek egy mély levegőt és a saját lábamra állok, az utóbbi mellett döntöttem. Megkönnyítette a döntésemet, hogy csak teljes munkaidőbe mehettem volna vissza dolgozni, amit a gyerekek miatt nagyon nem szerettem volna, illetve „várt” egy cég, akire építhettem az idegenvezetés terén, tehát nem kellett kilincselnem munkáért.
Fotó: Tittel Kinga
Mikor és hogyan született meg az ötlete? Hogyan lett az ötletből könyv?
Az idősebbik fiam, Marci nagyon szeretett BKV-zni, rengeteget jártuk a várost, mindig más számú járattal. Közben persze rengeteg mindent láttunk és záporoztak a kérdések, én pedig – mivel ismerem és szeretem a várost – szívesen beszélgettem vele ezekről a dolgokról. Jöttek a hidak, a szobrok, a Margitsziget, az utcanevek – és olyan lehetőségek a beszélgetésre, amelyek máshol, máskor nem adatnak meg. Ekkor gondoltam először arra, hogy írni kellene egy mesekönyvet a városról a legkisebb korosztálynak. Ez kb. 5-6 évvel ezelőtt történt. El is kezdtem egy könyvet, de abban nem voltak sem nevek, sem dátumok, inkább csak olyan „egyszer volt, hol nem volt”-stílusban készült. Közben telt az idő, a gyerekek is nőttek és én is rájöttem, hogy talán szerencsésebb volna az idősebb korosztálynak, ismeretterjesztő stílusban írni.
A munkád és a családod mellett hogyan jutott erre időd? Támogatta az írást a családod?
Mivel idegenvezetőként a munkám jellege szezonális, az igazán intenzív időszak kb. március végétől decemberig tart, tehát minden évben van kb. három hónapnyi csend, ami nekem kiváló alkalmat adott arra, hogy a könyvön dolgozzak. Reggelente elvittem a gyerekeket óvodába, iskolába, majd belevetettem magam a munkába, egészen délutánig, amíg értük nem mentem. Az igazán intenzív időszakokban, amikor belemelegedtem egy-egy témába, sokszor éjszaka is folytattam.
A férjem a kezdetektől fogva mellettem állt, támogatott és bátorított, amiért nagyon hálás vagyok neki. Éveken át nem sok látszott a munkámból, nem tudtam volna sok mindent felmutatni, de ő végig hitt bennem és ez sok erőt adott. A tágabb családom – bár nem a legelejétől kezdve tudott róla, mert csak később mondtam el nekik – szintén biztatott.
Fotó: Tittel Kinga
Hogy készült a könyv: könyvtárakban kutatták, történészekkel beszélgettél, netán az internetet böngészted, vagy „csak” jártad a várost? A szöveget egyedül írtad vagy mások segítségével? A szép fotókat és az izgalmas rajzokat ki készítette?
Többféle módszerrel is dolgoztam. Egyrészt volt egy alapanyag, az a tudás, amit az idegenvezetői munkám során magamba szívtam, a történetek, az alapvető történelmi háttér, a legendák, amelyeket talán többen ismernek (pl. Gellért, Margit története). A szakmai háttér miatt sok könyvem van otthon Budapestről, ezeket is felhasználtam, illetve sok időt töltöttem a Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteményében, ahol nagyon sok érdekességre bukkantam. Sikerült néhány olyan emberrel is beszélgetnem, akik sokat tudnak Budapestnek valamely konkrét vetületéről, valamint az internet is kimeríthetetlen forrásnak bizonyult. A szöveget egyedül írtam, de több szakmai lektor –történész, várostörténeti szakember – kezén is átment, akik megjegyzéseikkel segítették, új irányba terelték a gondolataimat egyes részeknél. A fotókat a kiadó megbízásából – és az én iránymutatásaimmal – egy fotós, Doraya Bouandel készítette, a rajzolt térképek és apró ábrák Kecskés Judit illusztrátort dicsérik.
Fotó: Bouandel Doraya
Pontosan mi a könyv műfaja: mesekönyv vagy útikönyv? Kiknek szól: gyereknek, felnőtteknek vagy pedagógusoknak? És hogyan érdemes használni: egyszer végigolvasni vagy időnként fellapozni?
Mesekönyvnek már nem nevezném, hanem inkább egy rendhagyó útikönyv, várostörténeti kalauz, de akár hétköznapi közlekedés vagy épp osztálykirándulások alkalmával is élvezettel lapozgatható. Azokra a kérdésekre igyekszik választ adni, amelyek egy budapesti séta idején a leggyakrabban fogalmazódnak meg a gyerekekben, ám sokszor nem tudjuk, mit feleljünk rájuk.
Mindenkinek ajánlom, aki még jobban szeretné megismerni ezt a csodálatos és izgalmas várost. A szülők kihasználhatják a közös utazásokban, kirándulásokban rejlő páratlan lehetőséget, és beszélgethetnek gyermekeikkel, rámutatva az épületek apró részleteire és fővárosunk szépségeire, megosztva velük a szobrok, utcanevek mögött rejlő történeteket, a városi legendákat, és közben észrevétlenül alkalmuk nyílik majd arra is, hogy elbeszélgessenek velük történelemről, művészettörténetről, irodalomról vagy éppen a vallásról.
Ajánlom a fiatalabb (7-14 éves) korosztálynak is, ha szeretnék jobban megismerni a várost, ahol élnek, ha szeretnék elkápráztatni a barátaikat vagy tanáraikat egy-egy érdekes történettel, vagy kiselőadással készülnek egy Budapestet érintő témából.
