Koraszülöttek kontaktusban

A szülő-gyermek kapcsolat nem egyik pillanatról a másikra alakul ki, hanem sok éven át fejlődik. Ugyanakkor, sok vizsgálat bizonyította, hogy ha az anyának és gyermekének közvetlenül szülés után lehetősége van testi kapcsolatteremtésre, akkor komplex interakciók indulnak meg közöttük, amelyek elősegítik mindkettejük kötődését, továbbá számos más pozitív hatást is generálnak. 

 

Ma Magyarországon az alkalmazott kórházi gyakorlat csak részben kedvez az anya-baba kapcsolatnak. Ugyan a legtöbb kórházban elterjedt a rooming-in, azaz az, hogy az újszülöttek édesanyjukkal egy szobában lehetnek. Ugyanakkor sok kórházban a szülés után a természetes úton érett, egészséges újszülöttet szülő nőknek sincs lehetőségük még mindig rendes bőrkontaktusra, a császárral szülő nők pedig többnyire csak megnézhetik babájukat a szülőszobán, s aztán csak az újszülött-osztályon láthatják újra, s csak akkor adják oda nekik, ha már magukat teljesen el tudják látni. (Természetesen nem minden kórház követi ezt a gyakorlatot.)

 

Liedloff kontinuum-elméletében úgy tartja, nagyon fontos a bevésődés mechanizmusa, hisz az evolúció során erre „rendezkedtünk be”. Ha nincs lehetőség erre, ha a pillanat elmúlik, akkor elkezdődik a gyász folyamata, mert az emberi születések évmilliói során az, hogy szülés után elveszik a gyermeket az anyától, csak akkor történhetett meg, ha halva született a baba. Ezért, amikor a kórházban az anya már a gyászolás fiziológiai állapotába kerül, és percekkel vagy órákkal később odaviszik hozzá a babáját, gyakran bűntudata támad, mert úgy érzi, nem tudja eléggé szeretni gyermekét és ráléphet a szülés utáni depresszióhoz vezető útra, de legalábbis megkérdőjelezheti saját jó-anyaságát. És mit érez a csecsemő? Anyja ölelése és bőre helyett, csak a mozdulatlanság és az egyedüllét jut neki, sírására csak a többi csecsemő sírása válaszol. Amikor hazaviszik a kórházból, már alapos benyomásai vannak az életről, ami minden későbbi benyomására hatással lesz. Egy tudat előtti síkon azt tudja, hogy az élet magányos, nem válaszol a jelzéseire és tele van fájdalommal (Liedloff 2008). 

 

Ma már a legtöbb kutató egyetért abban, hogy az azonnali érintkezés ugyan nem mindent véglegesen eldöntő tényező az anyák és csecsemőik hosszú távú, pozitív érzelmi kapcsolatának kialakulásában, de a szülést követő rövid idő mégis egyfajta szenzitív periódusnak tekinthető! Varga Katalin egri előadásában (Varga 2009) idézte bizonyítéknak Harlow azon eredményeit, miszerint még azokból a kismajmokból is rossz anyák váltak, akiknek mindent biztosítottak fejlődésükhöz, de azonnal elválasztották őket anyjuktól.

 

Chateau (1980, idézi Varga 2009) longitudinális vizsgálatában azt találta, hogy már 15 perces, közvetlenül a szülést követő bőrkontaktus az anya és gyermeke között, évekig megmaradó különbséget eredményez a kontrollcsoporthoz képest, akiknél nem volt ilyen kontaktus: 36 órával a szülés után ezek az anyák inkább testközelben tartották gyermeküket és nézték őket. A gyermekek 3 hónapos korában tovább szoptatnak, inkább szoptatnak éjjel is, s az éjszakai szoptatást sem élik meg problémaként. A gyermekek 1 éves korában ahelyett, hogy visszamennének dolgozni, inkább otthon maradnak a gyermekekkel. Szintén 1 éves gyermekek esetében, a gyermekeket külön szobában altatják, az anyák önállóbbak a gyermekek ellátásában, és ekkor még nem kezdenek el biliztetni. A gyermekek 3 éves korában, visszamenőleg - a kontrollcsoport anyáinak 60%-ával szemben - az anyáknak csupán 20%-a találta csak kevésnek azt az időt, amit gyermekével töltött, továbbá az anyai percepció szerint a gyermekek nyelvi fejlődése gyorsabb volt, s kétszer annyi testvér született, mint a kontrollcsoport anyái körében.

