„Elképesztő indulatokat tapasztalok. Reggel óta folyamatos támadnak, állandóan csöng a telefonom. Én nem a Lipóti Pékség nevében, hanem kizárólag a saját nevemben akcióztam. Néhány napja tettem ki a felhívást, a honlapon lévő szöveggel. Sajnos az emberekben olyan mélyen él a félelem a véleményük szabad megvallásával kapcsolatban, hogy igen zárkózottan viselkedtek a témával kapcsolatban.
Az, hogy ennyien megtámadtak – egy amúgy igen erősen gyűlöletkeltő és sok csúsztatást magába rejtő módon – kicsit sem rettent meg. Semmi bajom a melegekkel. Az ő életük, az ő döntéseik. De úgy gondolom, hogy amikor valami újat vezetnénk be gyerekekre vonatkozóan, ott nagyon óvatosnak kell lennünk, jól körbe kell járnunk, hogy milyen hatása lesz. Márpedig máig nem tudok átfogó kutatásról, ami megnyugtatóan tisztázná, hogy hogyan hat hosszú távon a gyerekekre mondjuk a homoszexuálisok általi örökbefogadásuk. Ezért örülök ennek a kezdeményezésnek, és tudom, hogy nem vagyok egyedül. Gyalázatos módon világszinten zajlik egyfajta lobbi, ami felháborít. Az, hogy a csapból is ez folyik, hogy el kell tűrnöm szó nélkül a plakátokat, a reklámokat és ha minimálisan is kifejezem az ezzel kapcsolatos nemtetszésemet, megbélyegeznek, kirekesztenek, elnyomnak. Ezen a kezdeményezésen keresztül ez ellen is tudunk tiltakozni.
Muszáj hallatni a hangunkat. Lehet, hogy rossz ötlet volt a Lipóti Pékségbe kitenni a felhívást, mivel hamis színezetet adhattam így a mondandómnak. Emiatt elnézést kértem a cégcsoporttól, biztos, hogy a jövőben ez nem fog előfordulni. Legalábbis ott és úgy. De ez a lényegen nem változtat. Viszont megdöbbentett az a rágalom, mely szerint egy alkalmazottamat kényszerítettem vagy befolyásoltam volna. Soha nem tennék ilyet, nagyon fontos nekem a szabadság, és úgy vélem, hogy csak a szabadon kialakított véleményeknek van értéke. Az igazság az állítottakkal szemben az, hogy ilyen nyilatkozat el sem hangzott, a cikk írója egyetlen alkalmazottat sem interjúvolt meg ebben a kérdésben. Pedig talán jó lett volna, ha megteszi...”
A Családháló megkérdezte az AnyaApaGyerekek kezdeményezés magyarországi koordinátorát, Frivaldszky Editet is, aki az esethez ennyit fűzött hozzá:
„Nem a kelt tésztáról, nem a túrótöltelékről és nem a migránshelyzetről szól a kezdeményezés. De amellett, hogy felsoroljuk, hogy miről nem szól, meg kell nézni azt is, hogy miről szól: a tagállamok szuverenitását tisztelő, másokra akaratunkat rá nem erőltető értelmezésről. A házasság és a család fogalma és szabályozása tagállami hatáskörbe tartozik. Ha a határokon átnyúló vonatkozások miatt ezt uniós szinten is definiálni kell, akkor azt csakis a minden tagállamban elfogadott értelmezést kell használni. Ez pedig nem más, mint a kezdeményezésben megfogalmazott definíció: házasság egy férfi és egy nő szövetsége, a család pedig házasságon vagy leszármazáson alapul. Minden egyéb értelmezés tagállami hatáskörbe tartozik.”