És ajánlom pedagógusoknak és minden érdeklődőnek határainkon innen és túl, akik Budapestre látogatnak családi, baráti vagy osztálykirándulás keretében, hogy felkészülten vethessék bele magukat a városi sétákba, és a szépségek mögött meglássák a múltat is.
Fotó: Bouandel Doraya
A Mesélő Budapest tehát tulajdonképpen mindenkinek szól, akit érdekel Budapest csodálatos és izgalmas múltja és jelene. De hogyan lehet a gyerekek érdeklődését felkelteni és megtartani Budapest iránt? Mitől lesz számukra izgalmas egy útikönyv, érdekesebb mint például egy ismeretterjesztő tévéműsor vagy weboldal?
Szeretném hinni, hogy a mai digitalizált világban az internet térhódítása ellenére a papír alapú könyvek létjogosultsága nem szűnik meg. Ez a könyv – hála a kiadó alapos munkájának és a tördelők hozzáértésének – önmagában is nagyon szép, tele van kisebb szövegdobozokkal, színes képekkel, rajzokkal és egy-egy témáról, városrészről úgy szedi össze az információkat, ahogy – véleményem szerint – az interneten nem, vagy csak részben található meg.
Történelem, várostörténet, tények és legendák egy kötetben, a végén pedig a főváros történetéhez kapcsolódó név- és fogalomtár, helymutató, illetve a gyönyörű térképek teszik teljessé. Semmihez sem fogható az, amikor a kezedbe veszel egy színes, illatos könyvet és akár otthon az ágyban este lefekvés előtt vagy a Halászbástya tövében lapozgatod...
A könyv méretét úgy alakítottuk ki, hogy könnyen magunkkal vihető legyen egy hátizsákban vagy táskában. Fontosnak tartom, hogy a mai világban, amikor mindenki mindenfelé utazik, tisztában legyünk azzal, hogy nem mindennapi szépségű városban élünk; fontos lenne, hogy minél többen minél jobban ismerjük, értékeljük és szeressük ezt a várost.
Térképgrafika: Kecskés Judit
Mi alapján válogattál a bemutatott helyszínek és történetek között. Egyáltalán mennyire tud aktuális lenni egy ismeretterjesztő útikönyv?
A teljesség nem volt, és nem is lehetett, a célom a könyv megírásakor, hiszen a terjedelem komoly korlátokat állított. A téma kiválasztásakor igyekeztem a leggyakrabban látogatott és legnépszerűbb helyekre, útvonalakra, illetve a legfontosabb összefüggésekre összpontosítani, ami mindenki – és bárki – számára érdekes lehet. Azt is tudom, hogy több tény már a könyv megjelenésekor sem lesz helytálló, hiszen Budapest hihetetlen változásokon megy keresztül ezekben az években: talán csak a 19. század végén (e világváros születésekor), illetve a II. világháború utáni újjáépítés idején lehettek elődeink tanúi a mostanihoz hasonló nagy ívű és mélyreható átalakulásnak.
Szombaton, november 26.-án 14 órakor lesz a kötet interaktív bemutatója a Mesemúzeumban, ahol Veled és Török András művelődéstörténésszel, Budapest-kutatóval a Kolibri Kiadó főszerkesztője, Balázs Eszter Anna beszélget. Miért ők a beszélgetőpartnereid és mitől lesz interaktív a könyvbemutató?
Török András művelődéstörténész neve fogalom a szakmában, ő a Budapest folyóirat kiadója, szerkesztője, számos kiadvány és a Budapest könyv szerzője, amely alapmű a maga nemében, mi idegenvezetők is referenciaként használjuk. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ő írta a könyvhöz az ajánlót és elvállalta a könyvbemutatón is a közös szereplést. A Kolibri Kiadó főszerkesztőjének jelenléte egyértelmű, hiszen nekik köszönhető a könyv kiadása.
A bemutatón a beszélgetés mellett tervezünk egy rövidebb lélegzetvételű Budapest-vetélkedőt is, amelyen mindenki – gyermekek és felnőttek egyaránt – próbára teheti a tudását. A vetélkedő csapatos lesz, tehát családok, baráti társaságok együtt nevezhetnek és kisebb ajándékok is gazdára találnak. Mindenkit szeretettel várunk!
„Gondolta volna, hogy ilyen rendes ember lesz belőlem?” Talán ennél szívmelengetőbbet nem is hallhat egy cigány szegregátumban szolgáló szerzetesnővér. A Szent Ferenc Kisnővérei közösség tagjai néhány évtizede a legkilátástalanabb helyzetben élők mellé szegődtek, s azóta minden csillogó koromfekete szempárból maga Krisztus néz vissza rájuk. A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Arlón jártunk.
A gödi Búzaszem iskolában évek óta a táskák mélyén lapulnak az okoseszközök. A tanulóknak egészen nyolcadik osztályig még odahaza sincs megengedve a használatuk. Helyette néptánc- és népzeneórákat vesznek, cserkészkednek, a fiúk még a szablyavívás fortélyait is elsajátíthatják.
Ha Madridban jár a magyar utazó, már csak természetes, hogy a látnivalók feltérképezésekor felkelti kíváncsiságát a Thyssen-Bornemisza Múzeum. Sejthető, hogy van itt valamilyen magyar kapcsolódás, és nem is akármilyen kapcsolódás ez.