 

Saját vizsgálatomban azt találtam, hogy ha nem is valósul meg a szülést követő bőrkontaktus, az első napokat szoros testi közelségben, kontaktusban együtt töltő anya-gyermek párosoknál a korai anyai érzelmek pozitívabban alakulnak. Eredményeim alapján azok az anyák, akik gyermeküket többnyire karjukban tartották, inkább gyorsan kötődők a többi édesanyához képest. Rájuk jobban jellemző, hogy már a kezdetektől el vannak ragadtatva gyermeküktől, szeretnek együtt aludni gyermekükkel és nem tehernek élik meg a gyermekgondozást. 

 

 

A beteg, a sérült és a koraszülött gyermekek, illetve a császármetszésen átesett anyák esetében az anya-gyermek párosoknak sokszor nem zökkenőmentesek az első napjai (sem), pedig az ő esetükben mind a gyermek, mind az anya szempontjából még fontosabb lenne a minél jobb „start”!  Hiszen az éretlen baba gondozása többnyire nagyobb anyai odaadást és több energiát igényel, mint az érett, egészséges újszülötteké, ezért az anya szempontjából is nagyon fontos lenne a korai találkozás!

 

Ráadásul a koraszülött baba állapotának stabilizálását segíti az anya közelsége, érintése, simogatása, a bőrkontaktus és az anya szívhangjának hallgatása. Az anyjuk testének melegségét élvező koraszülöttek kevesebbet sírnak, nyugodtabbak és jobb a hőszabályozásuk is, mint azoknak a koraszülötteknek, akiknek ebben nem lehet részük. 

 

Nemcsak a koraszülöttekre, de az édesanyákra is pozitív hatással van az együtt töltött idő: három hónappal a bőrkontaktus után érzékenyebben reagálnak gyermekükre, többször érintik meg őket, ritkábban számolnak be depresszióról. Még a kötődés minőségére is hatással van a fizikai kontaktus: a kenguruban (az édesanya hasára helyezett textil babahordozó) hordozott babák között később több volt a biztonságosan kötődő, mint akik napjuk egy részét kenguru helyett babaszékben töltötték (Varga, www.szoptatasportal.hu).

 

Mind a szülést követő bőrkontaktus, mind a szülést követő napokban megvalósuló szoros fizikai kapcsolat, a kenguru-gondoskodás és a további kenguruzás, testi érintés, közelség és kontaktus is olyan tényezők, melyek segítik a koraszülött és újszülött csecsemők és édesanyjaik fizikai, érzelmi és kapcsolati egyensúlyát. Engedhetünk szívünk szavának, tartsuk közel magunkhoz gyermekeinket!

 

Forrás: 

 

de Chateau, P. (1980) Early post-partum contact and later attitudes. International Journal of Behavioral Development. 3:273-286. (idézi Varga 2009)

J. Vincze Sz. (2010)  A korai anyai érzelmek és a korai anya-gyermek kapcsolat alakulása a szülést közvetlenül követő anya-gyermek bőrkontaktus tükrében. Általános pszichológiai műhelymunka. Budapest. Kézirat.

Liedloff, J. (2008) Az elveszett boldogság nyomában. A kontinuum-elv. Kétezeregy kiadó. Budapest.

Varga K. (2009) Az élet első órája - korai találkozás. „Születés hete” előadássorozat. Eger. Kézirat.