Egy másik jelentős túlélési tényező az újszülöttek anyatejjel történő táplálása. Bár a szoptatással táplált újszülöttek számában Magyarország évtizedeken keresztül az éllovasok között volt, az elmúlt években egyre kevesebben szoptatnak, ebben a megyék között is jelentős a különbség. A koraszülött-intenzív ellátásban dolgozó szakemberek mozgalmat indítottak azért, hogy ismét növekedjen az anyatejjel tápláltak száma.
A neonatológiában is teret hódít a felfogás, hogy a kezelt gyermekeket és szervezetüket egységes egésznek, őket magukat pedig a család szerves részének kell tekinteni. Így a csúcstechnológiás felszereltség, a korszerű gyógyszerek és a kezelési eljárások kiegészülnek a családok bevonásával. Ide tartozik az anyatejes táplálás vagy a bőr-bőr kontaktus lehetősége, ezek jelentősen hozzájárulnak a gyakran 1.000 gramm alatti gyermekek egészséges túléléséhez. A szakemberek szerint a koraszülöttosztályokon a családintegrált gondozás lehet a jövő, ennek lényege, hogy a szülők a nap egy részében koraszülöttjeik valós ápolóivá válnak.
A csecsemőhalandóság olyan mértékben csökkent, hogy a hangsúly egyre inkább a túlélők megfelelő életminőségének biztosítása felé tolódik el – vélik a szakemberek. A legéretlenebb koraszülöttek jelentős része valamilyen szövődménnyel vészeli át a születés körüli időszakot, és e szövődmények határozzák meg a gyermek életminőségét, a korai fejlesztési igényt és végső soron a társadalmi beilleszkedés sikerességét.
Az 1.500 gramm alatti születési súlyú koraszülöttek évente átlagosan 1.200 körüli számával kalkulálva, csupán ebben a csoportban évente mintegy 7.200-ra tehető azon 6 év alatti gyermekek száma, akik egy adott évben intenzív korai fejlesztést igényelnének. A koragyermekkori intervencióban részesülő gyermekek 15 százaléka 3 éves korára, 30 százaléka 5 éves korára „problémamentessé” válik. Magyarországon jelenleg 21 újszülött-intenzív osztályon történik az évente mintegy 6.500 koraszülött és beteg újszülött gyógyítása.
A neonatológusok felhívása